Tömény rasszizmus a 168 Órában?

„Egy krízis tanulsága”. Ez a címe Mészáros Tamás vezércikkének, amely kivételesen nem hazai témával foglalkozik, hanem nagy port kavart világpolitikai eseménnyel. Mészáros három fontos állítását idézem: „A fegyveres konfliktus grúz invázióval kezdődött.” „Az oroszok nem fenyegetik a kaukázusi ország integritását.” „Amerika kénytelen lesz újragombolni a grúz kabátot, együtt kell működnie az oroszokkal, mert ezt diktálja a geopolitikai realitás.”

Negyven éve vonult be a szovjet hadsereg Prágába, hogy felszámolja Dubcek politikai kísérletét az „emberarcú szocializmust”. A ’68-as honi diáknemzedék egyik vezéralakja, Haraszti Miklós idézi fel az eseményeket, de a vele készült interjúban válaszol arra is, hogy szerinte hova vezethet napjaink egyre fokozódó radikalizmusa, kell-e számítanunk mindent elsöprő jobboldali fordulatra, lehetséges-e, hogy egy antihatvannyolc vár reánk.

Dávid Ibolyának továbbra is alelnöke vagy inkább kihívója lesz Almássy Kornél, aki bejelentette, hogy pályázik a Magyar Demokrata Fórum elnöki tisztére. Az erről szóló cikk bevezetőjében ugyancsak kérdések sorakoznak: Mitől fél az MDF? A baloldaltól? A politikai térvesztéstől? Az MSZP-közeli Tisztelet Társaságtól? Az „ifjonc” Almássy Kornéltól vagy Orbán Viktortól?

Folytatódik sorozatunk a „szónoklatgyárosokról”, illetve arról, hogy miként alakult Magyarországon a politikai beszédírás. A cikkből egyebek mellett kiderül, hogy „a jó beszédnél többet jelent az interjú. A személyesség. Antall József beszédeit mára elfelejtették, de a „pizsamás interjút” megjegyezték.
Koltai Tamás a Mostanában című sorozatban továbbgondolja Babarczy László néhány héttel ezelőtti gondolatait arról, hogy „a szunnyadó düh, sértettség, megalázottság”, amely korábban csak lappangott, mára mint „bunkóság” és „primitívség” a jobboldal politikai bázisává vált.

„Tömény rasszizmus a 168 Órában”. Ez volt a címe egy egész oldalas eszmefuttatásnak a Magyar Nemzetben, és reflexióként vesztegettünk erre a témára is néhány mondatot. Foglalkozunk a csődbe jutott önkormányzatokkal, azzal, hogy egy hét alatt kilenc heroinfüggő halt meg Magyarországon, nyolc oldal szól az olimpiáról, portrét adunk egy kitüntetett művészről, az operaénekes Kincses Veronikáról, és portréinterjút olvashatnak az ugyancsak most kitüntetett tévés riporterrel, Rózsa Péterrel, akinek van egy érdekes okfejtése arról, (bárcsak igaz lenne), hogy „nő a minőségi újságírás presztízse”.

168 Óra - nem fog unatkozni.