Sebestyén Balázs a bűnben fogant Class FM-ről és Andy Vajnáról

– A politika kihúzta a szőnyeget a Class FM alól, így az ön reggeli műsorának is annyi.

– Nem húzta ki, hiszen tudtuk, hogy vége lesz. Lejárt a frekvenciaengedélyünk, így a Class FM elveszítette az analóg földfelszíni sugárzását. Erre fel lehetett készülni.

– A Médiatanácsnak volt lehetősége meghosszabbítani az adó frekvenciaengedélyét, mégsem tette.

– Egyértelmű volt, hogy így lesz majd.

– Miért?

– Pontosan ismerjük a politikai viszonyokat. Attól kezdve, hogy Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, lehetett tudni, mire számíthatunk. Ezek az adók bűnben fogantak. Már akkor sok zűr volt velük, amikor 2009-ben a Danubius és a Sláger Rádió egy politikai háttéralku következtében elveszítette a frekvenciáját, és elindult a Class FM. Most ugyanaz történik, mint akkor. Amilyen a kezdés, olyan a befejezés.

Fotó: Bazánth Ivola

– Önök éveken át tolták a Morning Show-t a Simicska által működtetett, a G nap előtt rengeteg állami hirdetéssel kitömött rádióban. Aztán ezek a reklámok egy csapásra elmaradtak. Világossá vált, önök is csak eszközök a politikai harcokban.

– A média rohadtul átpolitizált, nem csak nálunk, máshol is. Azt kell eldönteni, mi vállalható be ebben a helyzetben. Rajtunk és a rádión nem lehetett érezni se azt, amikor Lajos jóban volt Viktorral, se azt, amikor összeveszett vele. Minket nem irányítottak, nem mondták meg, mit csináljunk, nem kértek témákat.

– Manapság főként hirdetések átcsoportosításával tartható fenn vagy herélhető ki egy orgánum.

– Nézzük meg a TV2-t, az Origót, a megyei lapokat, sorolhatnám. Mondjon egyetlen olyan orgánumot, amely mögött nem áll valaki, akár egy párt. A szakmánkban 2010 óta ez szinte természetes. A média hatalmi ág, mindig is átitatta a politika. Ezzel nem lehet mit kezdeni.

– Lazán veszi, pedig épp most szűnt meg a munkahelye.

– Ezzel sem lehet mit tenni. Mondom, készültünk erre a helyzetre, de nem akartunk se tüntetni, se dudálni, se forradalmat csinálni. Azt megtették helyettünk pár éve a slágeresek és a bumerángosok. Mi viszont olyanok voltunk, mint a Titanic hegedűsei: röhögtünk, műsort csináltunk, szórakoztattuk a hallgatót még az utolsó napon is. Pedig szörnyű volt a hercehurca. Húsz éve vagyok a pályán, túlestem pár dolgon, de nagyon fáj, hogy ilyen méltatlanul ért véget.

– Azért Simicska is lépett egy erőset, amikor a zárás előtt pár hónappal eladta a rádiót a Sláger Rádió Zrt.-nek.

– Ha eladta.

– Ha eladta?

– Sose fog kiderülni, mi történt valójában.

– Szóval ha eladta, az új tulajdonost képviselő Michael McNutt azt mondta: nem lesz változás, és reménykedik abban, mégis meghosszabbítják a rádió frekvenciaengedélyét, merthogy ők ennek tudatában vették meg az adót.

– Michael McNutt sok mindent mondott. Azt is, hogy megkapjuk a hosszabbítást, és nem kaptuk meg. Azt is, hogy nem lesznek személyi változások, erre kirúgták a vezérigazgatót és a programigazgatót. Meg azt is, hogy lesz ideiglenes frekvenciahosszabbítás, persze nem lett. Őt ezek után nem lehet komolyan venni.

– Ki ő egyébként?

– Nem tudom. És nem is tisztem eldönteni, stróman vagy nem stróman, kinek az embere. Ez úgysem fog kiderülni, de nem is érdekel. Ahogy elbánt velünk és ahogy a bezárást intézte, az borzasztó volt.

– Vajon miért lehetett szükség erre a megalázó színjátékra?

– Nagy magyar átok, ami rajtunk ül. Az elegancia, a nagyvonalúság, a szép befejezés nem jellemző ránk. Hogy magától tette, kérték vagy kiadták neki, nem tudom eldönteni. A bezárás előtt pár nappal küldtek nekem egy levelet, amelyben felmentettek a munkavégzés alól, és közölték: másnap nem kell bemennem dolgozni. Mondom, jó, gyerekek, ha így akartok bezárni, ám legyen. Fájt volna, ha nem tudunk elköszönni a hallgatóktól. Azt sejtettük, hogy nem várják meg az utolsó napunkat, hátha mondunk valamit a folytatásról vagy bármi kellemetlent. De az, hogy kiadtak egy közleményt, amelyben hazugságot állítottak és olyat adtak a számba, amit nem mondtam, és még csak meg sem kérdeztek, nagyon nem elegáns. Arra persze hogy reflektálok.

– A Népszabadságot sem túl elegáns módon zárták be.

– Mi nem vagyunk olyan súlyúak, mint a Népszabadság.

– Magyarország egyetlen országos kereskedelmi rádiója volt a Class FM.

– Az ország a sötét középkorba zuhan vissza. Ahelyett hogy egyre több orgánum működne, szűkül a piac. Most azt kell eldöntenünk, a jövőben mivel tudunk azonosulni, és mivel nem. Azaz hogyan maradhat meg a függetlenségünk.

– Hogyan?

– Minden ajánlatot meghallgatunk, szerencsére jó párat kaptunk. Sok időnk nincs, hamar kell döntenünk. Vált a hallgató is, másrészt a nagy hirdetők már tervezik a jövő évet, és várják, merre mozdulunk.

– Piaci körökben biztosra veszik, hogy az Andy Vajna tulajdonában lévő Rádió 1-nél folytatják.

– Igen, vele is tárgyalunk. De más opció is van.

– Nem túl sok: a közmédia a Petőfi Rádióval, vagy kereskedelmi csatorna, az pedig legfeljebb a Rádió 1 lehet.

– Igaz. Ráadásul a közmédiában semmilyen formában nem lennék hajlandó dolgozni. Azért akadnak más megkeresések is, mi pedig minden ajánlatot mérlegelünk. Nekünk az a fontos, hogy az eddigi műsorkészítői szabadságunk megmaradjon. A Rádió 1 pedig nem fölülről irányított adó lesz.

– Naivnak hangzik.

– Ez nem naivitás, ez tény.

– Ha a szintén Andy Vajna által is tulajdonolt TV2-ben zajló változásokból indulunk ki, sok jóra aligha számíthatnak.

– Úgy tudom, a szórakoztató műsorokat és a híreket más irányítja.

– A termék attól még egy. Hasonló tendenciák várhatók a rádiónál is.

– Én Simicska idejében sem láttam, hogy a hírek változtak volna. Andyt pedig ismerem, ő üzletember. Hogy a tévével mit tesz, nem tudom, de nekem se tetszik, ami a Tényekben zajlik.

– 2016 márciusában a Televíziós Újságírás díjkiosztóján beszédében megköszönte az RTL-nek, hogy hagyják dolgozni, majd hozzátette: „Úgy látszik, hogy egyre magányosabb kis szigetecske vagyunk így a hazai médiapartvonalon, nem szólnak bele abba, hogy milyen televíziót kell készíteni. Én nagyon drukkolok a TV2-nek, hogy ez csak egy rossz álom, és előbb-utóbb el fog múlni. Csak tartsatok ki, jó?”

– A TV2 cizellált ügy, ott sokan mocorognak olyanok is, akik a rádió körül nincsenek jelen. Az meg hamar eldől, mekkora műsorkészítési szabadságunk lesz. Tárgyalás kérdése is.

– Hiába szókimondók a TV2 szórakoztató műsorai, a hírekre nehezedő politikai nyomás agyonvágja az egész televízió imidzsét. A rádió is így járhat majd.

– A megbeszéléseken dől el minden. A rádió más műfaj, olyan lejáratás nem él meg benne, mint a TV2-nél. Mások az eszközök, azt nem lehet megtenni, mint a tévében. Ez fiataloknak szóló kereskedelmi adó, Andy pedig üzletember, és nem hülye, nyilván pénzt akar keresni. Tudja, rosszat tesz, ha irányba állítja a rádiót.

– A TV2-nél mégis megtette.

– Ott is visszafelé sült el, hiszen a Tények nézettsége visszaesett. Ebből nyilván levonják a konzekvenciát.

– Mire számít, hova hangolnak át az egykori Class FM-hallgatók?

– Sokan nem hallgatnak majd rádiót, mások a helyi adókhoz pártolnak. Miközben a rádiós piac az árbevétel szempontjából épp most kezdett magához térni a Danubius és a Sláger eltűnése utáni bizonytalanságból. Mindezt újra legyalulni nagyon nem jó ötlet.

– A rádiós piacon épp Andy Vajna kezdi legyalulni a piacot, rádiója sorra nyeri a frekvenciákat.

– Nem gondolnám, hogy legyalulja, építi a sajátját, terjeszkedik a Rádió 1. Jobb lenne, ha ez sem lenne? Így is szűk a piac, legalább épül valami a Class helyett!

– A tendencia egyértelmű. A politikai Lánchíd rádióval szemben ott a Karc FM, a fiataloknak szóló Music FM-mel szemben a Rádió 1, országos és állami rádiónak a Petőfi, amit korábban szintén átalakítottak. Az egykori Juventust pedig átnevezték Sláger Rádióvá, és az idősebb korosztály elérése érdekében „slágeresítették”. Tudatos építkezés.

– A Sláger átpozicionálása piaci alapon született, jó, szakmai döntés volt, amit profin végrehajtottak. A Petőfi átalakításánál viszont szó sincs erről, azt tényleg tönkretették. A kettő nem összehasonlítható. Ez azért nem úgy megy, hogy ül egy rádióguru egy üvegpalotában, és osztogatja a frekvenciákat, egyet a fiataloknak, egyet az idősebbeknek. Mindig is voltak zenei adók és olyanok, amelyek politikával és közélettel foglalkoztak. Ez nem új.

– Talán mégis.

– Akárhogy is: a piaci alapon működő kereskedelmi rádiókkal nincs baj, hiszen nem foglalkoznak politikával.

– Az elképzelés szerint a Petőfihez terelnék át a Class-hallgatók többségét.

– Ez a fajta szakmai dilettantizmus nagyon elszomorít. A hallgató nem így működik, sokkal érzékenyebb, okosabb, nehezebben meggyőzhető. A Petőfi hallgatottsága mára szinte kimutathatatlan. És ez akkor sem lesz másképp, ha Class FM-es dalokat játszanak rajta. A Class-hallgató ezért nem fog odakapcsolni, a maradék Petőfi-hallgató pedig elmenekül. Aki ilyen egyszerűen gondolkodik a rádióspiacról, az nem ért hozzá. Ha ebben a szellemben akarják a Petőfit továbbvinni, akkor halálra van ítélve. Miközben olyan hatalmi erővonalak, széthúzások és csatározások vannak a Fideszen belül, hogy az egyik érdekkör ezt akarja, a másik meg azt. Ezen a téren nincs egy kézben lévő irányítás, érdekkörök harcolnak egymással.

– Ön nem politizál?

– Nem.

– Minapi tévés műsorában poénkodott Rogánon, a helikopterezésen, az esküvőzésen.

– Szabó Zsófi egy celeb, az ő esküvője volt a téma.

– A helikopterügy mai közéletünk egyik meghatározó epizódja.

– Mi csak humorizálunk, a műsor gőzkiengedő szelep. Nem szabad, hogy elhatalmasodjon az öncenzúra, az a mentalitás, hogy inkább ne mondjunk semmit, nehogy baj legyen, amit sok emberen már sajnos észreveszek. Én soha nem így csináltam műsort.

– A menekültválságról kifejezetten sokat beszéltek a rádióban.

– Itt zajlott előttünk a történelem, erről kell beszélni! A műsor egyik készítője azt mondta adásban, hogy a menekültek már a szobájában ülnek. Erre keményet vitatkoztunk arról, hogy valójában miért kellene segíteni nekik. Kint voltam a Keletinél, súlyos helyzet volt. Aki nem mer erről beszélni, az ne üljön mikrofon mögé. Szörnyű volt a menekültek elleni uszítás. Közben az ember saját szemével látta, hogy mi történik a gyerekkel, nőkkel, családokkal. Ha egy vécét kaptak, már sokat mondok. Ha ott laknak a Keletiben és mezítláb nekiindulnak az M7-nek, az rég nem politika, hanem emberség és szolidaritás kérdése, túlmutat a pártokon.

– Csakhogy a kormánypárt irányítja a közmédiát, sőt a kereskedelmi csatornákat is, így igenis előnyt tudnak kovácsolni belőle.

– Ettől mi még beszélhetünk róla, ahogy arról is, hogy, mondjuk, miért nem akarok olimpiát. Ha nem azt mondod, amit ők gondolnak, máris kommunista vagy. Pedig nem vagyok az, ahogy semmi nem vagyok. Ha ránk szólnak, maximum nem rádiózunk, nekünk a mikrofon nem egzisztenciális kérdés. De csak úgy tudunk hitelesek maradni, ha kimondjuk, amit gondolunk.