Végleg szakított az LMP Schiffer Andrással?
„Az utolsó schifferista is távozott az LMP vezetéséből" – értékelte a 168 Órának egy zöldpárti forrás a hírt, miszerint az LMP-ből kilép Jancsó Andrea, az ellenzéki párt IX. kerületi képviselője. A Magyar Nemzet értesülését a politikus is megerősítette, s amint arról a 168 Óra is beszámolt, Jancsó azt nyilatkozta, azért döntött így, mert szerinte megváltozott a párt irányvonala.
Ő nem ehhez az ellenzéki párthoz csatlakozott korábban.
Az ellenzéki párt hétvégi kongresszusán egyébként arról döntöttek, hogy Jancsó Andrea az országos lista 28. helyén szerepeljen, magyarán aligha lett volna esélye a parlamentbe jutásra jövő tavasszal.
Jancsó Andreát az LMP egyik legismertebb politikusának nevezte a Magyar Nemzet, amely a képviselő információi alapján tárta fel, hogy nemcsak a budai Várnegyedben, hanem a Ferencvárosban is rendkívül nagyvonalúan bánnak egymással a Fidesz–KDNP politikusai és az önkormányzati bérlakásokhoz fillérekért jutottak hozzá volt és jelenlegi képviselők. Az ügyben jelenleg is hűtlen kezelés bűntett gyanúja miatt folytat nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálya.
Csakhogy a botránysorozatból az országos nyilvánosság sokkal inkább megjegyezhette az Együtt színeiben politizáló Baranyi Krisztina nevét, míg Jancsó Andreáról aligha tudnak sokat az emberek. Forrásunk szerint azonban nem is kifejezetten az ő személye, hanem az LMP vezetésében végbement, s e távozással lezárulni látszó változások az érdekesek.
A párthoz közelállók szerint ugyanis Jancsó Andrea kifejezetten Schiffer András embere volt, s e módon az egykori pártvezető, frakcióvezető a távozása után is képes lehetett befolyásolni a döntéseket, amit nem néztek jó szemmel azok, akik az LMP megújulásában, s bizonyos fokú – manapság kifejezetten érzékelhető – irányváltásában érdekeltek.
Miközben az, hogy az LMP milyen belső vitákon ment, megy keresztül, nem igazán kapott nyilvánosságot eddig, mégis erős jelzés, hogy – mint azt szintén megírtuk – a parlamenti pártok közül elsőként a zöldpárt hozta nyilvánosságra a jövő évi választásra készített országos listáját. A 24.hu közzé is tette az első 15 helyezettet: ők azok, akik – helyezésüktől függően különböző mértékben – reménykedhetnek abban, hogy mandátumot nyernek:
1. Szél Bernadett, miniszterelnök-jelölt, társelnök
2. Hadházy Ákos, társelnök, országgyűlési képviselő
3. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, az Új Kezdet elnöke
4. Schmuck Erzsébet, országgyűlési képviselő, frakcióvezető-helyettes
5. Ungár Péter, elnökségi tag, külpolitikai szakszóvivő
6. Keresztes Lóránt, pécsi önkormányzati képviselő, korábbi elnökségi tag
7. Demeter Márta, országgyűlési képviselő (az MSZP színeiben jutott a Parlamentbe 2014-ben)
8. Kanász-Nagy Máté, ifjúsági szakszóvivő
9. Lengyel Szilvia, 2012-2014 között országgyűlési képviselő, korábbi elnökségi tag
10. Ferenczi István, kispesti önkormányzati képviselő, elnökségi tag,
11. Ábrahám Júlia, elnökségi tag, egészségügyi szakszóvivő
12. Hohn Krisztina, Mánfa polgármestere, az Új Kezdet alelnöke
13. Kis-Szenicey Kálmán, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat képviselő-testületi tagja
14. Ikotity István, országgyűlési képviselő
15. Sallai Róbert Benedek, országgyűlési képviselő
A lista első, bejutási reményekkel is rendelkező szereplői forrásaink szerint egyértelműen nem az első vonalas „schifferista" irányvonalba tartoznak, sőt, az egykori pártvezetővel rendszeresen konfrontálódó, sokak szerint Ungár Páter elnökségi tag által protezsált Baranya megyei alapszervezet is igen jól reprezentált. Persze a pécsi és baranyai pártbázis eddig is erősnek mutatkozott, hiszen – mint korábban a 168 Óra is írta – jelentős volt az átfedés a korábbi SZDSZ- és a 2010-es LMP-tábor között, ami elsősorban a kiemelkedő budapesti támogatottságban (továbbá a fővároson belüli szavazateloszlásban), valamint az átlag feletti pécsi (és baranyai) támogatottságban mutatkozott meg. Utóbbiban a NATO-radar elleni korábbi tiltakozások is szerepet játszhattak, fokozott érzékenységet teremtve a térségben egy zöldpárti program iránt. Ám a belső feszültségek nemcsak a döntéshozatali mechanizmusok miatt, hanem nagyrészt épp Schiffer András személyiségéből fakadóan többször nyilvánosságot kaptak az elmúlt évek során, s ezek a viták döntően épp a már említett szavazóbázist, valamint az LMP nyitottságát érintették. És ez nemcsak az egykori frakcióvezető SZDSZ-t ostorozó retorikájának köszönhető, hanem annak is, hogy Schiffer radikálisan ellenállt bárminemű nyitási kísérletnek, ami – mint közismert – pártszakadáshoz is vezetett. Persze már az egykori pártvezető belső konfliktusaira utalhatott, hogy 2012-ben a Schifferrel közeli viszonyban lévő Kukorelly Endrét megpuccsolták a szintén az LMP-frakcióvezetőt támogató Pest megyei vezetésből, 2014-ben pedig Vágó Gábor is hasonló sorsra jutott. Pár hónappal később, a parlamenti választás előtt Schiffer már egyenesen irányíthatatlannak nevezte az LMP struktúráját.
Schiffer András a vezetői posztokról és a képviselői mandátumról való lemondását bejelentő 2016-os Index-interjúban sok egyéb mellett arról is szólt, hogy az LMP felett „nagyjából 8-10 százalék körül egy szervezettségi-erőnléti üvegplafon van, tehát hogy Kisvárdától Körmendig jelen van-e a párt, mint ahogy jelenleg nincs”. Maga az interjú készítője elemezte úgy a beszélgetést nem sokkal később, hogy Schiffer hihetetlenül elégedetlennek tűnt az LMP támogatottságával, szellemi sivárságával, szervezeti kultúrájával, és saját vezetői hatalmának korlátaival. Schiffer akkor úgy döntött, hogy az LMP társelnöki posztjáról június 1-jével, mandátumáról augusztus 31-gyel mond le, és nem indul a 2018–19-es választásokon sem. Visszament ügyvédnek.
Távozása utána is lehetett azonban hallani jelentős befolyásáról, amely a zöldpárt tagságát, jelentősebb döntéseit jellemezte és meghatározta. Ráadásul nem vonult teljesen vissza a nyilvánosságtól, ami néha – mint például a Jobbik béruniós kezdeményezésének aláírásakor – sokakban megütközést kelthetett.
Néhány hónapja a 168 Órában Lakner Zoltán írt az LMP szervezeti kudarcai és kényszerei kapcsán arról, hogy bizonyos elemzők szerint az LMP „minimális infrastrukturális hátteréhez képest igen jó eredményt ért el” 2010-ben és 2014-ben. Ez a bizonyos „mihez képest” azt jelenti, hogy az LMP-nek 2015-ben, fél évtized parlamenti jelenlétet követően csak 33 helyi szervezete volt, ennél még a PM és az Együtt is többel rendelkezett. Kérdéses, hogy ezen Schiffer távozása után ez miként alakult. Lakner ugyanakkor azt is megállapította, hogy az erősen foghíjas társadalmi és szervezeti lefedettség különösen indokolttá tehetné az LMP számára, hogy szövetségeseket keressen.
Csakhogy – mint felidézte – az LMP még egy, a szakadás idején hozott kongresszusi döntése értelmében sem parlamenti párttal, sem volt kormánypárttal, sem volt kormányfővel nem köt választási együttműködést. A 2012–2013 fordulóján rögzített alapelvnek egyébként megfelelt volna a fél évvel korábbi próbálkozás, az első új pólus, csakhogy a szándékközösségben osztozó Milla és Szolidaritás kicsivel később Bajnai Gordon mellé állt – éppen az így létrejövő Együtthöz fűződő viszony körüli vita vezetett az LMP-ben pártszakadásig. Ami után, mellesleg, Schiffer oldalán feltűnhetett Szél Bernadett, a párt mai miniszterelnök-jelöltje is. Aki ugyan nyilatkozataiban rendre elzárkózik a mindenféle szövetségkötési lehetőségektől, ám időközben az LMP partnerségi már megállapodást készített elő Gémesi György pártjával, az Új Kezdettel, s közösen indulnak a 2018-as választáson is.
Kérdéses tehát, hogy az LMP mostani, vezetői szintű folyamatai változtatnak-e az eddig teljes elzárkózást sugalló stratégián.
