Útmutatás nélkül – Az idén sorra maradtak el Orbán Viktor nagy beszédei

Megszakadt egy újabb hagyomány. Ilyenkor, szeptember elején rendszeresen összegyűltek Orbán Viktor hívei, barátai és ismerősei, hogy eligazítást kapjanak a következő időszak feladatairól. Eddig 19 alkalommal tartották meg Kötcsén az úgynevezett polgári pikniket, az idei, a huszadik azonban a járványhelyzet miatt elmaradt. Ugyanúgy, mint a nyár közepén a szokásos tusnádfürdői találkozó, valamint augusztus végén a Tranzit Közéleti Évadnyitó. Az év elején szokásos évértékelő mellett pedig ezek azok az események, amelyeken a miniszterelnök mindig kifejtheti, hogy milyen Magyarországot szeretne látni a 21. században, és követői miképpen működhetnek közre abban, hogy az ország – értsd: a Fidesz Magyarországa – a század nyertese legyen.

Ha visszagondolunk az előző évi kötcsei piknikről kiszivárgott hírekre, meglehet, a vezér nem is bánja, hogy ezúttal nem kell állást foglalnia. Igaz, ez a rendezvény szigorúan zártkörű, de azért információfoszlányok eddig is rendszeresen eljutottak a szélesebb közvéleményhez, részben a propagandisták előre kitervelt intenciói, részben pedig néhány pletykás résztvevő közléseinek jóvoltából. Tudhatjuk tehát, hogy tavaly például Orbán Viktor azt is kifejtette: az európai gazdasági és pénzügyi helyzet ismét válsággal fenyeget. Ezt eltalálta, de azt már nem, hogy a krízis mekkora megrázkódtatással jár majd, ő kisebbre taksálta, mint az előzőt, a 2008-ast. Beszélt aztán természetesen az akkor még csak közelgő önkormányzati választásról is. Nem meglepő, hogy dicsérte a harmadik ciklusára készülő Tarlós Istvánt, de az a jóslata ugyancsak nem vált be, miszerint az akkori főpolgármesternek jók az esélyei. Rövid idő múlva kiderült, az optimizmus indokolatlan volt.

Tusványos

Fotó: Koszticsák Szilárd

Vagyis elképzelhető, hogy a jelenlegi helyzetben a miniszterelnök nem tartja nagy bajnak, hogy nem kell kiállnia egy nagyobb plénum elé, hogy lelkesítse követőit. A vírushelyzetben a péntek reggeli rádiószózatai is arról tanúskodnak, hogy megfontoltabb és óvatosabb lett a várható fejlemények előrejelzésében. Magabiztossága és elhivatottsága ugyan egyáltalán nem csökkent, de nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy olyan váratlan fordulatok is történhetnek, amelyek boríthatják minden tervét. Ugyanakkor persze kérdéses, hogy a nyájat magára lehet-e hagyni ilyen hosszú időre. Hiszen hívei az utóbbi húsz évben hozzászoktak ahhoz, hogy mindig pontos útravalót kapnak tevékenységükhöz, kijelölik számukra az irányt, amelytől aligha lehet eltérni, egyúttal biztatást is nyernek, látván, hogy főnökük egy pillanatra sem hagyja magára őket. Mindez most egyre jobban hiányozhat nekik.

És a személyes találkozást bizonyára nem helyettesítheti, ha azt olvassák, hogy az interjúnak álcázott megszólalásokon kívül volt olyan fórum, ahol azért megjelent a miniszterelnök. Igaz, ehhez egészen Szlovéniáig kellett utaznia. A Bledi Stratégiai Fórumon mondott beszédet, s bár az felfogható volt hazafelé szóló üzenetnek is, azért főleg az európai helyzetet elemezte. Úgy vélte, a kontinens bajban van, mert még mindig nem sikerült meghatároznia új helyét a nemzetközi gazdaságban. De azért ennek kapcsán kitért a hazai harcaira is, hiszen a nemzetközi közösségnek is tisztában kell lennie azzal, hogy a magyar miniszterelnök csak a mindenkori ellenséggel vívott áldozatos – ám mindig győztes – csatákban érzi jól magát. „Azért küzdünk, hogy érvényesíthessük kereszténydemokrata-konzervatív demokráciafelfogásunkat a liberális nézetekkel szemben” – mondta szerényen, nem említve, hogy maga is milyen sokat tett már a végső győzelemért. Hozzátette: még azért is harcolnak, hogy „lehessen vitázni olyan fogalmakról, mint család, nemzet, kulturális hagyományok, vallás és migráció”. Mintha a hivatalos politika nem lenne ezek ügyében teljesen egyértelmű, kizárva természetesen a párbeszédet, amelyre szükség lenne ugyan, de a jelek szerint nem az orbáni Magyarországon.

Mindebben természetesen nincs semmi meglepő. Orbán Viktor elsősorban a tusványosi beszédeit szokta arra használni, hogy megszabja csapatának az irányt, merre is kell haladnia a következő időszakban. Ott hangzott el először az illiberalizmussal összefüggő fejtegetése, mint ahogyan ott közölte azt is – több mint egy évtizede –, hogy „Európában új korszak kezdődik, és az jobboldali lesz”. 2016-os jóslata is emlékezetes. Európában elsőként beszélt ugyanis arról, hogy Donald Trump győzhet, sőt tovább is ment. „Sosem gondoltam volna, hogy valaha is felmerül a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára” – mondta, és ezzel megalapozta a következő négy év kétoldalú kapcsolatait.

Most újra választási év van Amerikában, de a magyar közvélemény – különösen a hívek – egyelőre nem kapott támpontot arra, kinek kell drukkolnia. Persze az eddigiek alapján nem lehet kétségük, de mégiscsak jobb az egyenes beszéd. Csakhogy az eligazítás most elmarad.

Egyes szakértők véleménye szerint ennek oka az is lehet, hogy a magyar vezetés energiáját napjainkban főleg az köti le, miképpen tarthatja meg az uniós pénzügyi forrásokat a következő időszakban. Elképzelhető ugyanis, hogy a jövőben már nem juthatnak feltétel nélkül ezekhez a pénzekhez, ami nemcsak az ország számára lenne csapás, hanem még hangsúlyosabban a fideszes holdudvarnak is.

Több mint tíz éve kormányoznak, most már ideje lenne, hogy egyenesen megmondják, mit akarnak – véli Kéri László politológus a rendszeres, bár az idén elmaradó találkozókról. A 168 Órának arról is beszélt, hogy a hívekkel rendszeresen megtartott fejtágítók egy korábban kiötlött dramaturgiára épültek. A tusványosi beszéd mindig nyilvános volt, a kötcsei piknik viszont zárt kapuk mögött zajlott. Az utóbbi helyen megalázó is volt, ahogy az ott megjelent médiamunkások az információfoszlányokért küzdöttek. De a homály arra szolgált, hogy felértékelje az esetleg semmitmondó részleteket is. Kéri László emlékeztetett rá: szokott lenni még egy rendezvény, amely várhatóan az idén sem marad el. Ez pedig a parlamenti ülésszak megkezdése előtti frakció-összetartás. Arról viszont általában még kevesebbet, jórészt csak általánosságokat hoznak nyilvánosságra. A politológus szerint primitív és nevetséges ez a titkolózás, amely csak arra alkalmas, hogy hergelje a közvéleményt.

Ez pedig nyilvánvalóan visszaüthet. Magyarországon a jelek szerint a politika iránt érdeklődő – egyre fogyatkozó számú – emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy a jelenlegi hatalom kiskorúnak tekinti őket. Hiába a rendszeres nemzeti konzultáció, a fontos ügyek központilag dőlnek el, sokan biztosan nem szólhatnak bele. Miközben gyakran megfogalmazódik az a vélemény is, hogy ez egy következmények nélküli ország, vagyis Orbán Viktor akarata úgy érvényesülhet, ahogy az elő van írva. Ám a politikai elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy ez bármikor megváltozhat, és az sem megjósolható, hogy mi lehet az utolsó csepp a pohárban. Ez pedig még attól sem függ, hogy a hívek – a táboron belül – kapnak-e újabb eligazítást, vagy sem.