A liberális azt csinál, amit akar?

Nemrég olvastam az egyik napilapban a „magyar módon” gyakorolt liberalizmusról.

A szerző szerint erkölcstelen, gátlástalan, lelkiismeretlen és gonoszkodó a liberális felfogást valló személy. A szülő nem törődik gyermekével, az – ha iskolás – összeveri tanárát, esetleg pénzért vesz diplomát, és 200 kilométeres sebességgel száguld. Kíméletlen az éjszaka alvókkal stb.

Megütődtem, és utánanéztem.

Ezek szerint a Liberális Internacionálé 1997-ben Oxfordban manifesztumot adott ki arról, hogy ezt az eszmét nem a hatalom minden áron való megszerzése jellemzi, nem buzdít osztályok, vallások és filozófiák, pártok vagy államok közötti harcra.

Konrád György azt írja, hogy ez a polgárosodás világnézete: legyünk egyenjogú, szabad polgárok. A jogállamnak a közjót kell szolgálnia, és nem ismer bírálhatatlan vagy szent intézményeket, személyeket, fogalmakat.

Leszek Kołakowski azt írja, hogy a demokratikus államok lelkét sok bűn terheli, de kialakítottak egy mechanizmust annak érdekében, hogy a konfliktusokat tárgyalások útján rendezzék. A liberális nem gerjeszt gyűlöletet, toleranciát hirdet. A szegénységet nem a jövedelmek újraeloszlatásával, hanem a civil társadalom és a piacgazdaság hatékonyságával orvosolja.

A „minden ember egyenlő” elvét nálunk már 1920-ban felrúgták. Kiterjesztették 1938-ban, majd 1944-ben. A második világháború befejezése után előtérbe került az osztályszármazás (munkás, paraszt, értelmiségi és egyéb). Az egyetemi felvételnél az első két kategória volt a kedvezményezett.

Sajnos vannak ma is, akik előnyben, védett helyzetben érzik magukat, és lelkiismeretlen módon átsétálnak, olykor átszáguldanak a törvényeken, erkölcsöt, jogot nem ismerve. Fütyülnek mindenkire. Vagyis: „Azt csinálnak, amit akarnak” – írja az írás szerzője.
Ők a liberálisok?

Rácz Egon
Budapest