Tisztelt Főszerkesztő úr!
Kolláth György Bakancslista című írásához szeretnék hozzászólni (168 Óra Online, 2014. július 22.). Megtiszteltetés számomra, ha reflexióm a lapjukban megjelenik.
Kolláth tanár úr cikke telitalálat. Végre-valahára más is meri kiáltani, hogy a „király meztelen”!
Jómagam is úgy vélem, hogy hazai jogalkotásunk számos sebből vérzik! Az általam oly sokszor és sok helyütt ostorozott jogalkotási lázra szeretném ismét felhívni a kedves olvasók figyelmét, egyben csatlakozni a szerzőhöz.
Soha nem rejtettem véka alá azt a véleményemet, sőt számos publikációban is utaltam rá, hogy a rendszerváltoztatást követő éveket egyfajta kodifikációs dömping jellemezte, és ez a helyzet napjainkban is fennáll. E rohamléptékű, eszement jogalkotás, azon túl, hogy megkérdőjelezi a jogbiztonságot és felveti bizonyos törvények megalkotásának, valamint a jogszabály-módosításoknak a megalapozottságát a társadalmi szükségszerűség oldaláról, egy nem elhanyagolható kérdést is feszeget: képesek-e megbirkózni feladataikkal azok, akik a jogot alkalmazzák? A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy egyre nehezebben. A jogászok számára is sokszor érthetetlen és követhetetlen változások a nem jogász végzettségű jogalkalmazók számára komoly problémát jelentenek, ami igencsak hátrányosan hat a munkavégzés színvonalára. (Néha olyan érzésem támad, hogy bizonyos pozíciókban lévő, tevékenységmániás személyek önmegvalósításához asszisztál az egész rendszer.)
Ennek, az ultima ratio elvét rendesen felrúgó jogalkotási láznak ékes példája vagy inkább (mellék)terméke, valamint a nem kellőképpen előkészített törvényalkotó munkának a csimborasszója az, amit a rendszerváltoztatást követően, de különösen az utóbbi években a jogalkotás terén tapasztalhatunk.
Tisztelettel:
Dr. Kovács Gyula
jogász, kriminalista
E-mail
