Nekem az itt élőknek kell megfelelnem – Tóth József Angyalföld titkairól
– Hogy áll most versenyben?
– Kedvező a helyzet.
– Korábban készített egy elemzést, amely szerint 18 budapesti választókerület mindegyikét meg lehet nyerni az országgyűlési választásokon, ha teljes az ellenzéki összefogás. Most az önkormányzati voksolás előtt összeállt szinte a teljes ellenzék. Ez segít?
– Az a dolgozat még a Botka-időszakban készült, amikor ő volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Összehasonlíthatatlan az országgyűlési, az uniós és az önkormányzati választás. De hatnak egymásra. Akkor úgy gondoltam, ha az LMP kimarad, akkor is 16 hely nyerhető. A kétharmad összejött. Már az uniós és az országgyűlési választás után is nyilvánvaló volt, hogy milyen Budapest politikai attitűdje. Az önkormányzati választásokon azonban jóval fontosabb a személyiség szerepe, egy funkcióban lévő jelöltet – ahhoz, hogy pontozással nyerjél, akár a bokszban – nagyon meg kell verni. A helyzetben lévő polgármestereknek legalább tízszázalékos előnyük van.
– És több erőforrásuk.
– Én inkább a humán erőforrásokat emelném ki. Fontosak a digitális eszközök, a plakátok, a szórólapok, a Facebook, az Instagram, a targetálás, de a személyes kapcsolatfelvételek legalább ennyire számítanak.
– Az ellenzék országos jelentőségűnek próbálja beállítani a helyi voksolásokat. Ön korábban azt mondta, ez az állítás Budapest esetében még igaz is lehet.
– Az elmúlt harminc évben a főpolgármesteri kampánynak mindig kitüntetett szerepe, nagy hatása volt a többi települési választásra. A főpolgármesteri kampányban az országos, míg a településeken és a kerületekben a helyi kérdések dominálnak.
– Létezik egyáltalán a sokat hangoztatott baloldali önkormányzatiság?
– Mindenkinek érdeke, hogy magas szintű legyen az ellátás, de a különböző színű városvezetők máshova helyezik a hangsúlyt: mi például a munkahelyteremtésre, a szociális ügyekre. De elfogadhatatlan számunkra, hogy nem helyi közügy a közoktatás. A szociális segélyezést megtartottuk, és húsz éve működik szociális bolthálózat a XIII. kerületben.
– A szakértelem vagy a pártosság hangsúlyozása most az előnyösebb?
– Az önkormányzatiság elismerése, az önkormányzatok szerepe más volt 2010 előtt. Az Európai önkormányzati chartát elfogadta mindenki, akár jobb-, akár baloldali kormány volt hatalmon. 2010 után azonban erős centralizáció ment végbe: az iskolákat államosították, a szociális támogatásokat elvonták az önkormányzatok hatásköréből. Meggyengült a települések alkotmányos védelme, vagyonuk kárpótlás nélkül elvonható lett. Az önkormányzatok kiszolgáltatottá, az állam kiszolgálóivá váltak. A kampány politikai jellege erősödött. Azt mondják: ha nem kormánypárti jelöltre szavazol, elzárjuk a pénzcsapot.
– Elvették önöktől a Margitszigetet, szemünk előtt romlik a központosított iskoláik állapota. Korábban azt mondta, hogy ilyen körülmények között határfeszegetéssel lehet csak dolgozni, eredményt elérni. Ez mit jelent?
– Szívfájdalmunk az iskolák mostani helyzete. Látjuk, hogy az államosított iskolák felújítására nincs pénz. Pedig tízéves programunk volt arra, hogy az oktatási intézményeinket szakaszosan felújítsuk. Külön finanszíroztuk az informatikai, a testi és a nyelvi nevelést is. Amikor az iskolákat átadtuk, 250 digitális táblánk volt, ma már a bennük lévő izzók cseréjére sincs pénz. Most az óvodák komplex felújítását finanszírozzuk. A Margitsziget esetében majd a jövő eldönti, hogy miért történt ez a példátlan beavatkozás a magyar közigazgatás és Budapest rendszerébe. Azt mondták, nem hagyjuk fejlődni a szigetet, miközben – csak egy példa a sok közül – hozzájárultunk a szabadtéri színpad befedéséhez is. Költségvetésünk 13,5 százaléka normatív támogatás, amit a szociális, oktatási területhez kapunk. Ha ehhez az iparűzési adót hozzászámítjuk – ezt a főváros és a kerületek között osztják el olyan mutatók alapján, amelyek sokszor nem is önkormányzati feladatok –, akkor 38-40 százalékos a függésünk a fővárostól és az államtól. Elismerem, hogy a kerületek között kell szolidaritás, de mégis: a nálunk működő harmincezer cég fizeti be a fővárosi iparűzési adó egytizedét.
– Azért szerencsés adottságai vannak a XIII. kerületnek, jó a fekvése, áthalad rajta a 3-as metró is.
– Ezt mondják az ellenfeleink, mintha innováció, tudatos városfejlesztési politika nem is kellett volna a kerület fejlődéséhez. A többször meghirdetett stratégiánk – a lakóházépítések szükségessége, a kereskedelmi szolgáltató egységek, a minőségi infrastruktúra, az elegendő rekreációs terület létesítése – végül eredményes lett. Azt jósolták korábban, hogy nyolcvanezer alá süllyed a kerület lakóinak létszáma, ehhez képest nőtt, nagyobb lett a tőkevonzó képességünk, az új fővárosi lakások negyven százaléka, a szolgáltatóegységek egyharmada a kerületünkben épült meg. Ez nekünk bevételt jelent, így a szuverenitásunk nőtt.
– A határokat feszegették az egészségügyi ellátásban is: például CT- és MR-vásárlással. Szokatlan lépés volt.
– Az egészségügyi alapellátás önkormányzati feladat: idetartozik a háziorvosi és a védőnői ellátás. A szakrendelőket megtartottuk. Ez fontos egészségpolitikai döntés volt. Egy fenntartó három dolgot tud tenni: nem engedi lerohadt, vizes épületekben működni a háziorvosi, a védőnői és a szakorvosi ellátást. Míg más kerületekben állami pénzből, mi saját forrásból áldoztunk sokat az épületek felújítására. Korábban is figyeltünk a műszerek fejlesztésére. Már 13 éve egynapos sebészetet működtetünk, 1200-1300 műtétet hajtanak végre az orvosaink. Tudnának többet is, de nem kapunk rá OEP-finanszírozást. Azt láttuk, hogy a kerület lakói közül évente tízezren vesznek részt az ország 15 intézményében CT- vagy MR-vizsgálaton. Megvásároltuk a készülékeket, de a működtetésükre nem kaptunk pénzt. Pályázatot írtunk ki, leszerződtünk 10-12 ezer vizsgálatra, amit a kerület lakói ingyen kapnak, az ezen felüli kapacitást a működtető szabadon értékesítheti. Az orvoshiány országosan gondot okoz. Ez nálunk alkalmi probléma, de kiegészítő támogatást adunk a kerületben dolgozó orvosoknak.
– Honnan van minderre pénz?
– A vagyonunk meghaladja a 110 milliárdot, és évente 2–6 milliárddal növekszik. A forgalomképes vagyon – a telkek, a lakások – értékesítése segít ebben. Azzal, hogy a kerület tőkevonzó képessége nőtt, több cég telepedett le nálunk, az építmény-, a telek- és az idegenforgalmi adó révén jelentős bevételre tettünk szert.
– Több településen, kerületben probléma a lakhatás. Józsefvárosban 1100 önkormányzati lakás áll üresen, miközben sokan szeretnének fedelet a fejük fölé.
– A lakhatáshoz való jog Magyarországon nem alkotmányos jog. Ez nagy baj. Már a tanácsi rendszerben megkezdődött a lakások privatizációja, a jó minőségűeket a vagyonosabbak megvásárolták. A kevésbé tehetősek maradtak a rosszabb minőségű önkormányzati lakásokban. Politikánknak csak az egyik eleme a bérlakásépítés. A lépcsőzetes lakáshoz jutást segítjük: olyannak adjuk ki az új lakást, aki leadja a régi otthonát, amit mi aztán újra pályáztatunk. A lakóházak műszaki analízise után döntünk arról, hogy az adott ház felújítása gazdaságtalan-e, szanálni kell-e, vagy szakaszos felújításra van lehetőség. Csak ebben a ciklusban mintegy ötszáz lakást szanáltunk. A lakbérrendszert a piaci viszonyokhoz próbáljuk igazítani, nem a lakást, hanem a benne lakót támogatjuk. Fiatal házasoknak úgynevezett fecskelakásokat építünk, a bérlőknek előtakarékosságot kell vállalniuk.
– Tudatosan hátrébb lép a pártpolitikától. Ezzel nem árthat a kerületnek?
– Megtanultam, hogy nekem nem a pártvezetőknek, hanem a lakóknak kell megfelelnem. Kormányzati, fővárosi felkérésekre sem mondtam igent. Egyedül a baloldali önkormányzati közösségben vállaltam szerepet, ahol módszertani segítséget adunk egymásnak.
– Azt mondta korábban, hogy 2033-ig vannak terveik. De Tóth József személyesen meddig tervez?
– 2019. október 13-ig. A választással majd eldől, hogy folytathatom-e.
