Szegénységpolitika

2013. november 5., 18:59

A közelmúltban volt a szegények világnapja. A súlyos gondokat nem oldja meg az, hogy egy napon megemlékezünk róluk, szükség van olyan átfogó gazdaságpolitikára is, amely csökkenti a nélkülözők számát. Annak idején Czomba Sándor államtitkár a Foglalkoztatási Tanács brüsszeli ülésén kijelentette: „Számszerű célokat kell kitűzniük a tagállamoknak a szegénység elleni küzdelem sikere érdekében.” Ez támogatandó cél, de ennél is fontosabb olyan gazdaságpolitika kidolgozása és megvalósítása, amely megteremti az alapot a szegénység mérséklésére.

A gazdaságpolitikának segítenie kell a makrogazdasági környezet stabilitását, biztosítani a vállalkozások fejlődését megteremtő környezetet, az innovációt, a befektetéseket. Ezeken a területeken a kormány még nem teremtette meg a feltételeket. A gazdaságpolitika kidolgozása során a világgazdasági tendenciákat is figyelembe kell venni, mert csak így lehet a fenntartható növekedést, hatékonyságot elérni. Ezek teremtenék meg azt a gazdasági alapot, amellyel az állam újraelosztást valósíthat meg a szegények javára, a piac csökkentheti a gazdagoknak kedvező jövedelemelosztó hatásait. Az egykulcsos adórendszer viszont nem áldozatvállalást, hanem jelentős jövedelemgyarapodást eredményez a gazdagoknál, ami tovább mélyíti a szegénységet, fokozza a polarizációt.

Egy szó, mint száz: nem elég számszerű célokat megfogalmazni a szegénység ellen. Olyan, a hatékonyságra épülő újraelosztó gazdaságpolitika is kell, amelynek híján vagyunk.

Takács Imre

Hajdúszoboszló

Egyre mélyebbre kell nyúlni a pénztárcába, ha valaki a Balaton partján strandolna. Az idei szezonra a fizetős strandok többsége emelte a belépőjegyek árát: a felnőtteknek átlagosan 13, a gyerekeknek pedig 16%-kal kell többet fizetniük tavalyhoz képest.

Parajd térségében továbbra is törékeny az egyensúly a sóbányát elárasztó víz miatt. A nemzetközi szakértők szerint a kiszivattyúzás csak a Korond-patak elterelése után kezdődhet el, a jelenlegi helyzet pedig továbbra is komoly bizonytalanságot jelent.

A magyar nyugdíjas társadalom egyre élesebben érzi, hogy leszakad a dolgozóktól. A nyugdíj vásárlóereje évről évre csökken, miközben a bérek gyorsabban nőnek, mint az infláció. A jelenlegi rendszer nem kompenzálja megfelelően az egykori munkát és a megélhetési költségek változását sem.