Orbán saját képére formálhatja az alkotmányt

A szocialisták is jobboldaliak lennének?

Az MSZP a régi magyar baloldali hagyományok örökösének tekinthető. És bár e pártok szocdemnek tartották magukat, valójában inkább polgári liberálisok voltak.
A modernizáció képviselői. A nyugat-európai jobbközéphez hasonlítottak. A másik jobboldali irányzat itt szintén visszanyúlik a 19. századig: keresztényszociális ideológia, erős Nyugat- és reformellenességgel. Nagyrészt ez jellemzi ma a Fideszt.

A Gyurcsány-kormány mégis a „merjünk baloldaliak lenni” programmal indult.

Közép-Európában, egy „félperiferikus” országban – ahol a felzárkózáshoz folyton modernizálni kell – nagyon nehéz klasszikus baloldali programot végrehajtani. A konvergenciaprogram elemei, Gyurcsány reformjai nem a baloldali szavazótábornak kedveznek: ami döntően leszakadó, szegény rétegekből, nyugdíjasokból áll. A megszorítások őket sújtják legjobban. Baloldali kormányok sehol nem szeretnek ilyen terveket megvalósítani. A hazai politikai helyzetbe bele van kódolva, hogy a pártoknak „hazudniuk” kell. Ez nem csak az MSZP-re vonatkozik. A kiszivárgott Orbán-beszédből is kiderül: a Fidesz vezére sem meri nyilvánosan elmondani azt, amit zárt körben. Mivel sok egykori MSZP-szavazót nyert meg magának, ő sem vállalhatja nyíltan, hogy hatalomra kerülése után folytatnia kell a megszorításokat.

Mint írja, Nyugat-Európában ma átalakulóban van a szociáldemokrácia. A brit miniszterelnök kijelentette: ott az ország versenyképessége érdekében ingyenes állami egészségügyre és oktatásra van szükség. Nálunk ellentétes reformokat hirdettek a balliberálisok.

A Gyurcsány-kormány „fordítva ült a lóra”. Amúgy Nagy-Britanniában sem ingyenességről van szó, hanem arról, hogy az egészségügyet és az oktatást minél szélesebb rétegek számára kell elérhetővé tennie az államnak. Komoly összegeket fordítanak erre. A britek úgy számolnak: a következő huszonöt évben a világ összterméke megduplázódik. Egymilliárd új munkahely lesz. És mindenhol képzett munkaerő kell. Az oktatás ezért kiemelt kérdés. Az egészségügy pedig azért, mert Európa öregszik, a munkaképes, aktív életkor kitolódik.

A honi politikai vezetésről kritikusan jegyezte meg: azt próbálják elhitetni, hogy előbb be kell jutnunk a jómódú nyugat-európaiak klubjába, csak utána lesz jogunk egészségre, művelődésre.

Nálunk modernizáción még mindig a nagy fejlesztéseket értik. Autópályákat, látványos dolgokat akarnak építeni. Ezek is fontosak, de a posztindusztriális korszakban a hangsúly már a kultúrán, a felsőoktatáson és az életminőségen van. Nyugat-Európában úgy tudják kiemelten támogatni ezeket a területeket, hogy máshonnan vonnak el pénzt. Elsősorban a nyugdíjrendszertől, a szociális kiadásokból. Mi Európához képest is kiemelkedően sokat költünk nyugdíjra és segélyekre a hazai GDP-hez viszonyítva. A Gyurcsány-kormánynak a nyugdíjreformmal kellett volna kezdenie.

Miért nem tette meg, ha ez ennyire nyilvánvaló?

Védték a szavazóikat. Bár felmerült a 13. havi nyugdíj megszüntetése, nem merték meglépni. Így is arra kényszerültek, hogy a modernizálást megpróbálják elfogadtatni híveikkel, akikre leginkább hárul ennek a terhe. Alapvetően ezért siklottak ki a reformok. De a kudarchoz hozzájárult az ellenzék is. Régi jobboldali hozzáállás: minden reform rossz, minden maradjon a régiben. Ez a mentalitás belesodorta a kormányt a másik végletbe: változtassunk mindenen egyszerre! A baj az, hogy e két véglet között nincs sem átjárás, sem középút.

Az SZDSZ új elnököt választott. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy vele újraalakul a koalíció, s folytatódnak a reformok?

Ez is lehet. De nem az a fő kérdés, marad-e a kisebbségi kormányzás vagy sem, hanem hogy a kormány – ha kitölti mandátumát – meg tudja-e alapozni a következő ciklus reformjait. És egyáltalán: ki kerül majd hatalomra?

Legtöbben előrehozott választásokat jósolnak, hatalmas Fidesz-győzelemmel.

Szerintem a „mérkőzés” még nincs lefújva. A költségvetési törvénynél sok minden eldől. Bár most az ellenzék azt mondja, nem szavazza meg, valójában senkinek sem érdeke egy előrehozott választás. Nem biztos, hogy az SZDSZ és az MDF bejutna a parlamentbe. És a Fidesznek sem volna jó, ha a gazdaság ilyen állapotában venné át a vezetést. Orbán mondta is említett előadásában: megvárnák, amíg a szocialisták végeznek a „romeltakarítással”.

Elemzők szerint az országnak már nincs ideje két év „helyben járásra”.

Kisebbségben is hozhat az MSZP olyan döntéseket, amelyek csökkentik az állami kiadásokat, és továbbviszik a konvergenciaprogramot. Már ez is jó esélyt adna arra, hogy a reformok 2010-től átgondoltabban folytatódjanak. Ha közben az MSZP „balos fordulattal” visszaszerzi szavazóinak egy részét a Fidesztől, a választásokon bármi megtörténhet. Legalábbis 2010-ben.

Azt is említette: a Fidesz nem populista párt. Hanem sérelmi politikát folytat.

Itt az államot évszázadokon át idegen nagyhatalmak testesítették meg: törökök, Habsburgok, oroszok. A zsigereinkbe ivódott, hogy a mindenkori hatalom idegen érdekeket szolgál. Erre a beidegződésre építi fel konzervatív államellenességét a Fidesz.

Csakhogy már demokráciában élünk. Senki sem ül a nyakunkon.

A „sérelmi hagyomány” mégis újjáéledt a rendszerváltás után, és erősödik. A többség ma is úgy érzi: rajta kívül álló dolgok miatt nem boldogul, a sikertelenségért az „idegeneket” okolja. Vagy azokat, akik külföldi érdekköröknek „eladják” az országot. Noha 1989 után volt egy katartikus pillanat, amikor rádöbbentünk, már nincsenek megszállók, de a szabadságnak, a felelősségvállalásnak nem alakult ki a kultúrája. Közben gazdasági válságon mentünk át, nőtt a munkanélküliség, s ettől sokakban felerősödtek a sérelmek. Minden társadalmi rétegnek más és más a sérelme, de a Fidesz képes volt ezeket a csoportokat közös táborba egyesíteni.

Írta azt is, hogy a mai politikai helyzet kísértetiesen hasonlít a harmincas évek magyar közéletére. Párhuzamot vont a Fidesz és a Gömbös Gyula vezette Nemzeti Egység Pártja között.

A harmincas évek elején lezajlott egy politikai fordulat a konzervatív oldalon. Bethlen István nyugatias, liberálkonzervatív pártja átadta a helyét Gömbös erősen jobbra tolódott, antiliberális tömegpártjának. Hasonló folyamat ment végbe nálunk is a kilencvenes évek után. Antall József modern konzervatív pártja, az MDF erejét vesztette, s a jobboldalt ma már a Fidesz népmozgalma irányítja. Ez is befogadta a radikális eszméket, tömegpárt lett, akárcsak Gömbösé. A Nemzeti Egység Pártja Nyugat-ellenes ideológiájával rengeteg csoportot egyesített, a középrétegektől a falukutató értelmiségieken át a népi baloldalig. Tekintélyelvű politikával homogén nemzeti tudatot akart kialakítani. Gömbös igyekezett negligálni a parlamentarizmust, mondván: a reformerek, a liberálisok úgysem tartoznak a nemzethez. A Fidesz – több elemében – ezt az ideológiát viszi tovább.

Orbán Gömbösnek a politikai alteregója lenne?

Mondjuk inkább úgy: Orbán olyan politikát testesít meg, amely történelmünkben ciklikusan visszatér. Ha a liberális modernizáció kifullad, itt mindig porondra lép egy antireformer, nemzeti bezárkózást hirdető vezérfigura.

Gömbös világnézetének az antiszemitizmus is része volt. A fasizmus felé sodorta az országot. Mi történne, ha egy „új Gömbös” kerülne hatalomra, esetleg kétharmados többséggel?

Ma az EU tagja vagyunk, Orbán az Európai Néppárt alelnöke is, fontos neki az uniós reputációja. És a Fideszt is kötni fogja a konvergenciaprogram, így nem tehetnek meg „akármit”, ha akarnának se. Orbán kiszivárogtatott beszédéből azért az is kiderül: „felülvizsgálják” majd a nagy állami beruházásokat. Ami azt jelentheti: úgy járnak el, mint ’98-ban, amikor évekre leállították a sztrádaépítéseket, az Erzsébet téren gödröt hagytak Nemzeti Színház helyett.

A négyes metróból netán nemzeti bunker lesz?

Ha alkotmányozó többséggel jut hatalomra a Fidesz, gyökeres változásokra kell számolni. Orbán kedve szerint alakíthatná át az alkotmányos konstrukciót. Akár felemelheti a parlamentbe jutás küszöbét öt százalékról tízre, s ezzel eltüntethetné a kis pártokat az Országgyűlésből. Megerősítheti a köztársasági elnöki hatalmat. Az elnöknek esetleg jogában állna a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Ilyen „félelnöki” modell van Franciaországban is, ám ott – politikai hagyományaiknak hála – ezzel nem élnek viszsza. Félő, a Fidesz esetében ez nem így lenne. Orbán Viktorról el tudom képzelni, hogy ilyen alkotmányosan megerősített elnöki posztba szeretne kerülni. Így szinte teljhatalommal irányíthatná az országot.