Tájkép csata előtt

„Nem kell, de módosítjuk” – ez a vezérgondolat hatja át azt a videót, amelyen a HVG.hu faggatja a kormánypárt ingerült képviselőit az önkormányzati választási törvény módosításáról. A delikvensekről sorra kiderül, a szöveget „kevéssé ismerik” (ha eljön az ideje, majd elolvassák), de bizalmuk töretlen. Néhányan még dühöngnek is. Hát nem mi kormányzunk kétharmaddal? Nem az a dolog lényege, hogy törvényeket módosítunk?

Valójában mindenki ért mindent. A lelkiismeretesebbek – köztük azok, akik lapunknak nevük elhallgatásával nyilatkoztak – zavartan érzékeltetik, a dolog „alkotmányjogilag guzmis”, de meg kell hajolniuk a többségi akarat előtt. 1994-ben is átalakult a közgyűlés, akkor sem a hatékonyabb vezetés volt a cél. Húsz éve a kerületek polgármestereit rakták ki testületileg. Most jószerivel csak ők lehetnek ott. Huszonhárman a főpolgármesterrel és kilenc, választási „jobban teljesítővel” (a kompenzációs lista tagjaival) kiegészülve alkotják majd a közgyűlést. És slussz. A listás választás, az arányos képviselet elve a múlté. De a főpolgármestert továbbra is „a nép” választhatja majd. Csakhogy a városvezető a többiek foglya, mozgásterét a testület szabályozza. Budapest pedig végképp a lobbiharcok mocsarába süllyed. Kerület küzd kerület ellen a közgyűlésben díszkutakért, parkolási cégekért. S minél kaotikusabb helynek látszik majd Budapest, annál erősebb Orbán és a kormány.

A valaha 88 tagot számláló közgyűlés létszáma az idők során csökkent. Előbb a horni reformok tizedelték a képviselői létszámot 67 főre, ami a Demszky-érában 16 évig tartott. Utóbb a Budapesttel örök harcban álló, a várost gyűlölő Orbán 2010-ben tovább farigcsált. Tarlós ideje alatt 34 fővel működött a közgyűlés, de a testületet még mindig listáról, arányos szavazással választották. A tervezett reformok heteken belül mindent fölülírnak.

– Érthetetlen. Nincs kipróbálva, szerintem még végiggondolva sem – kezdi Tóth Zoltán választási szakértő az alkotmányos és közjogi anomáliák sorolását. – Az, hogy a kerületi polgármesterre más megfontolásból szavaz az újpesti, a pesterzsébeti vagy az angyalföldi polgár, mint a városházi képviselőkre, nem is kérdés. A két funkció, a kétfajta politikai érdek totálisan elkülönül. A kerületi polgármester a választóinak kegyeit keresi. És őt nem a főváros népe szavazta meg. Az pedig, hogy egy közös testületben más a súlya mondjuk Újbuda polgármesterének, akit százharmincezren delegálnak, mint a 24 ezer fős I. kerület vezetőjének, kínosan egyértelmű. Néhány hónappal ezelőtt „az arányosság elvére” (a választók eltérő számára) hivatkozva tervezték át nagy műgonddal Magyarország választási térképét. Efféle szempont ma már nem létezik? Nem nehéz azt sem belátni, hogy az önálló történeti és kulturális egységet képező (fideszes) peremkerületek a Városházán le fogják nyomni a nagy létszámú lakótelepi konglomerátumokat.

Tóth felveti: döntő alkotmányossági probléma, hogy aki a győztes polgármester neve mellé húzza be az ikszet, az egyet szavaz, de kettőt kap. Megválasztotta saját polgármesterét és egyúttal teljes értékű képviselethez jutott a városházi vezetésben. Politikai versenytársa, a „vesztes félre szavazó” a kompenzációs listáról kaphat csupán némi kárpótlást.

Tóth szerint az alkotmányos ellenoffenzíva bázisa az „egyenlő választás” elve lehet. Meg kell próbálni. Az Alkotmánybíróság az ombudsmanon keresztül elvben megkérdezhető. De az ombudsmantól függ, hogy az ügyet bevállalja-e.

Horváth Csaba és az MSZP fővárosi frakciója Áderben is bízik, aki – mint Horváth mondja – „meglepő dolgokra is képes”. Ha ő lépne fel vészhelyzetben (mert ez az), sürgősséggel tárgyalnák az ügyet. Az idő sürget, a választás közeleg, az ellenzéki taktikát a döntéshez kell igazítani.

Az alkotmányos aggályok ugyan kiáltóak, de hogy mi az orbáni manőver politikai indoka, azt László Róbert, a Political Capital választási szakértője magyarázza el.

Míg a Fidesz húsz százalékpontos győzelmet aratott áprilisban, a fővárosban – az abszolút számokat tekintve – döntetlen körül teljesített. Még veszített is nyolc mandátumot.

– Megnézték az EP-választások eredményét, osztottak-szoroztak, majd a fővárosi közgyűlés működését szabályozó törvényt a pillanatnyi politikai szituációhoz igazították – állítja. – Más magyarázat nincs.
A baloldalon pillanatnyilag három párt van, amelyek többé-kevésbé hajlandók együttműködni. Az összefogás kényszere a főpolgármesteri poszt miatt – ha valóban ambicionálják – amúgy is változatlan. De a közgyűlésben is többség kellene. A Fidesz célja, hogy az esetleges szavazatkisebbséget mandátumtöbbséggé alakítsa át. Ez önmagában is virtuóz mutatvány. Méltó a párt politikai machereihez.

Így aztán, ha egy párt részesedni akar a kompenzációs lista, a lebegő kilenc mandátum áldásaiból (alább nem is adhatja, ha nyerni akar), legalább 12 helyen kell polgármester-jelöltet állítania.

– De miként lehet 3 politikai erőnek 12 önálló jelöltje egy városban, amely 23 kerületre oszlik, miközben pontosan tudják, nem oszthatják meg szavazóikat? Sehogy – vonja le a következtetést László Róbert. – Csak úgy jön ki a tizenkettes jelölés, ha több mint fél tucat helyen három jelölttel is indulnak. Ám ezeket a kerületeket lényegében feladják.

Az említett hét, parlagon hagyott budapesti kerületben remény és tét nélkül indulna a DK, az Együtt–PM és az MSZP is. A maradék tizenhatot aztán fel lehet osztani öt-öt-hat arányban, így minden pártnak megvan a tizenkét kötelező indulója.
– Ez ugyanakkor azzal járna – magyarázza tovább László Róbert –, hogy hét mandátumot tálcán nyújtanának át a Fidesznek egy olyan rendszerben, amelyben összesen harmincegy kiosztható mandátum van.

Bonyolult konstrukció. Kár, hogy nem állíthatunk minden választó mellé külön szakértőt. Mert aki ekkora megértést és áldozatot vár szavazóitól, annak illene elmagyaráznia, mit miért tesz.

Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője mégis lát kiutat. Ő változatlanul az összefogás és a közös, ernyőszervezetszerű indulás híve közös listával, egyeztetett jelöltállítással, bonyolult taktikai manőverek nélkül. Szerinte ugyanis semmi sem bizonyítja, hogy az építmény, amit korábban elfuseráltak és összedőlt, ne lenne kivitelezhető, ha szakértő tervezi meg. De vajon sikeresen kormányozhatná-e a várost orbáni ellenszélben egy ingatag koalíció, amely a vereség másnapjának délelőttjéig sem húzta ki?

Ráadásul a törvényjavaslat számos passzusa a tavasszal megismert ócska trükkökre alapoz, közte az ellenőrizhetetlen többes ajánlásra. Tippelhetünk, hány polgármester-jelölt indul októberben a celebektől a kertész kutyájáig. Jöhetnek majd az új formációk, Kati pártok, új dimenziók. Igaz, most pénz nem jár a jelölésért, csak reflektorfény és médiafelület.

Hogy miért akarja Orbán a várost, amely egyre kevésbé akarja őt? Egyik informátorunk szerint két nyertes választás után nem a győzelem fontos igazán, hanem a háború. A legyőzhetetlenség mítosza.