Sajnos nincs politikai ára a korrupciónak

– Demokráciákban a politikai döntéseknél általában nem egyszemélyi felelősség érvényesül: a politikai döntések legtöbbször sajátos „kollektív felelősség” keretei között jelennek meg – fogalmaz Tóth Mihály büntetőjogász.

Szavaz? Nem szavaz?

A „kollektív felelősség” nem a VII. kerületi ügy kapcsán vetődött föl először. Néhány hete a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki a VI. kerületi képviselő-testület nyolc tagját, köztük Verók István szocialista polgármestert is: ők annak idején megszavazták az Andrássy út 47. alatti ingatlan eladását, amellyel – a gyanú szerint – anyagi kárt okoztak a kerületnek. Bárándy Péter ügyvéd úgy véli, önmagában a testületi tagság és „egy gomb megnyomása” nem zárhatja ki a büntetőjogi felelősséget, ám azt nem is alapozhatja meg.

Fleck Zoltán, az ELTE jogszociológiai tanszékének docense szerint a tények alapján könnyen eldönthető, ki kell-e terjeszteni a gyanút a képviselő-testületre vagy a döntéshozókra.

– Abszurd következtetés lenne, hogy – mondjuk – azért nem felelős a polgármester, mert nem szavazott. Aki meg szavaz, azzal érvel: őt megvezették. Bíznunk kell annyira az ügyészség kompetenciájában, hogy bizonyára csak elegendő bizonyíték birtokában indít eljárást.

Csakhogy a kollektív felelősség megállapításában a törvény sem egyértelmű.

– A büntetőjog nem tud mit kezdeni a kollektív felelősséggel, noha időnként és helyenként megpróbálja áttörni a határait. Persze általában a kollektív felelősség sem jelenti azt, hogy leplezheti, feloldhatja, semlegesítheti az olyan egyéni döntéseket, amelyek mögött egyértelműen felmerül egyes döntéshozók jogsértésének a gyanúja. Azaz: tetteikért jogi, főként büntetőjogi felelősséggel csak az olyan egyének tartoznak, akikről pontosan, személyre szabottan, nagyon konkrétan tudható, milyen mulasztással, cselekvéssel vagy magatartással idéztek elő jogsértést – magyarázza Tóth Mihály.

Képlékeny határok

Hozzáfűzi: nyilván az is kérdés, miért és milyen szintig tartozhat egy önkormányzat vezetése büntetőjogi felelősséggel. És – vegyünk egy másik esetet – miért nem folyik eljárás például mindazok ellen, akik a veszprémi bárban ugyancsak agresszív céllal jelentek meg „kollektívan”.

– A nemzetközi jogban olykor tapasztalhatók próbálkozások a konkrét cselekvés nélküli puszta „tagság”, „csatlakozás” szankcionálására. Ma már a Btk. is tartalmaz a korrupciós deliktumok körében olyan előírást, amely büntetéssel fenyegeti azt a vezetőt is, akinek „vétke” nem egyéb, mint hogy nem akadályozza meg a tudomására jutott vesztegetést. De ezek jelenleg – talán helyesen – igen korlátozott törekvések – véleményez Tóth Mihály.
Mindezt azzal egészíti ki Bárándy Péter, hogy a VI. kerületi testület ügyében – épp a büntetőjogi felelősség képlékeny határai miatt – különösen körültekintően kell eljárni.

– Még ha az eljáró nyomozó hatóság szerint felelősségre vonható is az adott testület minden tagja, a gyanúsításnak nem lehet pusztán az a feltétele, hogy az illető a frakció tagja. Ugyanez igaz Hunvald György esetére is: noha nem zárható ki a felelőssége, ám nagyon alapos vizsgálatot igényel, mennyire volt szándékos és tudatos a hozzájárulása az ügyletekhez. Ellenkező esetben rendkívül veszélyes irányba indulunk: az efféle „kollektív felelősségre vonással” szétverhetjük a demokratikus rendszert.

Hiszen – folytatva a gondolatmenetet – így akár odáig is eljuthatunk: büntetőjogilag már azért is felelősségre lehet vonni majd egy honatyát, hogy megszavazta a költségvetést. Talán csak kevesen emlékeznek arra, hogy a Vállalkozók Országos Szövetsége 2006-ban azt javasolta: a kormányfőnek és a pénzügyminiszternek legyen büntetőjogi felelőssége az állam túlköltekezéséért. Senki nem támogatta a kezdeményezést – szerencsére. A politikusok közül viszont elsőként Orbán Viktor kezdte sulykolni: a „megoldás” mindenre a kormányfő és a kormány büntetőjogi felelősségre vonása lehetne.

Jogi státusok

– Azért nem árt hangsúlyozni: a parlament és az önkormányzatok jogi státusa merőben más – jegyzi meg Fleck Zoltán. – A kormány és Gyurcsány Ferenc nem gazdálkodik az ország vagyonával. Az önkormányzatokra ellenben rábízzák a közvagyont, például a kerületek, települések ingatlanjait. Az Országgyűlés esetében egyértelműen politikai jellegű a felelősség.

Fleck szerint abszurd és kivitelezhetetlen lenne például a Medgyessy-kormányt büntetőjogilag felelősségre vonni az osztogató politikája miatt:

– Ma már tudjuk, hogy kárt okoztak. Viszont a nyugdíjasoknak épp hasznukra volt az osztogatás. Akkor most hogyan állapítsuk meg az okozott kárt?

A büntetőjogász számára értelmezhetetlenek az ilyen típusú politikai döntések. Kivétel, ha valaki saját anyagi gyarapodását szolgáló döntést akar átvinni az Országgyűlésen.
Ugyanakkor Fleck azt is mondja: bizonyos ügyeknél nem lehet megállni a politikai felelősség megállapításánál.

Ejtett ügyek

– Ha beigazolódik a VII. kerületi egymilliárdos károkozás, az nyilván nem maradhat felelős nélkül – jegyzi meg Fleck Zoltán. – Elengedhetetlen a megtisztulási folyamat. Ha a közvagyon offshore cégekbe való kijátszásának büntetőjogi ára lesz, az mindenképp elrettentő példa. Sajnos ma Magyarországon politikai ára nincs a korrupciónak. A választó vagy bedől a lejáratási szándékra hivatkozó politikusnak, vagy más szempontok szerint szavaz. Miközben nemzetközi szervezetek adataiból is kiderül: ha egyik napról a másikra teljesen megszűnne a korrupció Magyarországon, a felszabaduló öszszeg igazi mentőövként szolgálhatna a hazai gazdaságnak.

Fleck Zoltán amúgy attól tart, hogy a mostanában megindított büntetőeljárásokat nem pusztán a közélet megtisztítási szándéka motiválta.

– Tiszta szívvel tudnám támogatni az eljárást, ha az olyan meghatározó intézmények, mint az ügyészség és a bíróság, egyébként kifogástalanul és pártatlanul működnének. De miközben az említett két önkormányzati ügyben az ügyészség elmegy a végsőkig, máskor bizonyíték vagy elegendő információ hiányában ejt ügyeket. Felmerülhet a gyanú: az ügyek között politikailag szelektálnak.