A fekete FIFA
Tévednek a lapok, amelyek a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség legfrissebb botránya kapcsán öngólról írnak. Az öngól csak véletlen, sorsszerűség vagy ügyetlenség egy adott helyzetben. Kellemetlen, de nem jellemző. A FIFA nevét viszont manapság nem lehet úgy említeni, hogy ne társítsuk azonnal hozzá a korrupciót, a machinációt, a mindenhatóságra való törekvést és az elképzelhetetlen luxust.
A FIFA-nak lassan nincs olyan döntése, amelynek kapcsán a fél világ azonnal ne kiáltana minimum ügyeskedést, legyen szó akár olyan egyszerűnek tűnő dologról, mint az aranylabdás megválasztása, egészen addig, hogy hol rendezzenek világbajnokságot. Nem könnyű persze, hiszen óriási erők csapnak össze egy-egy ügyben, hatalmas pénzek, gigászi PR-gépezetek. Maga a FIFA is az természetesen, s ha az, akkor PR-gépezetként kell küzdenie is...
A mostani botrány már valójában egy régóta tartó folyamat újabb fejezete, hiszen a döntés pillanatától számos vád fogalmazódott meg nyilvánosan a 2018-as és a 2022-es világbajnokság rendezési jogáért folyó pályázatok ügyében. Oroszország és Katar kapta a vb-ket, s főleg az utóbbi miatt nemcsak a vesztesek, hanem a futballvilág meghatározó körei is elégedetlenkedni kezdtek. Nem könnyű megemészteni, hiszen Katar futballja jelentéktelen, az ország is kicsi, viszont iszonyatosan meleg van. Persze van a FIFA-nak egy elve, hogy a globális népszerűség érdekében különböző kontinenseken és kultúrkörökben kell tartani a vb-t, de itt döbbent rá egy kritikus tömeg, hogy azért mindennek van határa.
Katar ugyanis attól jelentős tényező, hogy a játék nagyon népszerű az ottani kőgazdag elit körében, s ezek a fiúk irdatlan összegeket fecskendeznek a világfutball szervezeteibe. Ez önmagában sem újdonság, sem zavaró nem lenne, hiszen például nagy klubok fenntartása vagy kifejlesztése sokszor köszönhető zsíros figurák passziójának. A gyanakvás inkább abból adódik, hogy velük a megszokottnál is nagyobb pénzek jelentek meg, s olyan képzet kezdett hozzájuk tapadni, hogy ők bármit el tudnak érni, bárkit meg tudnak venni, előttük nincs lehetetlen. (Friss hír, hogy egy abu-dzabi bankkal kötött szerződés miatt a Real Madrid kiveszi a keresztet a klub címeréből.)
Mindez összefonódott azzal az imázzsal, amelyet a FIFA és az ő elnöke, Sepp Blatter alakított ki magáról. Ez ugyan nem sokkal rosszabb, mint a legtöbb nemzetközi sportszövetségé vagy számos egyéb nemzetközi szervezeté, csak éppen jobban szem előtt van, többeket érdekel. Botrány van természetesen a Katarban rendezendő kézilabda-világbajnokság vagy az atlétikai világbajnokság körül is – 110 gát 51 fokban! –, csak ezeknek kisebb a hírértékük.
Oroszország valamelyest más ügy. Itt rengeteg a politikai természetű felvetés, kifogás van, ami sok tekintetben természetes, de mindenképpen egy másik probléma. Amiben a kettő, Oroszország és Katar ügye egy platformra kerül, az a rendezési pályázatok kapcsán történt megvesztegetések és megvesztegetési kísérletek ügye. S erre a platformra bizony oda kellett ülniük a pályázat veszteseinek is, legalább a vizsgálat erejéig.
A vizsgálatot Michael Garcia amerikai jogászra bízták, aki ügyészként nagy tekintélyt vívott ki magának többek között híres korrupciós ügyekben is. Garcia másfél évig vizsgálódott, és már maga a folyamat annyi sebből vérzett, hogy önmagában is nevetségessé tette a FIFA-t. Ugyanakkor arra is rámutatott, milyen masszív korlátai vannak, hogy egy nemzetközi szervezet hatékonyan eljárjon a berkein belüli bűncselekmények ügyében. Bármilyen tapasztalt és nagyívű vizsgáló is Garcia, az ő kezében semmiféle kényszerítő eszköz nincs ahhoz, hogy egy kimerítő vizsgálatot le tudjon folytatni. Azokat tudta egyáltalán arra kötelezni, hogy szóba álljanak vele, akik valamilyen jogviszonyban voltak a FIFA-val, onnantól minden önkéntes. Sőt mint kiderült, azokat se: újabb albotrány keretében most vizsgálják ki a választ megtagadó végrehajtó bizottsági tagok ügyét. Beckenbauerét, például.
De Oroszországból közölték, hogy miután a pályázat lezárult, s megszűnt a lebonyolítására életre hívott szervezet, a számítógépeit részben megsemmisítették, részben törölték. Ráadásul Garcia nem utazhat be Oroszországba, mert rajta van a magyar kormány által is irigyelt úgynevezett Guantánamo-listán. Ez jelenleg 72 amerikai állampolgárt tartalmaz, akik különböző okok miatt (a Guantánamo börtön futtatása, Abu Ghraib, a Viktor But fegyverkereskedő elleni vizsgálat stb.) nem kapnak orosz vízumot.
Garciának azzal kellett szembesülnie, hogy minél nyitottabb országban vizsgálódik, annál könnyebben bukkan rá az esetleges visszásságokra. Ennek megfelelően – amennyit ma ismerünk Garcia eredményeiből – a pályázó országok közül a legrosszabbul az egyébként vesztes Anglia és Ausztrália jön ki az ügyből, miközben a katari pályázatot lényegében tisztázták a korrupciós vádak alól. Már ha pontosak a közvélemény értesülései, hiszen itt robbant az újabb bomba: a szövetségnél úgy döntöttek, a vizsgálat dokumentumát nem hozzák nyilvánosságra.
Blatter és az etikai testület illetékes vezetője, Joachim Eckert még a magyar kormánypártban is sokra vihetnék, olyan találékonysággal érvelnek a titkok megőrzése és bagatellizálása mellett. Annyit tudhatunk, hogy találtak megvesztegetett tisztségviselőket. Egy részük már nincsen semmilyen viszonyban a FIFA-val, de tettek feljelentéseket is, melyek innentől a különböző nyomozóhatóságokra tartoznak. A megvesztegetőkről semmit sem tudunk, de arra következtethetünk, hogy a cselekedetük nem érte el azt a mértéket, ami miatt újra kellene szavazni a rendezés jogáról. Sőt a jelek szerint még azt a mértéket se, hogy mondjanak róla valamit a nyilvánosságnak.
Legelőször Garciának szakadt el a cérnája, aki arról nyilatkozott, hogy az etikai bizottság közlései köszönő viszonyban sincsenek az ő eredményeivel. Akkor Blatter dolgozott egy kicsit Garcián, s az ügyvéd és Joachim Eckert közösen álltak a nyilvánosság elé. Ettől a helyzet rosszabb lett. Körülbelül annyi derült ki, hogy vannak bűnök (ez Eckertnek korábban elkerülte a figyelmét), de nem árulják el. Itt azért történt egy fontos lépés: megegyeztek, hogy a szövetség auditálással és könyvvizsgálattal foglalkozó bizottsága megkapja a teljes Garcia-jelentést. Ez elvileg akár messzire is elvezethet.
Közben egyre többen követelték a teljes dokumentum nyilvánosságra hozatalát. Így Michel Platini, az UEFA, az európai futballszövetség taktikailag rendkívül felkészült feje, valamint több szövetség, olyan fontosak is, mint a brit és a német. Így tett a brit kormány, s ami ennél sokkal súlyosabb, az egyik főszponzor, a Coca-Cola is. Aztán hírek jelentek meg, hogy további két fontos szponzor, az Emirates légitársaság és a Sony megszünteti a szövetség támogatását a botrány miatt. Ezek az információk azonban valószínűleg félig a jereváni rádiótól származnak. Az ugyanis igaz, hogy beszüntetik a szponzorációt, de az Emirates ezt már két évvel ezelőtt bejelentette, míg a Sonynak annyi baja van, hogy úgy ítélték meg, a következő ciklusban nem fog beleférni az egyébként brutális méretű támogatás.
Mindenesetre a FIFA főtitkára, Jérőme Valcke azt nyilatkozta, hogy ennél rosszabb már nem lehet a szervezet imázsa. Ez azonban korántsem biztos.
