Paul Lendvai-díj egy tizenöt éves elítéltről írt cikkért
A díjat Paul Lendvai magyar származású, Bécsben élő újságíró alapította 2012-ben. Az elismerést olyan magyar újságírók kaphatják, akik magyar nyelven, a magyar nyomtatott és internetes sajtóban kiemelkedő politikai-közéleti-társadalmi témájú cikkeikkel ezt kiérdemlik.
A díjat korábban Doros Judit és Matkovich Ilona kapta meg. A díjat odaítélő kuratórium elnöke Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője,tagjai: Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője és Aczél Endre publicista. Paul Lendvainak a díjátadón mondott köszöntője tejes terjedelmében olvasható az Élet és irodalom e heti számában. Az idei nyertest, Albert Ákost , aki jelenleg az Abcug.hu, korábban az Origo újságírója volt, a díjazott cikk hátteréről kérdeztük.
– Hogyan találtad a témát?
– Sáling Gergő az akkori főszerkesztőm az Origo-nál, vetette fel a témát. A büntethetőségi korhatár lejjebvitele kapcsán kerestünk olyan fiatalokat, akiknek a koruk ellenére meggyűlt a bajuk a törvénnyel. Ezt az esetet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) weboldalán találtam, és az ő egyik jogászukkal együttműködve dolgoztam rajta.
– Mennyi ideig dolgoztál a cikken, hosszú kutatómunkára volt szükség?
–Nem, összesen pár napot. Beszéltem a fiúval, az ügyvédjével, s megnéztem a bírósági iratokat. Ezt a tizenöt éves Borsod megyei fiút előzetes letartóztatásba helyezték egy bűncselekmány miatt (többedmagával erőszakkal elvettek egy doboz cigarettát egy másik diáktól), amiért végül el is ítélték őt meg a társait. De nem volt tiszta a helyzet, ellentmondásosak voltak a tanúvallomások. Nem az volt a fő kérdés számomra, hogy bűnös vagy sem, hanemm, hogy úgy töltött egy évet előzetes letartóztatásban, hogy ennek a jogi feltételei nem voltak adottak. A fiú ügyvédje többször fellebbezett, s végül ötödszöri próbálkozásra, pont egy általa már korábban is hivtakozott indokkal elfogadták a fellebezést, amit előtte többször elutasítottak.
– Ezek szerint nem jól működött az igazságszolgáltatás?
– Hát igen, ilyet egyszerűen nem lehet tenni szerintem, hogy egy gyereket előzetes latrtóztatásba helyeznek, főleg nem olyan indokkal, hogy fennáll a szökés veszélye, mert például nincs rendszeres jövedelme. Mégis honnan lenne rendszeres jövedelme?
–Mennyire lehetett előre megtervezni az anyagot, úgy alakult minden, ahogy az elején elképzelted?
–Sodródtam az eseményekkel, amerre a történet vitt.
– Mennyire volt meghatározó a fiú családi háttere, az életkörülményei abban, ahogy a sorasa alakult?
– Egy roma családból származó, nagyon szegény körülmények között élő fiú, de szorgalmas tanuló volt, aki mindez ellenére teljesítményével kiemelkedet a többiek közül. Ez még szomorúbbá teszi a történetet........
– Mi lett vele a cikk megjelenése óta?
–Az előzetes várakozásoknak megfelelően másodfokon is helyben hagyták az ítéletet, jelenleg ha jól tudom a strasbourgi emberi jogi bíróságon van az ügy.