Újratervezés
Másfél évvel a „kipaterolása” után a kormány ismét „bepaterolja” Magyarországra a Nemzetközi Valutaalapot: az IMF segítségét kéri a hazai gazdaság iránti megroggyant nemzetközi bizalom helyreállításához. A múlt csütörtöki kapkodó bejelentésre úgy került sor, hogy a tárgyalások újrafelvételéről nem tudtak a kormány tagjai, az MNB vezetői, sőt a Nemzetközi Valutaalapot is elfelejtették értesíteni. Vértes Andrástól, a GKI Gazdaságkutató Zrt. igazgatóságának elnökétől BARÁT JÓZSEF kért interjút.
- Mit gondol, Orbán Viktor tényleg veszi a kalapját, amikor kormánya megállapodást köt a valutaalappal?
– Csak pletyka, nem erősítették meg, hogy a miniszterelnök azt mondta volna: ha az IMF jön, ő el. De aligha hinném, hogy valóban távozni készülne a hatalomból.
- A tárgyalások felvételéről szóló minisztériumi közlemény igazi nyelvi lelemény – egy Kádár-kori győzelmi jelentés modorában íródott. Tele van érdekes kinyilatkoztatásokkal: az elmúlt másfél évben állítólag új alapokra helyeztük a gazdaságot, elértük, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, a megújulás időszaka után pedig most a növekedés korszaka kezdődik. Van ennek a hencegésnek valóságalapja, vagy mindez megint csak agitprop, ráolvasás?
– Amit a magyar kormány kommunikáció címén művel, az katasztrofális. Ezek a mondatok tételesen nem állják meg a helyüket. Minden szakember – álljon bármilyen közel a Fideszhez – pontosan tudja, hogy mindebből semmi sem igaz. A kormány gazdaságpolitikája igenis zsákutcába vitte Magyarországot, ezért most pont oda kellett visszatérnie, ahonnan másfél éve elindult. Orbán csapata rákényszerült, hogy az IMF-hez forduljon, s ha ezt nem lépi meg, súlyos veszélybe került volna az ország finanszírozhatósága. Az utóbbi három hétben több mint 140 milliárdnyi állampapírral kevesebb fogyott, mint amennyinek az értékesítésére szükség lett volna. Ez pedig előrevetítette: a jövő év közepére csődbe mehet az ország.
- Van egy gazdaságfilozófiai gyöngyszem is a nyilatkozatban: sikerült véghezvinnünk az elmúlt másfél évben, hogy csak a magunk érdekeit érvényesítsük, másokhoz ne kelljen alkalmazkodnunk. Ez alighanem színtiszta badarság a kölcsönös függés mai világában.
– Úgy badarság, ahogy van. Az unió elleni „gazdasági szabadságharcnak” már a gondolata is anakronisztikus abban az Európai Unióban, amely – most különösen – arra épül, hogy összefogva húzzuk ki az integrációt a válságból. Ez a szemléletmód önmagában is legalább akkora baj – ha nem nagyobb –, mint az, hogy nem boldogulunk saját pénzügyeinkkel.
- Lehetségesnek tartja-e, hogy egy év múlva még Matolcsy György legyen a gazdasági miniszter?
– Mindenki tudja itthon és külföldön is, hogy a gazdaságpolitikát nem a miniszter irányítja. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy Matolcsy megy-e, vagy marad. Az igazi kérdés – hogy klasszikust idézzek –, hogy Orbán Viktor képes-e leszállni a döglött lóról. Képes-e egyáltalán az eddiginél hatékonyabb gazdaságpolitika megvalósítására.
A matolcsizmus erős mondatai:
