Parlamenti kidobós – Kövér László újra akcióba lendült, láthatatlanná válhatnak a képviselők a nyilvánosság zámára
2004-ben a TV2 Napló című műsorának szerkesztői arra gondoltak, rejtett kamerával járnak utána annak, miként tartják be a honatyák a maguk által hozott jogszabályokat. Egészen konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy miután elfogadták a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, a képviselők betartják-e azt, s csak a számukra e célra kijelölt helyeken gyújtanak-e rá. Kiderült, hogy nem, miért is tennék. A felvételeket leadta a televízió, s pár nappal később Szili Katalin szocialista házelnök azt közölte: a „parlament az ombudsmanhoz fordult amiatt, hogy lehet-e az Országgyűlés épületében rejtett kamerás felvételeket készíteni”. Megjegyezte, senki sem kívánja sem a társadalom tájékoztatását, sem a média hozzáférését korlátozni, de „az épületben rendnek kell lennie”. A házbizottság végül kitiltotta a folyosókról a kamerákat.
A tévétársaságok felháborodtak, a TV2 pedig az ombudsmanhoz fordult, amiért a rendelkezés értelmében „az ülés ideje alatt az üléstermet övező folyosókon csak az írott sajtó képviselői tartózkodhatnak”. Álláspontjuk szerint ez az újságírók egy csoportját diszkriminatív módon korlátozza alkotmányos jogainak gyakorlásában. Úgy vélték, a házelnök így jogszabállyal nem indokolható megkülönböztetést tett az írott és az elektronikus sajtó orgánumai között, miközben az Országgyűlés munkájának nyilvánossága nem korlátozható az ülésteremben történtek robotkamerás közvetítésére, illetve az írott sajtóra. A választóknak ugyanis joguk van megismerni azt, hogy a képviselők miképpen végzik munkájukat akár az ülésteremben, akár annak folyosóján. A tiltakozás eredménytelen volt, nem sikerült elérni a rendelkezés visszavonását.
Abban a törekvésben, hogy az újságírók mozgásterét egyre szűkebbre szabják, lényegében megvalósult a pártokon átívelő politikai konszenzus.
A parlamenti patkóból, vagyis onnan, ahol az országgyűlési képviselők ülnek, még Antall József miniszterelnöksége alatt tiltották ki az operatőröket és a fotósokat. Kaptak egy úgynevezett sajtópáholyt, hogy onnan dolgozzanak. 1998 márciusára ki is épült az a zártláncú kamerás rendszer, amellyel kiváltották a korábban a patkóban dolgozó tévéseket, s ezzel közvetítenek mind a mai napig.
De ez csak a kezdet volt, amelyre már-már nosztalgiával lehet visszatekinteni – a Fidesz-kormány ideje alatt ugyanis korábban elképzelhetetlennek hitt megszorításokat rendeltek el.
Az első, nagyobb visszhangot kiváltó eset 2011 szeptemberében történt, amikor az Index és az Origo szemfüles fotósai lefényképezték és közzé is tették Orbán Viktor miniszterelnök beszédének jegyzeteit. Válaszul kitiltották őket a Parlamentből, mivel „megszegték azt az előírást, amely tiltja a képviselői felszólalások kéziratainak fényképezését”. Majd egy karácsonyi videó miatt 2011 decemberében az összes indexes újságírót kitiltották az épületből. A házvezetés akkori közleménye szerint „a videó készítői már nemcsak a szabályokat, rendelkezéseket hagyták figyelmen kívül, de súlyosan megsértették az Országház és az Országgyűlés méltóságát is”. Minden bizonnyal a méltóságot súlyosan sértő módon mutatták be, hogy a képviselők az ülés alatt karácsonyi lapokat írnak, esznek és beszélgetnek.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ekkor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Erről szóló közleményükben az írták, hogy
„az Országgyűlésnek méltósága nincs, tekintélye viszont van, de azt nem egy viccelődő dal vagy két vicceskedő újságíró sérti, hanem az, amikor a magyar Országgyűlés elnöke »néhány idiótának« nevezi a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság bíráit, valamint az a röhejes jogszabálygyár, amelyben a kormánypárt a demokratikus jogalkotás alapelveit semmibe véve, futószalagon fogadja el a törvényjavaslatokat”.
A TASZ úgy vélte, az Országgyűlés tekintélyét nem az Index videója sérti, hanem az, hogy a kormánypárti képviselők – kihasználva, hogy az ülésteremben nem lehet forgatni – székcserével mímelvén tömeget, a demokratikus ellenzék nélkül, kilenc nap alatt fogadták el Magyarország Alaptörvényét. A TASZ szerint továbbá a parlament tekintélyét nem a nyilvánosság korlátozásával lehet visszanyerni, inkább a jogalkotási munka kiszámíthatóvá és nyitottá tételével, a nyilvánosság kontrolljának megteremtésével.
Egy másik, a hatalom számára kellemtelen eset már 2016 elején történt: ekkor robbant ki az MNB-alapítványok ügye. Kövér László házelnök ki is borult, mivel az Index, a Nol.hu, a 24.hu és a hvg.hu újságírói „az Országgyűlés szabályait megsértve olyan helyen kérdeztek kamerával kormánypárti politikusokat, ahol nem lett volna szabad”. A Ház akkori indoklása szerint az újságírók „alkalmatlan időpontban alkalmatlan helyen akarnak kikényszeríteni interjúkat, vagy még inkább a képviselőket akarják kényelmetlen helyzetbe hozni”. Nos, igaz, ami igaz, a honatyák valóban kényelmetlen helyzetbe kerültek: a mikrofonvégre kapott politikusok úgy reagáltak az ügyben feltett kérdésekre, hogy „nem hallottam róla”, „no comment”, „úgysem nyilatkozom”, „örüljünk az Alaptörvénynek inkább”, „baloldali sajtóorgánum is kapott pénzt” – ez utóbbi megjegyzés Matolcsy György unokatestvérének cégéről és a Vs.hu-ról szólt.
Kövér László hol hangosan, hol csöndben, de mindenképpen következetesen tiltotta ki az Országgyűlés épületéből a számára nemkívánatos személyeket. Egy adatigénylésből kiderült, hogy 2017 májusára már hatvanan voltak eltiltva a parlamenttől – többségük a sajtó munkatársa. Kövér indoklása szerint az érintettek megsértették az Országgyűlés rendjét, illetve tekintélyét. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) akkor ezt úgy kommentálta, hogy ha a parlament elnöke rendészeti jogkörében korlátozza a parlamenti tudósítók munkáját, azzal nyilvánvalóan megsérti az alkotmánynak és a médiatörvénynek az újságírói munka végzését garantáló, magasabb rendű előírásait, valamint a szabad tájékozódáshoz való alapjogot is. Ráadásul épp akkoriban mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy nem egyeztethető össze az uniós joggal újságírók parlamenti kitiltása.
De Kövér Lászlót nem igazán érdekli sem a MÚOSZ, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága, és arra is csak megvonta a vállát, amikor 2018 májusában az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nyilatkozatot adott ki, mivel a parlament sajtóosztálya az Index, a hvg.hu és a 444.hu több újságírójának akkreditációját is visszautasította. A sajtóosztály arra hivatkozott, hogy az érintettek az előző ciklusban megsértették a parlamenti sajtótudósítás szabályait. Az EBESZ médiaszabadság-képviselője szerint a parlament a demokrácia fő intézménye, az újságírók akkreditációjának megtagadása súlyos aggályokat vet fel, és rossz precedenst teremt az új ciklus kezdetén. Az akkreditációt nem lenne szabad a kritikus riportok korlátozására használni.
Ám ez is csupán pusztába kiáltott szó maradt.
Most Kövér László újra akcióba lendült: legújabb rendelkezése szerint a Parlamentben és a Képviselői Irodaházban az újságírók a folyosón – illetve utóbbi aulájában – kizárólag csak egy mobilkordonnal lezárt, pici karámban készíthetnek hang- és képfelvételeket. Az Országház főemeletének a kupolacsarnoktól délre eső területén pedig, vagyis ott, ahol az ülésterem van, legfeljebb csak a sajtóiroda külön engedélyével tartózkodhatnak. Továbbá az üléstermi sajtópáholyt az erre kijelölt útvonalon, az Országház félemeletén nemrégiben kialakított sajtóterem felől szabad megközelíteni. Korlátozták a parlamenti belépők érvényességi időszakát is, így azok a jövőben csak az Országgyűlés rendes időszakában érvényesek, amúgy az újságíróknak napi belépőt kell vásárolniuk, ha be kívánnak jutni az épületbe. Nem készíthető felvétel a plenáris üléstermet övező folyosón, az éttermekben és büfékben, a biztonsági berendezések által védett részeken, a hivatali szervezet számára fenntartott területeken. Korlátozták a sajtótájékoztatók rendjét és helyszíneit is. A felvételek készítése nem akadályozhatja a képviselői vagy hivatali munkát, azaz ha egy politikus nem akar válaszolni a kérdésekre, nyugodtan mondhatja, hogy megzavarták őt a tevékenységében, a renitens újságíró pedig repül.
Mindez lényegében lezárja azt a folyamatot, amely az újságírók parlamenti munkájának tökéletes ellehetetlenítését szolgálja.
A MÚOSZ azt fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, de kiderült, hogy addig ezt nem lépheti meg, amíg nem szenved el közvetlen érdeksérelmet, vagyis amíg a MÚOSZ.hu újságíróját ki nem tiltják az Országgyűlésből.
Ugyanakkor a MÚOSZ álláspontja szerint az újabb házelnöki rendelkezés jogsértő. Már csak azért is, mert a vonatkozó jogszabályok szerint biztosítani kell a sokszínű, pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás lehetőségét a sajtó számára.
A MÚOSZ egyébként felajánlotta, hogy szívesen részt vesz egy olyan szabályrendszer kidolgozásában, amely sem az újságírók, sem a képviselők munkáját nem akadályozza. Ehhez képest a legújabb, a korábbiaknál is erősebben korlátozó rendelkezéseket konzultáció nélkül vezetik be. A szövetség tárgyalni szeretett volna, de Kövér László erre egyoldalú választ adott, amit – így a MÚOSZ – „a rosszhiszeműség és a kompromisszumképtelenség jelének kell tekintenünk”.
Ma ott tartunk, hogy egy képviselő ledolgozhat egy teljes munkanapot úgy, hogy ha nem akar, akkor nem is találkozik újságíróval. A sajtó munkatársai így, önhibájukon kívül, a számonkérés minimumát sem képesek teljesíteni. Az ügyben a HVG javaslatára a MÚOSZ főszerkesztői egyeztetést kezdeményez. / Szabó Brigitta
