Gyógyulás értéknyilatkozattal – Jobboldali jogász is szavaz a baloldali előválasztáson, mert Orbán Viktort bűnözőnek tartja
Délután van, hó borítja az utat. Ropog a talpunk alatt, miközben közeledünk a József Attila lakótelep közösségi házához, ahol a szocialisták irodája is működik. Előszavazókra vadászunk, akik a főpolgármesterjelölt-jelöltekre akarnak voksolni, és ehhez regisztrálnak a fővárosi szegfűs pártirodákban.
– Menjenek be azon a folyosón, és ott lesz a szoci iroda – mondja a ruhatáros. Eltévedünk. Visszamegyünk a startvonalhoz.
– Van ott egy átjáró balra – igazít útba újból segítőnk. Türelmes, de látszik rajta, nem érti, miért nem találtuk meg elsőre. Hát azért, mert kell hozzá egy kis helyismeret. Egy faberakásos ajtó mögött újabb folyosóra bukkanunk, lassan meglesz az eldugott szoci iroda is. Bekopogunk, az első, üres szobában egy piros, háromkerekű kampánybicikli, sajtóanyagok halomban a földön, a papirosokon Horváth Csaba, az egyik jelölt vigyorog, akár a vadalma. Irodista sehol.
Horváth Csaba a kampányújságokban azt ígéri, tíz év alatt elektromos meghajtású lesz a BKV járműparkja, új villamosvonalakat építenek, meg azt, hogy visszaszerzik a város kórházait, lesz évi százezer négyzetméter új zöld park, parkőri hálózat.
Eközben Karácsony Gergely, a Párbeszéd vezetője, a másik jelölt pontonként csepegteti az ötleteit: ha szmog van, lesz autóstop, hol a páratlan, hol a páros rendszámú kocsiknak, a polgármesteri hivatal parkolója agórává változik, az első emeleten lesznek kávézók, közösségi terek. Egyelőre ennyi. Ja, meg leállítja az építkezést a Városligetben. Ez egy tévéműsorban derült ki.
Az iroda legmélyéről egy középkorú hölgy kerül elő. Felpattan az asztaltól, elénk jön, nyújtja a kezét. Azt mondja, heten-nyolcan regisztráltak már. Fiatalok, idősek vegyesen. Nincs nagy tolongás, másfél napja van rá lehetőség.
– Épp most ment el egy úr – mondja. – Angliában dolgozik, e-mailben akar majd szavazni.
Jövő szerdáig várják a leendő voksolókat, alá kell írniuk egy értéknyilatkozatot, hogy nem értenek egyet a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, hogy nyitott városban szeretnének élni, fővárost védő vezetőket akarnak. A leendő szavazóknak az adatkezeléshez is hozzá kell járulniuk, be kell mutatniuk a lakcímkártyájukat, és ha akarják, ajánlhatják valamelyik jelöltet is, akiknek kétezer szignót kell gyűjteniük, hogy részt vehessenek a versengésben. Január utolsó napjaiban a szavazók e-mailben kapnak majd egy linket, amely egy választási oldalra mutat, ott leadhatják a voksukat, és kész. De ha akarnak, személyesen is szavazhatnak majd a pártirodákban, a városban kihelyezett sátrakban.
És jöhet valamikor egy második forduló is, talán májusban, akkor már a médiacelebnek számító, az LMP által támogatott Puzsér Róberttel mérkőzik meg az, aki az első fordulóban győzött. A Sétáló Budapest programmal házaló Puzsér már interjúban ekézi a balos versengőket, hazugságlicittel vádolja őket, korhatáros YouTube-videóban pedig azt taglalja, „hogyan rabolja le az MSZP és a DK a tüntetéseket”, és hisztirealitynek minősíti a tévészékháznál történt ellenzéki akciókat. Puzsérnak elkészült az eredetileg későbbre ígért, a belvárosi sétálóövezettel, forgalomcsillapítással, behajtási díjjal kapcsolatos programja, amely foglalkozik egyebek mellett a hajléktalanhelyzettel is. A vitairatnak is aposztrofált 62 oldalas szövegről állítólag megkezdődtek a „szakmai egyeztetések a potenciális partnerekkel”.
– Miért nem mennek a budapesti központunkba? – kérdezi az irodista hölgy. – Ott biztosan találkoznak regisztrálókkal. Felhívom őket!
Azzal veszi a mobilját, és intézkedik.
– Szia, itt van nálam két újságíró, regisztrálókkal akarnak beszélni, mikor menjenek hozzátok?
Megvan a tuti tipp: délelőtt 10 és 11 között biztosan találunk ott leendő szavazót.
Azért benézünk az V. kerületi szoci irodára is a Deák Ferenc utcai forgatagban. Megnyomjuk a kapucsengőt.
– Az előválasztás miatt jöttünk – mondjuk.
Nyitják az ajtót, a hátsó udvarban két fiatal férfi vár minket, bekísérnek egy tanácsterembe. Itt is piros a kampánybicikli, itt is vannak Horváth Csaba-reklámújságok. Üresen kong a hosszú terem.
Az asztalra teszik az értéknyilatkozatot. Nagy a kísértés, hogy blöfföljünk, trollpróbának jó lenne, de maradunk a tiszta eszközöknél, jelezzük, újságírók vagyunk. Mosolyognak. Mesélik, itt már ötvenen regisztráltak. Ez eddig csúcs.
– De hogy tudják megakadályozni, hogy fideszes trollok is szavazzanak? – kérdezem.
A két férfi egymásra néz, megvonják a vállukat:
– Értéknyilatkozatot kell kitölteni – mondják végül.
– Azt aláírhatják úgy is, hogy nem értenek egyet vele.
– De elkérjük a lakcímkártyájukat – vágnak vissza.
Végül ennyiben maradunk.
Másnap a II. kerületi Fazekas utcában kezdünk. Itt naponta 30-40 ember regisztrál. Az asztalon egy ajánlóív, belelesek, eddig nyolcan ajánlották jelöltnek Horváth Csabát, és ketten Karácsony Gergelyt.
Szoci politikusok azt súgták idefelé jövet, hogy az egész folyamat Horváth Csabának kedvez, Karácsonyra kevesen voksolnak majd a pártirodákban.
Itt most épp Réthelyi Károly adatait veszik fel. A nyugdíjas férfi addig az értéknyilatkozatot olvassa. Nem kérdés, hogy aláírja, de figyelmesen tanulmányozza a szöveget. Nekünk azt mondja, a DK-val szimpatizál, vagyis nem szocialista.
– Borzalmas, ami most van – magyarázza. A fideszes kormányzásra gondol. Szerinte már sokkal korábban össze kellett volna fognia az ellenzéknek, de a pártérdekek mindig felülírták a közös munkát. Reméli, az előválasztás sikerülni fog.
Amíg ott vagyunk, még hárman érkeznek. Egy hölgy azt magyarázza, nyolc év lefojtásának valahol fel kellett törnie, szerinte jó, amit az ellenzék az utcán csinál. Egy másik Karácsony Gergelyt karrieristának, az előválasztást pedig az ellenzék szétaprózódása ellen szükséges gyógymódnak tartja.
A jelöltek közösen és külön is gyűjtik az ajánlásokat. Az egyik standnál, a Széll Kálmán téren egy jogász hölggyel beszélünk. Épp az imént írt alá Horváth Csabának.
– Római katolikus vagyok, polgári családban nőttem fel, jobboldali vagyok, de Orbánt bűnözőnek tartom – mondja.
– Szavazni is fog?
– Persze – mosolyog.
– De ahhoz alá kell írnia egy balos értéknyilatkozatot.
– Komolyan?
– Nem vicc.
– Az inkább NER-ellenes nyilatkozat – javít ki egy aláírásgyűjtő.
– Tudja, én olyan rendszert képzelek el, ahol mindenki a jó ügyért húz – mondja a jogásznő. – Honnan is van maga?
– 168 Óra – mondom.
– Az jó, szurkolok maguknak is.
A metró felé siet, mosolyogva néz vissza. Két hüvelykujjával az ég felé bök.
