Orbánék pálfordulása: jobb későn, mint soha?

A most közzétett adatok szerint a magyarországi bankok együttes tavalyi vesztesége horribilis összegre, 445 milliárd forintra rúgott. Ha ehhez hozzátesszük a 2011–13 közötti eredményt, a bankrendszer teljes vesztesége a Fidesz-kormányzás négy éve alatt elérte az ezermilliárd forintot, köszönhetően egyrészt a bizonytalan gazdasági környezet miatt visszaesett hitelezésnek és a nem teljesülő hitelek növekvő arányának, másrészt pedig az ágazatot sújtó különadóknak, melyek éves nagyságrendje jóval meghaladja a 200 milliárd forintot.

A tavalyi kiugró buktának a fő oka a devizahiteles elszámolásra képzett céltartalék volt, az ebből eredő tényleges veszteség mértéke azonban csak az idén fog kiderülni. Az elszámolási értesítőket április végéig kapja meg a milliónyi ügyfél, és 30 napjuk lesz arra, hogy kifogást emeljenek. Akik elfogadják a korrekciót, május elsejétől már az új törlesztőrészleteket fizetik, ahol pedig vita van, azt legkésőbb a nyár végéig le kell zárni. Az adósnak lehetősége van felmondani a szerződést, de akkor három hónapon belül vissza kell fizetnie a teljes hátralévő tartozást. Ezt akár úgy is megteheti, hogy más, kedvezőbb feltételeket kínáló banktól kér erre hitelt, ezért várható, hogy a pénzintézetek egymástól is igyekeznek elszipkázni ügyfeleket.

Mindebből következően őszre derülhet ki többé-kevésbé pontosan, melyik bank mennyit bukik az elszámolással és a hitelmozgással. Az ebből eredő veszteségek leírása tehát még ezt az évet is terhelni fogja, bár már kisebb mértékben, mint az előzőt. Továbbra is nagy gondot jelent azonban a nem teljesülő és 90 napon túli törlesztési késésben lévő hitelek magas aránya, amely mind a lakossági, mind pedig a vállalati szférában megközelíti a 20 százalékot. Ha ezek átmennek veszteségbe, jóval nagyobb terhet jelentene a bankoknak, mint a devizahiteles csomag.

A bankokkal szembeni magatartásában nemrég gyökeres fordulatot kezdő Orbán-kormány a jelek szerint felismerte, hogy a pénzügyi szféra kivéreztetése több kárt okoz, mint hasznot az országnak, és a tartós növekedés elképzelhetetlen a hitelezés felpörgetése nélkül. Ez utóbbi célt szolgálják az MNB kedvezményes hitelprogramjai, melyek keretében eddig 2000 milliárd forintot lehetett volna minimális kamattal a vállalkozásoknak kihelyezni. Az eredmény azonban elmaradt a várttól, a pénz nagy része a régebbi hitelek kiváltására ment el, a teljes vállalati hitelállomány tavaly csupán 2-3 százalékkal nőtt.

Ennek a fő oka az, hogy a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága és bizonytalansága miatt kevés cég mer új fejlesztésbe fogni, hiába jutna olcsón pénzhez, ráadásul az igazán hitelképes vállalkozások száma sem túl nagy. Az MNB most az értékhatár csökkentésével és a feltételek lazításával, valamint a hitelezési kockázatok részbeni átvállalásával igyekszik javítani a helyzeten, azt remélve, hogy így ösztönözheti a gazdasági növekedést.

Erre szükség is van, mert a prognózisok szerint az idén jelentősen lassul a tempó a tavalyi 3,5 százalékos bővülés után. A GKI szerint ez elkerülhetetlen az uniós támogatások csökkenése és a beruházások megtorpanása miatt, aminek a jelei már az év végén mutatkoztak. Továbbra is a külpiacaink alakulása a meghatározó tényező, azaz főként az uniós éléküléstől függ a gazdaságunk teljesítménye. A belső fogyasztás bővülése kedvező hatással lehet, de ennek mértéke korlátozott. Segíthet, ha negatív befektetői megítélésünk valamelyest javulni tudna, és a működő tőke nem menekülne, hanem újra jönne hozzánk.

Ez utóbbi felismerés motiválhatta Orbánékat az EBRD-vel kötött megállapodásban, amely látványos gesztus a pénzpiac felé. Ebben vállalták, hogy két év alatt a jelenlegi harmadára, évi több mint százmilliárd forinttal csökkentik a bankadót, és a jövőben nem hoznak a pénzügyi szféra tevékenységét nehezítő intézkedéseket. Ebben persze szerepe volt annak is, hogy az állam komoly érdekeltségeket szerzett a bankszektorban, tehát a bankellenes lépések már a költségvetésnek is jobban fájnak.

A hitelezés fellendítése alapvető fontosságú a gazdaságban, ehhez a bankok bizalmának visszanyerése és kockázatvállalási hajlandóságuk erősítése szükséges, de nem elégséges feltétel. Az MNB kamatmentes forrása, a devizahitelek problémájának rendezése, a bedőlt hitelek súlyos terhének állami közreműködéssel történő enyhítése elősegíti a bankok aktívabb működését. A pénzkihelyezéshez viszont megfelelő fogadóközeg is kell, a jövőben bízó és tartósan növekvő keresletre támaszkodni tudó vállalkozói szféra. Ehhez azonban többre, gazdaságpolitikai irányváltásra van szükség, anélkül – ahogy legutóbb Chikán Attila fogalmazott – folytatódik a fejlett országoktól való leszakadásunk.