Schmitt Pál lett Áder Jánosból

„Áder sem más, mint Orbán Viktor megbízható kádere. Aki talán még rosszabb is, mint a Schmitt 'törvényhozás motorja' Pál, aki tudatlanságában szolgálta ki Orbán rendszerét. Áder viszont nagyon is jól tudja, hogy mit csinál” – olvasható a

Ténytár blogÁder egy fideszes elvtárs – nekrológ című bejegyzésében.

„Ezzel az Alaptörvény teljesen védtelenné válik a jövőbeni alapjogsértő beavatkozásoktól. Egyben Orbán, Áder segítségével lényegében bedarálta az Alkotmánybíróságot is, hiszen a kétharmaddal bármikor megkerülheti – ahogy teszi ezt pont most is. Tegnap este annyit távolodtunk ez európai demokráciák normáitól, mint eddig soha a rendszerváltás után – pedig már amúgy sem a jó úton jártunk” – állapítja meg a szerző, aki szerint kifejezetten gyáva magatartás, hogy Áder meglebegteti: neki egyébként nem tetszik ez az egész, de hát nincs mit tenni...

Az újabb módosítás a szerző szerint a kétharmad bosszúja, hiszen szinte minden, az Alkotmánybíróság által korábban kifogásolt rendelkezést emeltek be ezzel az Alaptörvénybe. Így az Alkotmánybíróság által megsemmisített család fogalmat, a hajléktalanok szankcionálását lehetővé tevő intézkedéseket, a választásokat megelőző közvélemény-kutatások végzésének és publikálásának lehetőségét korlátozó szabályt is az Alaptörvény részévé teszik, valamint megkísérlik kizárni azt is, hogy az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálhassa az Alaptörvényt magát (!). Mindezeken túl egyes esetekben a kormányzati erőpolitika szemtanúi lehetünk: így az Alaptörvény egyértelműen rögzíti a felsőoktatási autonómia végét jelentő gazdasági önállóság teljes felszámolását, s egyben a gránitszilárdságú (immáron lényegében teljesen újraírt) Alaptörvénybe emeli a hallgatói röghöz kötést.

Nem tudott kibújni a bőréből

„Három éve most először, Újév perceiben nem folytattuk rögtön a családdal a társasjátékot, azért, hogy meghallgassam a beszédét. Keltett meglepetéseket, amilyen 'átlag fideszes' volt sokáig, Sólyom elnökké választásáig, annyira tudott szuverén lenni tavaly óta. Eddig” – írja a konzervatív

Kard blog.

„Áder dilemmája valójában az, hogy az alaptörvény S cikk (3) pont: 'A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését' és a 9. cikk (1) pont: 'Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett' közt ellentmondás van. Saját bőrén érzi az ellentmondást, és válasza a betű szerinti kötelesség betartása, a beállás a sorba. Elnök úr nem tudott kibújni a bőréből, és talán ezért választották a posztra. Értem a magyarázatát is, és érteni vélem a 'tetszik-e neki vagy sem' mögötti fél-gondolatokat is. Jogilag azonban a végeredmény számít, és most egy rossz dolognak adott zöld utat, rosszul oldotta fel a dilemmát. Jövő Újévkor eztán, ha meg is hallgatom, nem a múltkori nyitott kíváncsisággal fogom megtenni, és a társasjáték sem biztos, hogy nem folytatódik rögtön a Himnusz után. Köszönöm az elmúlt majd' egy évet, amíg őszintén az elnökömnek érezhettem – 11 hónap, messze több, mint amit erre a ciklusra Schmitt Pál Sólyom utáni beiktatását követően remélhettem” – áll a bejegyzésben.

Létezik ennél nagyobb sunnyogás?

Nyilatkozni kell! – írja a

blogján Publius. A szerző szerint nem kielégítő Áder János magyarázata, miszerint kötelezettsége, hogy az alkotmánymódosítást aláírja és kihirdesse, függetlenül attól, hogy a módosítás neki tetszik-e, vagy sem.

„Egyáltalán nem korrekt, hogy a hétfői ígéretével és államfői kötelességével szemben egy szóval nem foglal állást. Egy ilyen horderejű kérdésnél nemhogy illett volna érdemben megszólalni, egyenesen ez lett volna a kötelessége: a negyedik alkotmánymódosítással kialakult helyzet még hosszú évekig lesz politikai csatározások alapja (ún. ”törésvonal„), ami veszélyezteti például a nemzet egységét vagy éppen az államszervezet demokratikus működését. És minderre nem mondani semmit? Én se tartottam valószínűnek, hogy Áder fogja magát, és tényleg valamiféle kompromisszumos alkotmányos reform élére állna, de azért fontosnak tartottam rámutatni, egyébként az is egy lehetőség lenne. Ehelyett még annyit se mond, amúgy bejött-e neki? Semmiféle reflexió a kialakult alkotmányos válságra? A módosítás most akkor valóban veszélyezteti a demokráciát, ahogy a tiltakozók mondják, vagy Orbánéknak van igaza, és külföldi energiacégek által pénzelt műbalhé az egész? Ráadásul az új pápa bejelentése után rögtön? Hát létezik ennél nagyobb sunnyogás?” – olvasható a bejegyzésben.

1,5 millió magyar elnöke

Volt aki mást várt? Bevallom, én egy kicsit igen – írja a

Varánusz blog. A szerző szerint Ádernek más a helyzete, mint Schmittnek: „Neked még az a mentséged sem lehet mint a közvetlen elődödnek, hogy hótthülye vagy és nem érted hajszál pontosan mi a baj azzal amit aláírsz. Ahogy jogászként azt is vágod, hogy a pártalkotmány 9. cikke szerint lett volna megalapozott lehetőséged hivatkozni, hogy – ha másért nem – az Európai Unió intézményeinek tiltakozása miatt normakontrollra küldöd a módosítót, hogy az maradéktalanul megfelel-e az Alapjogi Chartában megfogalmazottaknak. Ezt ráadásul a szádba rágta egyik elődöd, Sólyom László és Szabó Máté ombudsman is. Arról nem beszélve, hogy az aláírás mellett is számolatlanul álltak rendelkezésedre a helytelenítés kifejezésére lehetőségek. Éppen most teszed lehetővé Viktoréknak, hogy a jogállamiság maradék formáit is felrúgják annak kereteivel együtt, ráadásul nekifutásból”.

A szerző szerint érthetetlen, hogy Áder az alkotmányos rendre hivatkozik akkor, mikor pont az alkotmányellenessége miatt kidobált rendelkezéseket írják bele az alkotmányba. „Kedves Káder, hogy van a képeden bőr 'nemzet egységének képviseletéről' hablatyolni, mikor naponta tüntetnek ezren az utcán a jogállamiság és az alkotmányosság megmaradásáért? Te a világban élő 15 millió magyar helyett annak a 1,5 milliónak az elnöke akarsz lenni, akik még hajlandóak a Fideszre szavazni és veletek mélyen egyetérteni” – áll a bejegyzésben.