Putyin ukránt fogott, de az nem ereszti

„A Nyugattól kaptunk olyan ígéreteket, hogy a NATO nem fog keletre terjeszkedni, mégis ezt tették. Lengyelország, Románia, a balti köztársaságok... Egy dolgot mondtak, más dolgot cselekedtek, egész egyszerűen becsapták Oroszországot”, panaszolta sokadjára Vlagyimir Putyin orosz elnök február elsején Moszkvában, miután fogadta a Kremlben Orbán Viktor miniszterelnököt. A NATO-tag Magyarország miniszterelnöke válasz nélkül hagyta az orosz államfő kifakadását, noha állítása szerint épp „békemisszión” járt az orosz fővárosban.

„A 2+4 megállapodás 1990 szeptemberében megnyitotta az utat Németország újraegyesítése felé, e folyamatban a Nyugat bizonyos garanciákat is vállalt. Ez utóbbiak közül azonban egyetlen tétel sem említi, hogy a NATO ne terjeszkedhetne kelet felé”, mondta lapunknak Dunay Pál, az ELTE oktatója. Az oroszok az egyetemi docens szerint azt vitatják, hogy a megállapodást előkészítő tárgyalások során elhangzott az az ígéret – noha írott bizonyíték nem támasztja alá –, hogy a NATO nem vesz fel új tagokat, nem létesít katonai támaszpontokat az egykori Varsói Szerződés területén.

Az orosz érvelést kutatva több nyugati lap jutott arra, hogy a terjeszkedés szóba került az akkori szovjet–amerikai tárgyalásokon. Dunay Pál is említette a BBC dokumentumfilmjét, miszerint James Baker akkori amerikai külügyminiszter többször is fölvetette, szülessen egy írásos megállapodás a NATO keleti szándékairól.

„Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter sosem válaszolta meg a NATO-terjeszkedést firtató kérdéseket. Sőt, állítólag azt mondta Bakernek: »Barátok között nincs szükség papírokra.« Ha ez igaz, az a szovjet diplomácia legnagyobb hibája”, hangsúlyozta Dunay.
A megállapodás arra ugyan kiterjedt, hogy a NATO nem küldhet csapatokat a még létező Varsói Szerződés tagországaiba az onnan kivonuló szovjet erők helyére, de a későbbi NATO-tagfelvételről nincs említés. „Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a széthullott keleti blokk valamelyik országa hamarosan csatlakozzon a NATO-hoz”, modta Dunay, aki szerint ekkor a nyugati szövetségesek sem voltak készen új tagok felvételére.

Védő vagy támadó erő
a NATO?

Putyin casus bellije mindezek fényében igazolhatatlan. Ugyanakkor az nem mellékes, hogy a NATO magatartása valóban veszélyt jelenthetett-e Oroszország számára? Az 1990-es évek végén megindult bővítési folyamat eredményeként a kelet-közép-európai és nyugat-balkáni államok csatlakozásával harmincra nőtt a NATO taglétszáma . Ugyanakkor egyetlen NATO-tagállam sem mutatott és nem is mutat agressziós szándékot Moszkva felé. A jelenlegi helyzetben nem akarják provokálni az oroszokat azzal sem, hogy tagsági akciótervet dolgoznak ki a NATO-ba törekvő Ukrajnának és Grúziának. Az orosz támadás „járulékos kontraproduktív hatása”, hogy az észak-atlanti szövetség felé „tereli” a semleges finneket és svédeket.

A propaganda gyenge lábai

Putyin jó ideje Ukrajna semlegességét és demilitarizálását követelte. A több irányból indított orosz támadás okai közé bekerült a volt szovjet tagköztársaság „nácitlanítása”, vagyis az ukrán vezetés leváltása. Dunay szerint a „nácizás” teljesen értelmetlen vádaskodás Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel szemben. Senki nem talált bizonyítékot arra, hogy az ukránok a hitleri hadigépezethez hasonló népirtást követnének el az orosz lakossággal szemben.

Letagadhatatln tény, hogy az ukrán nemzetépítés együttjár(t) az orosz ajkú lakosságot sújtó intézkedésekkel. Ezek közül a legsúlyosabb a 2017-ben elfogadott nyelvtörvény volt, amely jelentősen korlátozta az általános iskola 4. osztálya felett a nemzetiségi nyelv oktatását az állami iskolákban. A sokat bírált nyelvtörvény sértette más ukrajnai nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok érdekeit is. Emiatt az Orbán-kormány rendszeresen szót emelt Ukrajna ellen, akadályozva Kijev közeledését az Európai Unió és a NATO felé. Fontos azonban, hogy amennyiben a magyar diplomácia sikert ért volna el, és visszavonják a nyelvtörvényt, azzal részben Putyin kezére játszott volna. „Teljesen jogos az a budapesti álláspont, miszerint a nyelvtörvénnyel sérülnek Ukrajnában a kisebbségi jogok. Ezzel együtt Magyarországnak a harsonadiplomácia helyett meg kellene értenie, hogy az ukrán nyelvtörvény a Krím félsziget 2014-es bekebelezésére adott válaszként született, s a kérdést háttérdiplomáciával lehetne rendezni.”

Dunay szerint a magyar közbeszédben az oroszbarát narratíva erős jelenlétét az egyoldalú médiafogyasztás és a közmédia „hírtálalása” is magyarázza. „Lehet azon gondolkodni, hogy mi, a Nyugat hoztuk gazdaságilag beszorított helyzetbe Oroszországot. Ám mégiscsak az történt, hogy Oroszország támadt rá az egyik szomszédjára.”

Felvetettük, hogy mindezt megfordítva az orosz narratíva a 2013-as kijevi tüntetésekre és az oroszpárti ukrán vezetés „elüldözésére” tekint erőszakos lépésként. Dunay szerint azonban az ukrán nép korábbi nyugati orientációjú választásának semmibevétele, a rossz gazdasági helyzet és a korrupció miatt indultak a tüntetések, amelyeknek szemtanúja is volt. Sosem igazolódtak azok a CIA-ra és más nyugati titkosszolálatokra, valamint a Soros Györgyhöz köthető alapítványokra vonatkozó konspirációs vádak, melyekre az orosz propaganda építkezik.

A megfoghatatlan
tűzszünet

Igaz, a szakadár Donyeck és Luhanszk megyékben dúló harcokat a Minszkben kötött tűzszüneti megállapodások csak részben fogták vissza. Ennek oka a „részletek megvalósíthatatlanságában” keresendő. Dunay szerint míg a 2015-ös második minszki megállapodás rögzíti, hogy a keleti megyékben népszavazást kell tartani a terület különleges státuszáról, az is belefoglaltatott, hogy Ukrajnának vissza kell adni a külső határ ellenőrzéséhez való jogát. „Mindez szép, de a sorrendről semmi nem rendelkezett”, mondta Dunay. Ennek egyenes következményeként a megállapodás egyetlen pontját sem teljesítették tartósan a felek. Míg az oroszok álláspontja szerint Moszkva, illetve az EBESZ felügyelete alatt kellett volna megtartani a szeparatisták által ellenőrzött területeken a referendumokat, addig az ukránok – részben az oroszok iránti bizalmatlanságból – előbb Ukrajna külső határa ellenőrzésének visszanyerését követelték. Az ukránok azt sem nézték jó szemmel, hogy a szakadár területeket gazdaságilag egyre jobban integrálta Oroszország,
a fizetőeszköz is a rubel lett, és osztogatták az orosz útleveleket is.

Ukrajna,
A megtarthatatlan erő

„Alapvetően téves feltevésre épült az orosz stratégia. Putyin egy tavalyi esszéjében arról értekezett, hogy az ukrán és az orosz nép (és a magát teljesen alárendelt szerepbe navigáló belaruszok) testvérisége nagyon erős. Azt gondolta, hogy örömmel fogadják majd a bevonuló haderőt Ukrajnában”,mondta Dunay. Az ukrán nemzettudat szerinte éppen a 2014-es orosz agresszió hatására erősödött meg, a jelenlegi háború pedig még erre is rátesz több lapáttal. Az ebből fakadó ellenállás keresztülhúzta az orosz terveket, s bizonyos szinten kihat a béketárgyalásokon mefogalmazott orosz követelésekre is.

„Míg a háború kitörésekor az ukrán vezetés leváltására, vagyis a »nácitlanításra« törekedtek, ez a Putyin által hangoztatott szélsőség nem játszhat szerepet az ukránokkal folytatott tárgyalásokon. A területi követelésekre koncentrálnak, és már abban sem Ukrajna egészére”, emelte ki Dunay Pál.Ukrán részről, illetve a Kijevet támogató Nyugat részéről Ukrajna teljes területi integritásának helyreállítását, valamint háborús jóvátételt követelnek. Közben mindkét oldal szeretne fegyveres erővel minél jobb tárgyalási pozíciót kialakítani magának, ezért „még befelé megyünk a konfliktusban”.

„Kevés olyan politikai döntést láttam, amely ennyiféle módon okozott kárt egy országnak”, utalt Dunay Oroszország kilátásaira. A lakosság szintjén az orosz–ukrán kapcsolatok ellenségessé válnak, a gazdasági szankciók súlyos életminőségbeli romlást fognak okozni az orosz lakosságnak. A világ előtt is elszigetelődtek: Oroszország mellett csupán négy állam, Belarusz, Észak-Korea, Szíria és Eritrea foglalt állást az ENSZ közgyűlésén. „Ütős egy társaság”, jegyezte meg fanyarul Dunay. Kínát is kellemetlen helyzetbe hozta Putyin, Peking támogatására aligha számíthat, mivel Kínának is a korábbinál még egységesebb Nyugattal szemben kell mostantól érvényesítenie az érdekeit. „Vlagyimir Putyin meggyengítette saját helyzetét is, mert a tévedhetetlenségébe vetett bizalom megingott a vezetés tagjai, az oligarchák és a népe előtt egyaránt”, mondta Dunay.

Az orosz haderő várhatóan képtelen lenne teljes Ukrajnát katonai megszállás alatt tartani, arra gazdasági és katonai erőforrásai is elégtelenek. A Moszkva-barát bábkormány létrehozása is szertefoszlott, az „elüldözött” Viktor Janukovics visszatérését a hóhér sem akarja.

Az ukránok katonai lehetőségei nagyban függnek a nyugati szövetségesek fegyverszállításától és egyéb ellátmányaitól. „Semmilyen katonai beavatkozás sem lenne elfogadható a NATO részéről”, hangoztatta Dunay Pál. Ez a „fájdalmas” távolságtartás szerinte akkor is szükséges, ha az oroszok súlyos véráldozatokat okoznak az ukránoknak. „Senki, tehát az oroszok sem akarnak olyan eszkalációt, amelynek csak az elejét, de a végét nem ismerjük”, utalt a nukleáris (világ)háború veszélyére. Đ