Vége a rezsiharcnak, itt az infláció

A fideszes sikerpropaganda egyik pillére, hogy megszűnt nálunk az infláció, sőt csökkennek az árak. Ez az emberek nagy részének tájékozatlanságára építő állítás több szempontból is félrevezető: egyrészt ilyen alapon az Orbán szerint rosszul működő eurózóna is nagyon sikeres, mert ott sincs infláció, másrészt a hazai statisztikát alapvetően befolyásolja a központilag kierőltetett rezsicsökkentés, a maginfláció ugyanis mindvégig megmaradt. Arról nem is beszélve, hogy a defláció nem siker, hanem komoly veszély a gazdaságra nézve, mert visszafogja a fogyasztást és a beruházást, ezáltal a növekedést is. A hosszú évek óta deflációval küszködő japánok például jenezermilliárdokat költenek arra, hogy valahogy inflációt csiholjanak, és kimozduljanak végre a régóta tartó stagnálásból.

Az infláció megjelenése tehát jó hírnek tekinthető, bár nálunk a magyarázata elsősorban a rezsicsökkentés hatásának részbeni kifutása. Jól mutatja ezt, hogy a vezetékes gáz és a szemétszállítás ára éves szinten már néhány százalékkal emelkedett, miközben az áram és a távfűtés egyelőre még olcsóbb az egy évvel ezelőttinél. A tényleges inflációs folyamatokat jobban jelzi, hogy az élelmiszerek és szolgáltatások ára jóval a 0,5 százalékos átlag felett nőtt, ahogy a központi, piacon kívüli hatások kiszűrése utáni maginfláció is, amely májusban 1,5 százalék volt.

A csaknem egyéves deflációt követően szakértők szerint az infláció fokozatosan gyorsulni fog, az év végére 2 százalék körüli, jövőre pedig 2,5-3 százalék közötti lehet. Tényleges mértéke nagymértékben fog függni a külső hatásoktól, az energiaárak alakulásától, valamint a nemzetközi gazdasági és pénzpiaci trendektől. Ez természetesen igaz a növekedési kilátásainkra is, ahol meghatározó szerepe van a külpiacaink teljesítményének.

Az első negyedéves 3,5 százalékos bővülés is elsősorban az ipari exportnak, ezen belül a járműiparnak köszönhető. Figyelmeztető jel ugyanakkor, hogy a beruházások üteme lelassult, akárcsak az építőiparé. Ez előre látható volt, és a trend folytatódni is fog, mivel a tavalyi kiugró teljesítmény motorja az előző hétéves periódus uniós forrásainak gyorsított felhasználása volt, azok azonban az idén kifutnak, az új keretek lehívása pedig egyelőre csak kezd megindulni.

A magánszféra beruházásai ezt a kiesést nem tudják pótolni, az unortodoxia teremtette bizonytalan körülmények között a vállalkozások továbbra is óvatosak. Jól jelzi ezt, hogy az MNB kedvező hitelforrásai ellenére a vállalati kölcsönök állománya nem nőtt, azaz hiába lehet 2 százalékos kamattal pénzhez jutni, új beruházásokba kevesen mernek kezdeni. A fogyasztás is csak lassan nő, a kiskereskedelmi forgalom bővülési üteme csökken.

Mindez a GDP alakulásában is megmutatkozik: a hazai bővülés már az első negyedévben sem volt olyan kiugró uniós viszonylatban, mint korábban: éves összehasonlításban már leszorultunk a dobogóról, mert térségünk három országa – a lengyelek, a csehek és a románok – megelőzött, a lassulásunk jeleként viszont az előző negyedévhez viszonyítva az említetteken túl Ciprus, Bulgária, Spanyolország, Szlovénia és Szlovákia is lehagyott minket. Azaz a legutóbb csatlakozott 12 tagország közül heten előttünk vannak. Ennyit a „magyar gazdasági csodáról”. Tegyük hozzá, hogy az eurózóna is némileg gyorsul, 1,5 százalékos bővülése a korábbiakhoz képest nem rossz eredmény.

A növekedési tempónk ezzel együtt elég szép, az viszont hamisan nagyképű állítás, hogy önerőből értük el. Mint fentebb már írtuk, a bővülés motorjai a főként kivitelre termelő külföldi tulajdonú cégek. Az önerőt az is megkérdőjelezi, hogy az állam adósságállománya január óta ezermilliárd forinttal nőtt, és elérte a csaknem 25 ezer milliárdot. Összehasonlításképpen 2013 végén még 22 ezer milliárd, 2010 közepén pedig 20 ezer milliárd volt, azaz reálértékben is folyamatosan emelkedik. GDP arányosan a bruttó adósság alig csökken, a nettó azonban állandóan nő, és már eléri az össztermék 66 százalékát. Ez 10 százalékkal magasabb, mint a 2010-es kormányváltás idején, miközben a GDP ugyancsak tizedét kitevő magán-nyugdíjpénztári vagyont is felhasználták.

Jelenleg a külső feltételek kedvezőek számunkra, részben az uniós konjunktúrának, részben pedig a pénzpiaci viszonyoknak, az olcsó finanszírozási lehetőségeknek köszönhetően. Komoly kockázati tényező viszont a görög és – kisebb mértékben – az ukrán válság. Szakértők egybehangzó véleménye szerint azon országok között vagyunk, amelyeket egy esetleges görög összeomlás hatásai a legkeményebben érintenének. Még ebben a hónapban várhatóan kiderül, kell-e tartanunk ettől.