TASZ: tízezer fogyatékos embernek ígérte a kormány, hogy jobb körülmények közé költözhet, de eddig 300-an költözhettek el

A kormány tízezer fogyatékos embernek ígért esélyt az önállóbb életre 2023-ig, de a jelenleg megvalósuló projekteknek csak 300 tömegintézeti férőhelyet sikerült kiváltania emberségesebb körülményeket biztosító lakhatással. A Társaság a Szabadságjogokért részletes elemzést készített arról, hogy mi valósult meg a gyakorlatban abból, amit papíron a szociális ellátás legjelentősebb átalakításaként tart számon a szakma.

A bentlakásos szociális intézetekben sokszor több tucatnyian, akár százan is élnek összezsúfolva, ami a dolgozókat lehetetlen feladat elé állítja. Nem tudják a lakók személyes igényeit figyelembe venni, jogaikat tiszteletben tartani. Rossz infrastrukturális körülmények, rugalmatlan napirend, az intim szféra hiánya, munkaerőhiány, fizikailag és lelkileg túlterhelt dolgozók jellemzik a rendszert. Így mind a lakók, mind a dolgozók súlyos rendszerszintű abúzusnak vannak kitéve.

A TASZ Egyenlőségprojekt munkatársa, Környei Kristóf elemzése abból indult ki, hogy a fogyatékos embereknek legfőképpen ahhoz lenne joguk, hogy a közösség teljes jogú tagjaként éljenek, és ne a világ szeme elől eldugva. Kiszolgáltatottságukat növeli, hogy sokan nem is ismerik a „kinti” életet.

A 2010-es évek óta kizárólag azzal a feltétellel lehet uniós forrásokat fejlesztésekre költeni a szociális területen, ha a tagállamok áttérnek az intézményi ellátásról közösségi alapú szolgáltatásokra. Ennek megfelelően a nagylétszámú intézeteket be kell zárni, mert működésük sérti az ott lakók emberi jogait. Az erre vonatkozó ENSZ-egyezményt Magyarország 2007-ben ratifikálta. Ez kimondja, hogy a fogyatékossággal élő embereknek joguk van ahhoz, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról. A személyi asszisztenciát, a kirekesztődés megelőzését, az akadálymentességet az államnak kell biztosítania hozzá, ahogyan az állami lakhatási programhoz való hozzáférést is.

Képünk illusztráció

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény már 1998-ban rögzítette, hogy a tartós bentlakást nyújtó intézményeket legkésőbb 2010. január 1-ig át kell alakítani. Ezt a határidőt nem sikerült tartani, a 2010 márciusában hatályba lépett törvény szövegébe már az került, hogy 2013. december 31-ig legalább 1500 fogyatékos és pszichiátriai beteg költözhet ki és férhet hozzá EU-s támogatással közösségi alapú szolgáltatásokhoz. Ez az 50 főnél nagyobb férőhelyszámú szociális intézmények kötelező kiváltását is jelenti.

A kormány 2011-ben készített egy kiváltási stratégiát, amelyben az szerepelt, hogy 101 intézményt és majdnem 12 000 férőhelyet fognak kitagolni 2041-ig. Az első körös kitagolásra 2012 és 2016 között került sor, akkor 1500 fő helyett csak 672-en költözhettek ki hat intézményből. A 672 fő a tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézetekben élők kevesebb mint 3 százalékát jelenti.

A kitagolási stratégiát 2017-ben módosították, és a határidőt előrehozták 2036-ra. Majd Czibere Károly, akkori államtitkár 2017 májusában kijelentette, hogy 

tízezer fogyatékos ember kap esélyt az önállóbb életre 2023-ig.

Ennek értelmében 2019 elejéig 22 milliárd forintból 2500 fogyatékos ember előtt nyílt volna meg a teljesebb élet lehetősége, majd 2023 végéig további 7500 ember költözhet ki 55 milliárd forintból.

A tét óriási, ugyanis ahogyan Kovács Éva, a KézenFogva Alapítvány szakmai vezetője nyilatkozta, az új struktúra fogja a következő 20-30 évre meghatározni, hogyan néz ki a szociális intézményi rendszer.

A KSH 2014-es adatai szerint fogyatékossággal élő személyek, valamint pszichiátriai betegek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményben valamivel több mint 23 ezer ellátott élt. A legnagyobb intézetek engedélyezett férőhelyszáma akár a kétszázat is meghaladhatja.

Magyarországon 18 olyan állami ápoló-gondozó otthon van, ahol 200 vagy még annál is több fogyatékos, illetve pszichiátriai beteg ember élhet együtt összezsúfolva. 

A legnagyobb pályázat (EFOP 2.2.2.) kiírását 2016 szeptemberében tették közzé, majd négy hónap nyilvános egyeztetést követően módosították a kiírást. A projektek célja az 50 főnél nagyobb intézmények teljes körű kiváltása lett. Eszerint legfeljebb 7-12 fő számára kialakított lakásokat, házakat lehetett csak létrehozni a korábban megengedett 25 fős maximumhoz képest.

A projektek alakulásáról a kormánynak jelentenie kellett Brüsszel felé. Az EFOP szerint 2018 végéig 2500 embert kellett volna kiköltöztetni, de ezt a számot 2018 közepén levitték 1500-ra. Még ez sem sikerült. A kormány az EFOP Monitoring Bizottságához és az Európai Bizottsághoz benyújtott jelentésében 1155 kitagolt férőhelyről tájékoztatott.

Ennek nagy részét viszont a nevelőszülői hálózat fejlesztésére és a gyermekotthonok kiváltására, korszerűsítésére irányuló projektek eredményei teszik ki. Ami azt jelenti, hogy

mindössze 300 szociális nagyintézményi férőhely kiváltásáról tudtak Brüsszelnek elszámolni.

Annak ellenére, hogy a kormánynak 2022. december 31-ig 10 000 szociális és gyermekvédelmi férőhelyet kell kitagolnia.