A szív és a béke győzött

- A választás estéjén a Székesfehérvári Balett Színház előadásán voltam – a kíváncsiságom mellett szerepet játszott, hogy nem akartam izgulni a választás miatt –, majd a Fidesz eredményvárójára mentem, ahol szembesültem a helyzettel… ennél jóval szerényebb győzelmet jósoltam, letaglózott a siker, nem gondoltam, hogy újra lehet kétharmad. 

- Mióta Fidesz-tag?

- Előbb voltam képviselő, mint Fidesz-tag.

- Azt olvasom a Facebook-oldalán, hogy Fejér megyében is a szív és a béke győzött a taktikázás és az agresszió felett…

- Megnéztem az ATV-n Jakab Pétert. Ha valódi összefogás lett volna meg szeretet, amiről Márki-Zay Péter papolt, akkor egy nappal a választás után nem beszélt volna ugyanolyan haraggal, mint a választás estjén a Facebook-videójában. Ha valódi az összefogás, a tisztesség, a kiállás, és nemcsak taktikázás van, akkor nem lökik ki egyedül színpadra a kiskorú gyerekeivel, hanem mellé állnak. Együtt vállalják a kudarcot. A Föld nem látott olyat, hogy cserbenhagyják a saját miniszterelnök-jelöltjüket. Ráadásul kamerák előtt!

- Az én osztott képmezőmben Márki-Zay Pétert és a csak a kormánypárti sajtóval szóba álló miniszterelnököt egyszerre látom.

- A miniszterelnök profin kezeli a helyzetet, más kérdés, hogy ez kinek tetszik és kinek nem. Teljesen legitim döntése, kivel beszél, kivel nem, semmilyen írott vagy íratlan szabályban, semmilyen, a sajtóhoz való etikai elvárásrendszerben nincs, nem lehet, hogy valakit az utcán bármikor megállíthassanak nyilatkozni. Amikor képviselő voltam – azelőtt, hogy Kövér László nagyon helyesen bevezette, hogy a Parlament folyosóin ne lehessen összefutni újságírókkal – mobiltelefonnal megállt előttem egy fiatalember, aki nem mutatkozott be, nem nyújtotta oda az újságíró igazolványát, a névjegyét, és elkezdte, hogy képviselő úr, erről, meg arról mi a véleménye… szó szerint revolverezett. Mindennek megvan a módja, és én is megengedhetem, hogy igent vagy nemet mondjak. Nincs olyan kötelezettségem, hogy mindenkinek interjút kelljen adnom, mindenre válaszoljak. A közérdekű adatok pedig sokszor nyilvános felületeken is elérhetőek. Ez lehet a miniszterelnök szempontja, hogy másnak nem tetszik, attól legitim, és nem amatőr, mint Márki-Zay megnyilatkozásai. Nem értem, miért nem készítették föl erre a szerepre. Jakab Péter ATV-s interjújából kiderült, folyamatosan instruálták – ne így nyilatkozzon, ne tartson kétórás Facebook-bejelentkezéseket, ne oktasson ki újságírókat, választópolgárokat –, de láthatóan nem tanult, mert útját állta a küldetéstudata, a lila gőz, ami körülvette.

- Az említett Facebook-poszt hamarabb született Jakab Péter ATV-s megnyilatkozásánál…

- Igen, akkor is visszaigazolt. A kormányoldal nem papolt összefogásról, hanem összefogott. A kormány vezetői nem beszéltek folyamatosan Jézus Krisztusról, miközben óriásplakátokon zajlott az ellenzék negatív kampánya, ami nem találkozott az emberek személyes ízlésével, ahogy az enyémmel sem. Kikérem magamnak, hogy keresztül-kasul az országban tolvajnak, gazembernek nevezzenek, miközben 11 évig voltam országgyűlési képviselő, államtitkár, kormánybiztos, és jelen pillanatban is miniszteri biztosként segítem a közösségemet. 

- Ugyanilyen kritikusan látott 2002 után is?

- Igen. Az én közösségem összetart, van frakciófegyelem. A 2002-es kudarc után néhányan megkérdőjelezték a közösség vezetését, de ettől a közösség nem hullott szét, akik a kérdést föltették, nem váltak ki, nem lettek páriák. A jobboldalnak, a Fidesz és a KDNP szövetségének van szélesen vett szellemi holdudvara, amin belül természetesen vannak viták, nézeteltérések, rivalizálások, presztízsharcok, de ez egy természetes, egészséges verseny, és nem egy érdekszövetség, amely az első pillanatban szétdurran, kidurran, mint egy lufi. Egy közösségben összezárnak az emberek, és a vereségben is egymás mellett vannak, nemcsak a sikerben, meg a siker reményében. Nem lökik a vágóhídra a miniszterelnök-jelöltjüket, hanem elrendezik egymás között a vitás kérdéseket, és azt mondják: kedves Péter, hát ez nem sikerült ezért és azért, ráadásul te voltál az ok, ezért arra kérünk: lépj egyet hátrébb. De nem, lökik fel a színpadra, egyedül. Ez felelőtlenség. Mindig vannak radikálisok, szélsőségesek, gyűlölködők, a közéletben, egy abban közreműködő ember nem teszi ki a gyerekeit céltáblának. Rengeteg gyűlölettel szembesültem az elmúlt 12 évben, amit igyekeztem nem viszont táplálni, és a legocsmányabb kommenteket nem töröltem, inkább lájkoltam…

- Akkor megragadom az alkalmat, és egy másik vágányra terelem a beszélgetést: „Nagyon impozánsnak tűnik, nagy örömmel ízlelgetem” – írta Vlaszák Mihály egy Facebook-írására, amiben a Miska huszár mellé épülő Családbarát Látogatóközpont tervei szerepeltek.

- A székesfehérvári nagyvállalkozó, a Dunaújvárosban élő képzőművész, Rohonczi István és a Pákozdi Katonai Emlékpark vezetője, Görög István, más-más időben, de együtt álmodták meg a szobrot, majd a környezetét.

- Részletesebben, ha lehet…

- Rohonczi műterme Rácalmáson volt, ahol akkor országgyűlési képviselő voltam. A szobrot Pákozdon akarták fölállítani, a katonai emlékpark közelében, aminek szintén én voltam az országgyűlési képviselője, ezért lettem beavatva. Közpénzt az ötletgazda nem tudott szerezni, saját vagyonából pótolta, aztán elkészült, fölavatták. Óriási vita alakult ki, ami ma is tart: van, aki szerint nagyon klassz találkozási helyszín a bicikliút mellett, mások szerint viszont elhibázott a koncepció. A vita szerintem legitim, de úgy közelítettem hozzá: ha van egy szobor, ami törvényesen épült, van építési engedélye, egy hosszú, jogszerű procedúra után állították fel magánterületre, magánpénzből, akkor ne pusztuljon le. Vlaszák úr pedig a sok támadás miatt 2006 környékén eladta a Velencei-Tavi Kistérségért Alapítványnak, ami akkoriban már sok mindent jól működtetett a tó környékén. A Művészeti Népfőiskola egy szerény összegért megvásárolta a területeket. Tudtommal 100 milliós nagyságrendű pénzt bukott, de akkor is jó közegbe akarta juttatni a szobrot, meg a területet. Van, aki kortárs művészeti alkotásnak, emlékműnek tekinti, ironikus gesztusnak. Mindegyik olvasat legitim – emlékműnek nem tekintem, más vizuális vízióim vannak egy emlékműről –, ezzel együtt egy létező mű, amelyet az emberek jelentős része szeret, szívesen látogat. Ezek után a két alapítvány készíttetett egy építészeti koncepciót egy látogatóközpontról, ami gyakorlatilag az odaérkező sok biciklistát szolgálja majd ki, hiszen jelenleg nincs a környéken mosdó… egy bódé szolgál büféként. Az igényesség hiányzott, amit ez a látogatóközpont pótolni fog. Közösségi tér, büfé, vizesblokkok lesznek, meg egy kis ajándékbolt.

- Lesz hozzá pénz? El fog készülni?

- Szépen, lassan meg fogjuk oldani. Vlaszák úr is fölajánlotta a segítségét. Örült, hogy törődünk a szoborral, bekerítettük, aztán az alapítvány elnökével, dr. Kazai Viktorral együtt engedélyes építési terveink lettek, egyeztettünk önkormányzattal, fő-építésszel, most már a hatóságnál vannak a papírok. Meg fog valósulni a projekt. Persze ismét vannak Facebook-okoskodók, miért nem készült több terv, hogy lehessen választani, de okoskodás ide, vitatkozás oda, jó dolog alakul a Velencei-tó környékén, ahova szívesen látogatnak majd el az emberek.

(Kiemelt kép: L. Simon László. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)