Tisztelt Szerkesztőség!
Markó Beáta A látszatkormányzás valósága című – egyébként remek – írása tartalmaz egy tévedést. Az első Fidesz-kormány idejére teszi Puskás Ferenc halálát, és kritizálja a „pompás temetést”. A tévedést minden bizonnyal az okozza, hogy a család által a kegyeleti bizottság vezetőjének felkért Schmitt Pál MOB-elnök, a család barátja fontos szereplési lehetőségnek tartotta a kegyeleti eseményt, és gyakran igen ízléstelen kampányt folytatott.
Puskás Ferenc halálának idején (2006. november 17.) önkormányzati és területfejlesztési miniszterként én feleltem a sport ügyeiért és így a temetéssel kapcsolatos állami döntésekért is. Ma is emlékszem arra a vívódásra, hogy az előkészületek során mennyit vitatkoztam Schmitt-tel anélkül, hogy nyilvános huzakodás legyen belőle, amit nagyon gusztustalannak tartottam volna. Igyekeztem a túlzó és hivalkodó szertartás terveit visszafogni, a költségeket ésszerű keretek között tartani, de mindezt úgy, hogy közben – természetesen – tiszteletben kellett tartanom a család döntését Schmitt felkéréséről.
Ma is azt gondolom, helyes volt ez a magatartás. Helyes volt, hogy a kormány gyásznappá nyilvánította a temetés napját, helyes volt pénzzel is támogatni azt. És helyes volt az is, hogy nem feszítettem túl a vitát, mert a MOB-elnök egészen bizonyos, hogy politikai támadást indított volna ellenünk, ha úgy érzi, hogy szerinte túl szerény a szertartás. Egy ilyen nyilvános vita ugyanis biztosan méltatlan lett volna Puskás Öcsihez és mindannyiunkhoz. És helyes volt az is, hogy nem szereplési lehetőségnek tekintettem a sportember temetését, még akkor is, ha ma ezért a legtöbben már csak Schmitt fellépésére emlékeznek. Nem baj.
Lamperth Mónika
