Több alázatot

- A választás éjszakáján nagyon megrendülten állt a színpadon.

– Mindannyiunkat mellbe vágott az eredmény még akkor is, ha már jó ideje kifejeztük aggodalmainkat azzal kapcsolatban, hogy a létrejött konstrukció nem a legalkalmasabb a győzelemre.

– Már akkor este elmondta: meg kell teremteni „azt a politikai ajánlatot, a baloldal megújításának programját, ami 2018-ban képes lesz az ellenzéki erőket győzelemre vezetni”. Átvennék az MSZP helyét?

– Egy normális demokráciában természetes, hogy versengés van az ellenzéki oldalon is, bár most a választási törvény együttműködésre kényszerített minket. Eleve azért hoztuk létre a PM-et, mert azt gondoltuk, szükség van egy MSZP-től eltérő politikai identitásra. De a lényeg az, hogy összességében születnek-e az ellenzéki oldalon olyan szereplők, programok, amelyekkel megfordítható a mostani helyzet. Ha ebben az MSZP vagy bárki más szerepet tud játszani, annál jobb. Ám az elmúlt két hét nyilatkozatai alapján nem vagyok meggyőződve arról, hogy az eredmény valós súlyát valamennyi ellenzéki pártban felmérték. Ha ez nem történik meg, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy a baloldal véglegesen beszorul egy huszonvalahány százalékos szubkultúrába, ahol természetesen a mi igazságaink mindig kézenfekvőek lesznek, de ebből nem tudunk kilépni.

– Van, aki megértette az eredményt, de Botka László például azt mondja, a változtatás nem egyszemélyes feladat, ehhez csapat kell. Mesterházy meg úgy véli: „összefogásra vannak kárhoztatva”.

– Egy héttel a választás után nem lehet megmondani, milyen szereplők milyen stratégia mentén képesek elvégezni ezt a feladatot, amely valóban csapatmunka. Az említett szubkultúráé, értelmiségi köré, médiakörnyezeté is. Természetesen a vereség elsősorban az ötpárti szövetségé, de a kudarcnak mélyebb okai vannak. Nem arról van szó, hogy egy hónappal korábban kellett volna összefogni. Nem elég egy huszárcsellel lecserélni néhány pártvezetőt. Választ kell találni arra: mi okozta, hogy azok az értékek, amelyeket a mostani baloldal képviselt, nem elég vonzóak a társadalom nagy részének?

– És mi okozta?

– A korszakváltás nemcsak szlogen. Tudva azt, mekkora rombolást vitt végbe Orbán 2010 óta, meg kell nézni, mi vezetett a kétharmadhoz – a nyolcévnyi szocialista kormányzástól kezdve az elmúlt 25 év mély társadalmi problémáiig. Ezekre az elit nem tudott és nem is akart választ adni. Tömegek érzik úgy, nem az ő gondjaikkal foglalkozik a politika. Ha azt látják, senki nem törődik velük, miért állnának egy párt mellé?

– Szabó Tímea említette Petőcz György könyvében azokat a tabukat, amelyekkel a baloldali értelmiségnek le kellene számolnia: például, hogy támogatták, amikor Geréb Ágnes érdekében nyilatkozott, de elképedtek, amikor első ránézésre jobbos témákban, a temerini fiúk vagy a kettős állampolgárságot nem kapók jogorvoslata mellett állt ki. Innen hogyan tovább?

– Sokkal több alázat kellene. Az evidenciák, amelyek ebben a közegben magától értetődőek, a társadalom nagy részében egyáltalán nem biztos, hogy azok. Ezzel muszáj szembenézni. Fontos, hogy a baloldal mögött álló értelmiségnek lényeges ügyekben legyen szavunk, de ez nem jelenti azt, hogy közömbösek vagy kifejezetten ellenségesek vagyunk más társadalmi csoportok érzékenységeivel szemben. Például: a Szabadság téri emlékmű súlyos merénylet az egészséges nemzettudat ellen, foglalkozni kell vele, szembeszállni. De ugyanilyen fontos a határozott kiállás az ügynökakták nyilvánossága mellett vagy a kommunista rendszer működésének feltárásáért. Ehelyett most mindkét oldal harciasan képviseli a saját ügyeit, a másikét pedig meg sem hallja. Így nem fog menni. Sokszínű, mozaikos társadalom a miénk, nyitottnak kell lenni a másik igényeire, fájdalmaira. Ha a baloldal beszorul oda, ahol a temerini fiúk ügye tabu, sosem fog tudni kilépni a mostani, egyre szűkebb szubkultúrájából.

– A realitás az, hogy négy parlamenti hely jutott a pártszövetségnek, abból egy a PM-nek, s Budapesten kívül alig pár nagyvárosra jut szervezetük.

– Amikor a baloldal megújításáról beszéltem, nem azt ígértem, hogy az Együtt-PM hónapokon belül minden településen viruló pártszervezettel fog rendelkezni. De abban változás kell, hogy hosszú ideje nincs az országban baloldali értékeken nyugvó narratíva. 1990 óta sokmillió ember kiszorult a munkaerőpiacról, komplett régiók kilátástalanságba süllyedtek, mégis, ezen milliók képviseletét senki nem tudta hitelesen felvállalni. A baloldal évek óta, sőt talán egy évtizede nem tud három épkézláb mondatot mondani arról, hogy néz ki az a Magyarország, amelyben hiszünk.

– Az Együtt-PM önállóan tudott volna?

– A mi helyzetünk nehéz volt, mert egy évvel a választás előtt jött létre a szövetség. De talán minket is túlzottan lefoglaltak a szövetségkötések körüli hercehurcák, s közben nem tudtuk elmondani, milyen jövőt képzelünk az ország számára. Ha az egész baloldal nem önmagával foglalkozott volna, talán mindenki világosabban meg tudja fogalmazni a saját vízióját.

– Az uniós választás előtt még mindig annyi az üzenetük: „csakazértis.”

– Az előttünk álló két voksolást nem engedhetjük el. Nem mondhatja a baloldal, most újratervezünk, és addig megáll az élet. Vissza kell adnunk a reményt azoknak, akik számítanak az ellenzékre, és új szavazókat kell meggyőznünk.

– Hogyan lehet növelni a sokat emlegetett társadalmi beágyazottságot úgy, hogy a civilek láthatóan tartanak a pártoktól, a millások egy része is az Együtt-PM-et kritizálta, amiért rájuk telepedett?

– Nem civil szervezeteket kell befoglalnia a politikának – ezt hagyjuk meg a CÖF-nek. Egyszerűen nem lehet megspórolni, hogy mi magunk építsünk helyi közösségeket. Vízióra nemcsak az országnak van szüksége, helyben is muszáj elmondani, miért jó a zöldpolitika, amit a PM képvisel.

– „Európai jogokat, európai béreket, Európa közepén.” Jó szlogen?

– Ez a Jobbiké.

– Igen, de ha nem lenne ott a plakáton Morvai Krisztina, bármelyik demokratikus ellenzéki párt hirdetése lehetne.

– Ismerjük a stratégiájukat: befelé radikális párt, amely kifelé ideológiamentesített üzeneteket közvetít. Akik most vagy négy éve melléjük álltak, nem feltétlenül antiszemiták, rasszisták, csak nem látnak olyan ajánlatot, amely az ő problémájukra ad választ. Ez lehetőség is a baloldal számára. Ennek a 21 százaléknak a jó része nem ideológiai alapon radikális, csupán magára hagyott, elkeseredett, dühös.

– Vitázni kell a Jobbikkal?

– Igen, és el kell hozni tőle azokat, akik nem a lilaködös, eurázsiai uniós, zsidózó, cigányozó szövegekre vevők, csupán nem találtak másik fogódzót.

– A Magyar Narancsnak volt egy érdekes összeállítása arról, vidéken hol nem tudott tarolni a Jobbik. Fontos következtetés, hogy többek között ott, ahol valamelyik baloldali pártnak van jól működő szervezete, és ott, ahol hatékony iskolai munka zajlik. Nagy feladat.

– Óriási. De ha megpróbáljuk megspórolni, akkor 2018-ban megismételjük 2014-et. Jelen kell lenni, közösséget építeni, érvényes, hihető ajánlatot tenni.

– Honnan az aktivista, a pénz benzinre?

– Nem mondtam, hogy minden feltétel csettintésre rendelkezésre áll, csak azt, hogy megspórolni nem lehet. De baromi nehéz lesz, kemény aprómunka, ami sokszor reménytelennek tűnik.

– És lehet, hogy ön már Brüsszelből nézi.

– Meglátjuk. A választás másnapján a Facebookon megírtam: nagyon hosszú út áll előttünk, nem biztos, hogy mindannyian végigmegyünk rajta, de el kell indulni. Nem tudom megmondani, sikeresek leszünk-e ebben a feladatban, csak azt: enélkül biztosan nem leszünk azok.