Ugyan már, mi köze az önkormányzatnak az uniós pénzekhez? – Kis magyar abszurd Tamásiban
Tamási rekordot dönthetne az egy négyzetméterre jutó uniós támogatást hirdető táblák versenyében. Ahogy behajtunk a településre, egymást érik a hatalmas transzparensek, rajtuk a még hatalmasabb összegekkel. Tamási LHH-s kategória, vagyis a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egyike. Az unió milliárdokkal segíti felzárkóztatását. Vagyis segítené. Az elmúlt években csaknem nyolcmilliárd forint jutott ide, hogy a települést helyzetbe hozza, az itteniek életét megkönnyítse. De mi lett a pénzzel?
Korábban az Index foglalkozott Tamási pályázataival, az akkor megszellőztetett ügyben költségvetési csalás miatt nyomoz a rendőrség. A 2015-ben lezárult Komplex telep program Tamási szegregátumában, Kosbán és Újvárhegyen elnevezésű projektre az önkormányzat 146 millió forintos TÁMOP-támogatást kapott. Az elszámolás szerint sok esetben a valós értéknél jóval többet fizettek ki a megvásárolt eszközökért, 190 ezer forintért vettek művirágokat, négy műanyag szék és egy asztal 185 ezer forintba került, egy 1490 forintos pingpongkészletért 38 ezer forintot fizettek. Képviselői feljelentés alapján a Szekszárdi Járási és Nyomozó Ügyészség ismeretlen tettes ellen költségvetési csalás vétségének gyanújával 2016. december 5-én rendelte el a nyomozást, és a NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatóságát bízta meg vele.
Fotó: Bazánth Ivola
De kezdjük az alapoknál. LHH-s kistérségként tehát Tamási sokféle felzárkóztatási pénzre jogosult. A település pályázik is, a tendereket a száz százalékban önkormányzati tulajdonban lévő Tamási Innovációs Központ Nkft. bonyolítja le.
A Samo-San Bt. bemutató- és irodaháza esetében sikerrel is járt. A gerendaházak népszerűsítésére kiírt pályázat egyben munkahelyet is adott volna. Csakhogy a felépült ingatlan egyik megpályázott funkciót se tölti be, sokkal inkább a központ vezetőjének, aki egyben történetesen a helyi tornatanár, otthonaként szolgált. Vagy nézzük a Gradex Kft. munkahelyteremtésre elnyert, csaknem 120 milliós pályázatát. A cég egy speciális lánctalpas kotrógép beszerzésére és egy talajstabilizációs rendszer kialakítására nyerte a pénzt, a kérelem, majd a támogatás indoklásaként munkahelyteremtést és a régió infrastruktúrájának javítását jelölték meg. Ebből annyi valósult meg, hogy a településen létezik egy fantomiroda, amelyet a cég telephelynek jelölt ki, nem is titkolva a célt, hogy ezáltal jogosulttá váljon a felzárkóztatási pénzre. Kérdés persze, mennyire etikus a hátrányos helyzetű régióknak szánt forrást ilyen trükkel egy budapesti vállalkozásra költeni. A cég indoklása szerint azzal, hogy az iparűzési adót itt fizeti, fellendíti a tamási gazdaságot.
Aztán itt a Zöldalma ház. A 130 négyzetméteres épület felújítására pályázat útján 40 milliót kapott az önkormányzat. A valóban zöldre festett házban helyi termelők portékáit árulják, ám kialakításakor vastagon fogott a ceruza: már az arculattervezés is meglehetősen borsos áron valósult meg, két és fél milliót fizettek érte, plusz a weboldal másfél millióba, a felújítás tervezése pedig kétmillióba került. Nettó 1,35 millióért készült a házba egy négyméteres beépített bútor, nettó 600 ezer volt a zöldség- és gyümölcspolc, de az asztalosmunkát is külön elszámolták 1,7 millióért, a vakolást pedig 1,9 millióért.
Tamásiban az egészségfejlesztésre is jutott pályázati forrás, ráadásul közmunkásoknak. A kétnapos munkáért 3,176 millió forintot számoltak el. Ebben volt érzékenyítő tréning közmunkacsoport-vezetőknek – az egyalkalmas foglalkozás 436 ezer forintba került. Jutott pénz, alkalmanként 200 ezer a dohányzásról való leszoktatásra is, de költöttek a közfoglalkoztatottak pszichoszociális és mentálhigiénés állapotfelmérésére is. Ez fejenként 60 ezer forintba került, ami az e programba bevont 39 emberrel számolva 2,3 milliót vitt el. Tamási persze megadja a módját. A rendelőt szépen felszerelték: dekorációs növényekre 150 ezer forintot, a gyereksarok IKEA-bútoraira (négy szék és egy asztal) 174 ezret fordítottak. Ez utóbbi egyébként a katalógusár szerint 21 ezer forint. Porga Ferenc fideszes polgármester, aki anno valamennyi tételt ellenjegyezte, az N1 TV-nek így reagált: „Mi számít túlárazásnak? Ha lemegy a sarki közértbe, és megveszi a Kozel sört 150 forintért, vagy a szemközti benzinkútnál veszi meg 450-ért, akkor ez túl van árazva?”
Bejelentkeztünk, hogy a polgármesternek és az alpolgármesternek feltehessük – előre elküldött – kérdéseinket. Ők adták az időpontot, a megbeszélt nap reggelén mégis mindkettőjüknek sürgős dolga akadt, így kommunikációs vezetőjük és az egyik képviselő mellett csupán egy pirosan világító kamera fogadott bennünket. „Nincs bekapcsolva” – állították.
Az első fél órában megtudhattuk: elküldött kérdéseink annyira sértőek, hogy válaszra sem méltók, egyébként pedig meg vagyunk vezetve, hamis információkat kaptunk. Cseke István kommunikációs vezetőt és Cseresznyés Balázs fideszes önkormányzati képviselőt hiába kértük, vegyük végig a kérdéses projekteket, őket leginkább az foglalkoztatta, ki az informátorunk.
A gerendaházakkal kapcsolatban azért elismerték, voltak gondok, amelyekért az innovációs központ azóta leváltott vezetője felel, és amikor tudomásukra jutottak a problémák, belső vizsgálatot indítottak. A Gradex Kft. pályázata (ez volt a talajstabilizációval kapcsolatos program) szabályos, ha mód lett volna tamási céggel pályázni, megtették volna, mert az önkormányzat minden lehetőséget megragad, hogy bevételhez jusson a település, s az iparűzési adó is hoz a konyhára.
Fotó: Bazánth Ivola
A roma szegregációs program ügyét azzal zárták rövidre: a városvezetésnek nem dolga megnézni, van-e túlárazás, a nyomozás folyik, de ez nem az önkormányzat asztala. A Zöldalma ház kapcsán szerintük rossz számokat kaptunk, ígérték, elküldik a valósakat. (Utólag megkaptuk, pontról pontra azok, amelyek nálunk is megvoltak.)
A találkozó után újabb e-mailt kaptunk. Cseke István azt írta: azt kellene elfogadni, hogy „több száz milliós nyertes pályázatoknál az önkormányzatnak nem az a feladata, hogy a pályázatban szereplő csomagok árait vizsgálja, jogilag sem teheti, és ráadásul a pályázatot veszélyezteti, hanem az, hogy a közbeszerzési eljárás és minden egyéb szabályosan, törvényesen menjen! (...) Az önkormányzat kezét szigorú közbeszerzési szabályok kötik! Azoknak kell eleget tennie. A város minden egyes pályázatnál minden feltételnek, eleget tett és törvényesen működött. Ezért is tudott ilyen mennyiségű pályázati pénzt a városban tartani!”
És ha valakinek nem lenne világos: „az önkormányzat nem rendvédelmi szerv, nem dolga és nincs is rá lehetősége, hogy nyomozati munkát végezzen. Erre megvannak a megfelelő szervek, akik ezeket a pályázatokat vizsgálták és elfogadták!” Vagyis nincs itt semmi látnivaló. Sőt! Az e-mail azzal a jó hírrel zárul, hogy Tamási újabb pályázatokon nyert – újabb közel kétmilliárd forinttal gyarapodik a település.
Ezzel bizonyára továbbra is az eddig tapasztalt felelősséggel gazdálkodnak majd.
