Összébb kell húznunk a nadrágszíjat
A pénzpiaci válságnak még nem látni a végét, a reálgazdasági gondok pedig még csak most kezdődnek. Pesszimista jóslatokban nincs hiány, de mértékadó szakértők szerint is 2-3 szűk esztendő vár ránk, attól függően, milyen mértékben megy át recesszióba Európa. Kicsi és sérülékeny ország lévén a kilátások nálunk még bizonytalanabbak, néhány, valamennyiünket érintő körülmény alakulása azonban előre látható.
Bár hivatalosan sokáig azt hangoztatták, hogy a pénzügyi válság nálunk közvetlenül nem érezteti hatását, a legutóbbi események igazolják, hogy ez csak illúzió volt. Hozzáértő szakemberek hetek óta mondják, hogy a világon végigsöprő befektetői bizalomvesztés minket talán másoknál is jobban sújt majd. Ennek fő oka az, hogy mi kevésbe biztonságos befektetési célpontnak számítunk, és ha valaki menti a pénzét, a kockázatosabbnak tartott piacokkal kezdi. Ez különösen igaz likviditási gondok esetén, amikor mindenki a pénzeszközök további szűkülésére számít.
Ráadásul a magyar értékpapírpiac háromnegydét külföldi nagybefektetők tartják kézben, kiszolgáltatottságunk tehát csaknem teljes. Ha megrendül a külső bizalom, ráadásul nemzetközi méretű a pánik, törvényszerű, hogy a magyar tőzsdei árfolyamok szakadnak, a forint pedig gyengül. Ez utóbbi főleg az állampapír piac alakulásával van kölcsönhatásban. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a külföldi azért vásárol forintot, hogy azt magyar értékpapírba, nagyrészt államkötvényekbe fektesse. Ha inkább eladni akar, mint most, kivédhetetlen a forint gyengülése.
A mostani helyzet legaggasztóbb jelensége éppen a másodlagos állampapírpiac befagyása. A tőzsdék mindenhol zuhannak, bankok a csőd szélére kerülnek, de a kormányok a jelek szerint hatalmas pénzinjekciókkal beavatkoznak a legsúlyosabb bajok elhárítására. Erre várhatóan nálunk is szükség lesz, de emellett problémát jelent a költségvetés még mindig nagy hiányának finanszírozása. Ha viszont nincs vevő az állampapírokra, nincs miből finanszírozni. Ebben az esetben a jegybank annyit tehet, hogy magasabb hozamot ígér, azaz a hiány fedezése még többe fog kerülni. A drágább pénz a költések visszafogását eredményezi, ami viszont az állami beruházások és kiadások csökkentéséhez kell, hogy vezessen.
Ha a kormányzat ezt a józan logikát követi, az eredmény a belső kereslet csökkenése és a gazdaság lassulása. Ez utóbbihoz nagyban hozzájárul a banki hitelek visszafogása és a kölcsönkamatok emelkedése is, ami máris világszerte jellemző. A visszaeső kereslet és beruházások együttes következményeként a vállalatok termelése és jövedelmezősége csökken, növekszik viszont a munkanélküliség. Ez az önmagát erősítő folyamat addig tart, amíg ki nem alakul egy új egyensúlyi helyzet. A kormányoknak összehangolt lépésekkel módjukban van ezt gyorsítani, amit minden bizonnyal meg is fognak tenni.
Az 1929-es válság kezeléséhez képest most ez a döntő különbség: akkor az államok alig avatkoztak bele a piaci folyamatokba, a mai globalizált világban viszont kénytelenek ezt tenni. Ezért ma nem várható olyan gazdasági mélyrepülés, mint akkor, de az elkerülhetetlen recesszióból való kilábalás akár két-három évig is eltarthat.
Nálunk az a minimum, hogy a kormány módosítja a jövő évi tervet. Szakértők szerint a GDP növekedés minimális lesz, ha egyáltalán lesz. A bevételek már önmagában emiatt is csökkenni fognak, és ha a hiánycélt tartani akarják, a kiadásokat is vissza kell fogni. Ez minden eddigi alaptételre hatással lesz. A pénzügyminiszter máris bejelentette, hogy változhatnak a kormány adójavaslatai is az egyensúly megőrzése érdekében; teljesen új költségvetés a következő néhány napban biztosan nem készül, de változni fog a növekedésre, inflációra, fogyasztásra, bérnövekedésre, beruházásra vonatkozó kormányzati prognózis.
Mindezek nyomán az enyhítés helyett szigorítás jöhet, ami a jelenlegi helyzetben törvényszerű. Aki ma azonnali drasztikus adócsökkentést követel, vagy bolond, vagy felelőtlen. Ezúttal önhibánkon kívül kerültünk olyan helyzetbe, amikor a reálkeresetek és a fogyasztás átmeneti csökkenése elkerülhetetlen. Legfeljebb annak örülhetünk majd, ha ez kismétékű lesz és nem tart sokáig.
