Paksi titkok nyomában: őszre többet megtudhatunk

Úgy tűnik, Orbánék számára nem csupán a paksi beruházás részletei számítanak titoknak, hanem az azzal kapcsolatos egyéb információk is. Más magyarázat aligha lehet arra, hogy a kormány elhallgatni igyekszik, mi a helyzet a projekt ügyéban folyó uniós vizsgálatokkal, amelyek három témakört érintenek: a fűtőanyag forrásának kérdését, a tiltott állami támogatás gyanúját és a pályáztatás hiányát a szállító kiválasztásánál.

Emlékezzünk: másfél éve, a döntés bejelentésénél még azt hazudták, hogy mindent előzetesen egyeztettek az EU illetékes szerveivel, amelyek mindent rendben találtak. Brüsszel cáfolata után kiderült, hogy erről szó sincs, sőt több kérdésben is komoly kételyek merültek fel és vizsgálatok indultak az uniós jogok megsértésének gyanúja miatt. Brüsszeli forrásokból értesülhettünk először arról, melyek ezek a témák, ahogy arról is, hogy az elsőként vizsgált ügy, a fűtőanyag kizárólagos orosz szállítása tételesen ellenkezik a közös szabályokkal.

A kormány ezt először tagadta, majd egyeztetésről beszélt, mondván, hogy a Roszatommal kötött szerződést az nem befolyásolja, aztán kiderült, hogy mindez hazugság, igenis módosítani kellett a szerződést, és az oroszok csak tíz évig élvezhetnek kizárólagosságot, és addig meg lehet teremteni az alternatív beszerzés lehetőségét. Jellemző, hogy ezt a hírt a Roszatomnál erősítették meg, és csak ezután ismerte be a magyar fél is.

A tiltott állami támogatás dolgának állásáról sem hallottunk semmit addig, amíg egy LMP-s EP képviselő rá nem kérdezett az illetékes brüsszeli bizottságnál. Kiderült, hogy már hónapok óta folyik az egyeztetés, amely nem győzte meg az uniós szerveket, ezért két hete formálisan is előzetes vizsgálat indult. Két hónap van arra, hogy javaslatot terjesszenek elő a továbbiakra, és ha beigazolódik a tiltott támogatás gyanúja, kötelezettségszegési eljárás indul ellenünk.

Erre sajnos jó esély van, mert részben éppen a kormány adta hozzá muníciót, a tények pedig magukért beszélnek. Még Paks II bejelentésekor hangzott el, hogy az atomerőmű által majd termelendő áram a jelenlegi blokkok termeléséhez hasonlóan olcsó lesz. Amikor szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a paksi áram most azért lehet olcsó, mert a 30 évvel ezelőtti beruházás már amortizálódott, Orbánék válasza erre az volt, hogy a magyar állam vesz fel hitelt a projekthez, és az nem fogja közvetlenül terhelni az atomerőművet. Nos ez az, ami egyértelműen tiltott állami támogatásnak minősül: az nem gond, hogy az állam beszáll a finanszírozásba, de az már igen, ha ez a kiadás nem jelenik meg később az árban.

Márpedig nem csekélységről beszélünk, mert még a közvetlen beruházási költség is az orosz hitellel és a magyar önrésszel együtt 12,5 milliárd euró, azaz jelenlegi árfolyamon közel 4000 milliárd forint, és akkor még nem beszéltünk az átlagosan 4,5 százalékos kamatteherről, valamint a kiegészítő beruházásokról, ahol a legnagyobb tételek a hűtés megoldása, a használt fűtőanyag tárolása és a hálózati rendszer átalakítása. A végszámla 8-10 ezer milliárd forint között lehet, amelyet nagyjából 30 éves működési idővel szokás megtéríteni. Ez évente kb. 300 milliárd forintot jelent, ami jóval több, mint a hazai áramszükséglet 40 százalékát kielégítő jelenlegi atomerőmű teljes éves bevétele!

Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy állami támogatás nélkül Paks II vagy működésképtelen lenne, vagy az áram árát több mint kétszeresére kellene emelni. Szakértői elemzések erre már egy éve rámutattak, amivel hírek szerint Orbánék is tisztában vannak. Az is érdekes, hogy össze-vissza beszélnek arról, van-e és milyen megvalósítási tanulmány. Először egy hat évvel ezelőtti anyagra hivatkoztak, amelyet még az előző, szocialista kormány készíttetett a 2009-es parlamenti vita elkészítésére.

Amikor kiderült, hogy ez egyrészt elavult, másrészt konkrét megvalósítási számok nemigen vannak benne, más elemzéseket emlegettek, amelyek viszont titkosak. Amikor azokból is kiszivárogtak részletek, amelyekből az vált világossá, hogy nem éri meg a paksi beruházás, letagadták őket. Azóta tovább folyik a létező vagy nem létező tanulmányok körüli huzavona, egy azonban biztos: egyetlen olyan anyag sem került elő eddig, amely alátámasztaná Orbánék döntésének megalapozottságát.

Vélhetően ez indította az Energiaklubot arra, hogy több neves szakembert is felkérjen a Paks II projekt modellezésére. Több lehetséges verziót vizsgáltak, figyelembe véve a megismert szerződési adatokat, a nemzetközi fogyasztási és ártrendeket, prognózisokat, a külföldi és hazai tényeket és tapasztalatokat, a szakmai előírásokat és szükségszrűségeket. Kiderült, hogy a változókat is figyelembe véve egyetlen olyan megvalósítási modell sincs, amely a várható piaci árviszonyokat tekintve lehetővé tenné az új blokkok rentábilis működését.

Magyarul: vagy sokkal magasabb árat kell kérni, vagy az államnak évtizedekig évi legalább százmilliárd forintnyi nagyságrendű támogatást kell adnia. Ez utóbbit azonban tételesen tiltja az uniós versenytörvény, egyébként helyesen, hiszen ha nem közvetlenül az árban, akkor az adónkban fizetjük meg a valós költségeket. A számok tehát világosan mutatják, hogy az állami támogatás igénye nyilvánvaló, legfeljebb a mértéke lehet vitatott.

Őszre derül ki, mit mond minderre az uniós vizsgálat. Ne feledjük, ott van még a pályáztatás hiánya miatti versenyjogi eljárás Damoklész-kardja is, amelyről szintén mélyen hallgat a kormány. Orbánék szokásukhoz híven az időhúzásra játszanak, abban bíznak, hogy mire valamilyen konkrét döntésre jut az uniós bürokratikus gépezet, addigra már nehéz lenne megváltoztatni a fait accomplit. Márpedig ha a paksi bővítés az ő elképzelésük szerint valósul meg, még unokáink is nyögni fogják.