Szakszervezeti fehérholló?

- Szakszervezetis kollégái enyhén szólva is furcsán néznek Önre. Ha összefogásra buzdít, elfordulnak, ha a feketére voksol, akkor biztos, hogy a többiek a fehérre tesznek.

– Elég szomorú, hogy ez így van, de nem érdekel, mi a véleményük rólam. Az viszont annál inkább, hogy mit gondolnak a szakszervezeti munka lényegéről, s arról, milyen egy jó szakszervezeti vezető.

- Miért, mi egy jó szakszervezeti vezető ismérve?

– Rém könnyű és elcsépelt a válasz: a dolgozók oldalán, a dolgozók érdekeiért harcol a mindenkori hatalommal, legyen az a munkaadó, vagy akár a kormány. Önmagában a definíció ismerete azonban kevés ahhoz, hogy a tagság jónak tartson egy helyi bizalmit. Ahhoz, hogy elismerjék egy szakszervezeti vezető munkáját, minden nap fel kell mutatni valami eredményt, fel kell emelni a hangunkat. Van, hogy „csak” a mosdók tisztaságáért kell veszekedni a cégvezetéssel, másnap viszont a kollektív szerződésekért, béremelésekért, vagy éppen azért kell harcolni, hogy ne rúgjanak ki több száz dolgozót.

- Ezért harcol? Harcol egyáltalán?

– Teszem a dolgom. Ha harcolni kell, harcolok, ha szembe kell menni a hatalommal, szembe megyek. Ha más szakszervezeti vezetővel kell konfrontálódnom azért, mert túl csendes, a hatalomhoz dörgölődző, akkor azt is megteszem. Akár a saját cégemen belül.

- Gondolom, ezért nem is népszerű a „többiek”, az ön által dörgölődzőknek nevezettek körében.

– Az nem baj, ha abban a körben nem vagyok népszerű, sőt! Az viszont baj – és jellemzi a mai szakszervezeti állapotokat –, hogy éppen az elszántságom miatt lógok ki a sorból. Döbbenetes, hogy kiközösítik azt az érdekvédőt, aki nem bólogat a vezetőség minden szavára, s nem úgy táncol, ahogy a munkaadó fütyül. Persze, fontos szempont, hogy lehetőleg a tárgyalóasztaloknál jussunk dűlőre a cégvezetéssel, de nem úgy, hogy a menedzsment diktál, mi pedig egy kis látszat vonakodás és „okoskodás” után végül bokázva igent mondunk. Ez nem az én stílusom.

- Most éppen miért harcol?

– Soroljam? Az agglomerációs buszjáratok kiszervezése kapcsán érintett 320 dolgozó biztonságáért, béremelésért, a járművezetők első ajtózással járó plusz terheinek a rendezéséért, a Budapesti Közlekedési Központnak a BKV-n belüli aránytalanul nagy „hatalma”, valamint a BKV piaci helyzetének szándékos elsorvasztása ellen, s a cégnek járó fővárosi és kormányzati támogatásáért – hogy csak néhányat említsek az aktuális ügyekből.

- Néhány héttel ezelőtt egy rövid jegyvásárlási akcióval órákra megbénították a Rákóczi úti buszközlekedést, s a térség forgalmát. Bedugult a Belváros. Mit üzentek ezzel?

– Figyelemfelkeltő akció volt, amivel egy jó ideje húzódó probléma megoldására, a buszsofőrök megromlott munkakörülményeinek javítására akartuk kényszeríteni ezzel az akcióval is a cégvezetést és a Budapesti Közlekedési Központot. A BKK kéretlenül, s előzetes egyeztetés nélkül elrendelte: a járművezetőknek a biztonságos utasszállítás mellett jegyet is kell árulniuk, s annak, aki kér, számlát is ki kell róla állítani. Ettől a BKK jelentős pluszbevételt remél úgy, hogy nem biztosítja hozzá a szükséges technikai és szabályozási feltételeket. A sofőrök a zsebükben tárolják a bevételt, a táskájukból halásszák elő a jegyet, s ha sötétedés után még számlát is kell írni a rosszul megvilágított fülkében, az hosszú perceket is igénybe vesz. Bemutattuk a BKK illetékeseinek és a BKV vezetésének, hogy ilyen balkáni körülmények között három jegyvásárló utas is képes feltartani a forgalmat.

- Egyetlen BKV-s szakszervezet sem állt az EKSZ mellé. Megérte?

– Meg. Minden apró eredményért érdemes kiállni, s ha többiek nem teszik, az terhelje az ő lelkiismeretüket. Egyébként éppen ezzel az akcióval figyeltek fel az EKSZ-re a korábbinál is jobban a dolgozók: azóta több tucatnyian beléptek a szervezetünkbe. És azt érzékelem, hogy a cégen belül is egyre többen belátják, minket már nem lehet megkerülni.

- A BKV-ért harcolnak, egy újabb demonstráción a közelmúltban mégis látványosan temették, de legalábbis felravatalozták a céget. Akkor már több szakszervezet összefogott az EKSZ-szel.

– A koporsós akcióval éppen az ellen tiltakoztunk, hogy a főváros átadja a Volánnak az agglomerációs járatokat, s több olyan intézkedés ellen is, amely arra utal, hogy feldarabolnák, s gazdaságilag is tökéletesen ellehetetlenítenék, végül pedig kivégeznék a nagy múltú fővárosi közlekedési vállalatot. Ezen az akción már egy másik BKV-s szakszervezet is mellénk állt, s ott voltak velünk más ágazatok képviselői, valamint a közelmúltban alakult, mintegy negyedmillió tagot tömörítő Magyar Szakszervezeti Szövetség több tagja, elnöke és alelnöke is.

- Ha ez így van, akkor miért ön az egyetlen bozótharcos? Miért nem fog össze az összes BKV-n belül működő szakszervezet?

– Ezt én sem értem. Pontosabban: nem tudom megérteni, és elfogadni sem. Látom, ki, miért lapít csendben az íróasztalánál, és mélységesen elítélem őket.

- Egy kormánypárti napilap a közelmúltban azt írta, ön az egyik legjobban megfizetett szakszervezeti vezető.

– Lehet. Nem turkálok mások zsebében, hogy tudjam, ki, mennyit keres a csendes szakszervezeti irodájában üldögélve. Én nem akarom, hogy a tagjaim köpjenek a hátam mögött, ha szóba kerül a szakszervezet. Eredményes vezető akarok lenni, s összefogásra szeretném ösztönözni a többi szakszervezetet is. Mert ez érdekvédelem nem egyszemélyes mutatvány, csak együtt lehetünk erősek. Nagyon komolyan veszem, amit csinálok, mindent erre a lapra tettem fel. Szerencsére a közvetlen munkatársaim mindenben támogatna, pontosabban jó csapatként mindent egyeztetünk.

- A közelmúltban a BKV-sokk című internetes oldalra, majd a facebookra is feltett írásában keményen bírálta szakszervezeti vezető társait. Nem verte ki a biztosítékot?

– Akinek nem inge, nem vette magára. Aki magára vette, annál kivertem a biztosítékot. Ez volt a célom. Addig csinálom, amíg fel nem rázom a tespedteket. Megyek előre, tárgyalok, agitálok, harcolok, demonstrációt szervezek még, ha összesúgnak is a hátam mögött, s őrült kamikázénak tartanak. Nem teszek mást, csak azt, amit minden szakszervezeti vezetőtől elvár – elvárna – a tagság. Folyamatosan ellenzékben vagyok.