Orbánnak mennie kell
A Fideszen belüli erőviszonyok átrendeződésének jele, ami a választási regisztráció ügyében történt: a párt vezetői belátták, hogy sajátjaikkal kerülhetnek szembe, ha tovább feszítik a húrt. Így vélekedik Kéri László, aki szerint a politikai giccs kategóriájába tartozik az ellenzék leendő vezetőjének személye körül kialakult kényszeres találgatás, pozíciótánc. Vannak, akik régen tudják, hogy Orbán Viktornak mennie kell a hatalomból – lapunk egyik korábbi címlapja is utalt már erre –, de az, hogy távozik-e, vagy marad, az elemző szerint attól függ, hogy saját tábora belátja-e: a miniszterelnök az utóbbi évtizedek legnagyobb politikai esélyét játszotta el. Kéri Lászlóval BARÁT JÓZSEF beszélgetett.
- Nemcsak a naptárunk új, de a feljegyezhető politikai események is egészen mások, mint akár csak fél éve. Az Alkotmánybíróság elmeszelte a választási regisztrációt, a kormány meghátrált. Ennek van-e a választási eljáráson túlmutató következménye?
– A regisztráció körüli huzavona igazi jelentősége, hogy hozzájárulhat a Fideszen belüli erőviszonyok átrendeződéséhez. Most arra láttunk példát, hogy nem csupán Orbán Viktor akarata érvényesülhet. Adott egy fideszes Alkotmánybíróság, egy fideszes köztársasági elnök, egy fideszes házelnök, és persze van egy fideszes miniszterelnök. Ha a kormány és a parlament most is úgy reagált volna, mint eddig – mindenki mehet a sóhivatalba, mi akkor is megcsináljuk, amit elhatároztunk –, akkor a kormánypárti erők közül kettő vonult volna fel a másik két fideszes intézmény ellen. Másképpen történt, de a hogyanról csak találgatni tudunk. Karácsony és újév között Áder és Stumpf alighanem meggyőzte Kövér Lászlót: ez az ügy nem éri meg az iszapbirkózást, Viktor pedig felfogta az új év első napjaiban, hogy ebben a kérdésben egyedül maradt. Kövér lehetett a mérleg nyelve. Megértethette Orbánnal, hogy ezerszer jobb elfelejteni az egészet. Majd valahogyan nem beszélünk róla, vagy azt mondjuk, hogy meghallgattuk a választói akaratot, tiszteletben tartottuk a jogállamiság korlátait – ezeregy módon lehet mellébeszélni. Még talán nyereséggel is ki lehet jönni belőle.
– Én ezt mindenképpen presztízsveszteségnek látom.
– Persze, egy balliberális újságíró csak ilyen kategóriákban tud gondolkodni. Nem képes belátni, hogy azon a táboron belül, ahol a regisztráció ügye már eddig is rosszkedvet szült, sokak számára megváltás lehetett, ami történt. Az áldóját, a fiúk már megint milyen jót léptek! Lezárták ezt a kínos ügyet.
– Tehát egy mindig pont középen álló elemző szerint a meghátrálás akár erősítheti is a Fideszt.
– Elemzőként az ember tudomásul veszi: adott egy osztott politikai tér. Vannak baloldaliak, akik mindig is gyűlölték a Fideszt, sohasem vártak tőle semmi jót. Van egy társadalmi többség, amely nem tartozik se ide, se oda, mindig arra fordul, amerre vélt vagy valós érdekei vezetik. És van egy jobboldal, amely eddig mindig tapsolt, bármit tett is a Fidesz. A regisztráció ügyében azonban történt valami új. A párt házi kutatóintézetének a Heti Válaszban közölt elemzése is megmutatta: a Fidesz szavazóbázisában is többségben voltak, akiknek nem tetszett a regisztráció. És már sok minden más sem. Ne feledjük: sok kitűnő ember volt a Fidesz mellett 2010-ben a jobboldali értelmiség köreiből, köztük egyetemi oktatók, művészek, közgazdászok. Ők 2012-ben hatalmas pofonokat kaptak. Ilyen volt a Schmitt-ügy, amellyel sikerült az orvostársadalmat és a tudományos minősítés egész rendszerét megalázni. Jöttek a képtelen színházi ügyek, köztük az Új Színházé: feldühítették a művészvilágot. Hogy tényleg senki se maradjon ki, azt Fekete György intézte el. Mindezt megtetézték a felsőoktatással szembeni könyörtelenséggel, az őrületes forráskivonással. A jobboldali értelmiség jelentős csoportjainak is már tele a hócipője. A párt vezetésének normálisabbja felfogta, hogy a regisztráció ügye volt a határ, amelyen túl nem érdemes feszíteni a húrt, mert a sajátjaikkal kerülnek szembe. Az tehát a fontos újdonság, hogy fordult a kocka a belső küzdelemben, ahol eddig megkérdőjelezhetetlenül Orbán volt a domináns fél. Bármilyen őrültséget képviselt, azt – lehet, hogy grimaszolva, lehet, hogy kelletlenül, de – elfogadták. Most eljött a pillanat, amikor már nem.
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
