Tömpe András emlékének
Száz éve, 1913. november 14-én született Tömpe András, a Magyar Könyvkiadók Egyesületének egykori igazgatója. Amikor megismertem, egy sajtófigyelő szolgálatnak segítettem: minden magyar nyelven megjelent napilapból, hetilapból, folyóiratból, periodikából, rádióinterjúk szövegéből témakörök szerint csoportosítva vágtuk ki a cikkeket, és címkével láttuk el őket. Tömpe Andrásnak én vittem el rendszeresen a könyvkiadással, könyvkritikával, könyvismertetéssel foglalkozó írásokat. Az atlétatermetű, aktívan sportoló, vonzó, udvarias, zárkózott férfival ritkán beszélgettem hosszabban, inkább ő kérdezett. Egyszer említette, hogy Brnóban szerzett gépészmérnöki oklevelet a műszaki főiskolán. Ezt kivéve múltját soha nem említette. Pedig volt miről hallgatnia.
Ki is volt ő? Forradalmár. József Attila barátja, spanyol polgárháborús hős, az ebrói, aragóniai, katalóniai csatákban parancsnok, a második világháborúban partizán. 1949–1959 között Dél-Amerikában tevékenykedett. Ha akkor itthon tartózkodott volna, nem ússza meg a koncepciós pereket. Bernát György történész írja egyik könyvében róla: „Többet tett Latin-Amerika forradalmi mozgalmaiért, mint Che Guevara.” 1971. december 15-én, ötvennyolc éves korában munkahelyének dolgozószobájában öngyilkos lett, fejbe lőtte magát. Senki sem tudta az okát. Nem tudom, hány évre „titkosították” az ügyet.
2010-ben megjelent Ortutay Gyula háromkötetes naplója, amelyben a következőket jegyezte fel. Tömpének volt egy beosztottja, főkönyvelője. Agresszív, ostoba, műveletlen ember, aki ráadásul hibát hibára halmozott. Az egyesület párttitkáraként jó kapcsolatokat ápolt a kerületi pártbizottsággal. Egyszer akkora hibát követett el, hogy Tömpe felmondott neki. Emberünk rohant a pártbizottságra, ahol előadta, hogy őt Tömpe indokolatlanul üldözi. Mindkettőjüket beidézték, majd kölcsönös bocsánatkérésre kötelezték őket az egyesület munkatársai előtt. És természetesen az otromba pártember a helyén maradhatott. Tömpe bocsánatot kért, majd felment a hivatali szobájába. Azután már csak egy dörrenést lehetett hallani.
Vannak emberek, akik háborúban, forradalomban, vészhelyzetben kiemelkedően helytállnak, de békében, konszolidált körülmények között idegenül mozognak. Tömpe András ilyen volt.
Láng Róbert
Budapest
