A lelkész lánya

Hogyan lázadt a maga iskolás módján a rendszer ellen, kikkel és merre barangolt hátizsákos turistaként a számára akkor egyedüliként elérhető béketábor országaiban, miként vélekedett a keletnémet létről? Mondanánk: magánügy. Ám az, hogy ez a Lokomotive Leipzig-drukker, a lovaktól félő, még az út túloldalára átmenni is rettegő templini fruska – némi, a fizika és a kvantumkémia tudománya, illetve a kelet-német ifjúsági mozgalmak világában tett kitérő után – mára Európa legbefolyásosabb politikusa lett, más megvilágításba helyezi az akkor történteket.

Magán- és közélet, a kétfajta német bel- és a világpolitika izgalmas elegye Stefan Kornelius Merkel-életrajza (TranzPress Könyvek). Merőben más, mint a „minden, amit mindig is tudni akartál kedvenc/gyűlölt politikusodról/színészedről” típusú monográfiák; erre Merkel személye is garancia. A szerző – amúgy a Süddeutsche Zeitung rovatvezetője – huszonöt éve kíséri figyelemmel a kancellár asszony életútját. Nagyjából a berlini fal leomlása óta, amikor Merkel még egy romantikus nevű politikai tömörülés, a Demokratikus Ébredés Pártjának vezető aktivistája volt, és hívta fel magára tehetségével a nagyok, köztük kancellárelődje, Kohl figyelmét.

Merkel mindvégig megmaradt az egyszerű és egyenes, a szabadság iránt elkötelezett vidéki lelkész lányának, életrajzának izgalmas apró epizódjai pedig magyarázatul szolgálnak arra, mi mozgatja cselekedeteit, motiválja döntéseit.

Leginkább a magyar politika prominenseinek ajánlanám a kötetet. Két okból is. Egyrészt, hogy megismerjék azt az asszonyt, aki alkalmasint már holnap szóba hozhatja Brüsszelben: ilyen körülmények között talán nem ártana elzárni a Magyarországra ömlő uniós pénzek csapjait. A másik ok pedig, hogy az általunk választott kétharmados közszolgáink tanuljanak tőle alázatot, tisztességet, felelősséget. Ha ugyan értik még egyáltalán az említett urak, hogy mit is jelentenek ezek a szavak.