Orbán menni fog!

- Azt írta minap, hogy megbukott a Fidesz-kormány. Korai még temetni.

– Úgy fogalmaztam, hogy megbukott, de a választásokat még nem vesztette el. Hiszen az a kormány, amelyik semmit nem tesz az ellen, hogy 470 ezer gyermek éhezik, négymillióan a létminimum környékén, másfél millióan pedig mélyszegénységben élnek, megbukott. Ma millióknak nem jut rendszeresen hús az asztalra, nem tudják télen felfűteni a lakásukat. Az a kormány, amelyik ezt eltűri, megbukott.

- Erre a kabinet azt mondaná: igyekszünk javítani az ország gazdasági helyzetén, több százmilliárdos kiigazítást vezettünk be, tovább szorítjuk a prést a bankokon, multikon.

– Az a baj, hogy ismét a nehéz helyzetben lévő embereket sújtják a megszorító intézkedések. Őket hozza rosszabb helyzetbe a tranzakciós adó, hiszen a bankok, a cégek a terheket továbbhárítják az emberekre. Nem megszorításokra lenne szükség, hanem növekedésorientált, a foglalkoztatást bővítő politikára. Erről szól az MSZP gazdasági programja.

- Azt írta, meggyőződése, hogy a választásokon le lehet győzni a Fideszt. Ám egyre többen gondolják úgy – amiképp Bruck András nemrég az Élet és Irodalomban le is írta –, hogy „Viktor nem fog elmenni!”

– Márpedig Orbán menni fog. Ám az MSZP nem elitcserét akar. Új politikát szeretnénk, amelynek révén például nem lesz éhező gyermek Magyarországon...

- Van olyan politika?

– Persze. Létezik olyan politika, amely a gazdagokat nem a szegények rovására segíti, a jogállamot nem akadálynak, hanem értéknek tekinti, amely a gazdasági szabadságharc helyett beruházásösztönzésben és partnerségben gondolkodik, és amely nem mindenhol ellenséget lát, hanem szövetségeseket keres. Mi ebben hiszünk. Nehéz helyzetben van az Európai Unió, rossz helyzetben van az ország. Ezért aki azt mondja, hogy a választások után csettintésre itt a Kánaán, az hazudik. Irreális, populista politikával lehet ugyan választást nyerni, de én azt mondom, nem szabad. Mi tanultunk a hibákból.

- Az előbb épp a gyermekszegénység megszüntetéséről beszélt, ám azt sem lehet ripsz-ropsz elérni, a szocialista kormányok is hiába próbálkoztak vele.

– Igaz, ehhez évek kellenek, de egy felelős politikai formációnak nem lehet más célja. Azt azonban ezek kapcsán is látni kell, hogy ma Magyarországon nem két demokratikus párt versenyéről, hanem két értékrend, két világkép, két vízió, két politikai kultúra harcáról van szó.

- Bruck is azt írta, két Magyarország létezik, és nem tudnak egymással élni. Szerinte az egyik hazája minőségében hisz, jövője fontosabb a múltjánál, a törvényt többre becsüli a tekintélynél, ám a többiek homlokegyenest mást vallanak. Hogyan lesz ebből fegyvernyugvás?

– Gyorsan biztos nem. Ahhoz új politikai kultúra kell. Olyan, amelyben a Fidesz elfogadja az MSZP létezését, létjogosultságát és legitimitását. Sőt azt is el kell fogadniuk, hogy a baloldaliak és a liberálisok is a nemzet részei, és nem a haza „idegenszívű” ellenségei.

- Az MSZP számára meg Orbán a patás ördög. Valakinek lépnie kell, hogy más legyen a politikai kultúra, de ebbe már Medgyessy Péter volt kormányfő bicskája is beletörött.

– Igen, szerintem is van értelme egyoldalú gesztusokat tenni. Abban hiszek, hogy egy átlátható, racionális politika, az őszinte, higgadt érvelés és a kompromisszumok keresése segíthet ebben. Sok jobboldali emberrel is beszélgetek, akiket igenis meg lehet győzni arról, hogy az a politika, amelyet mi képviselünk, az ő érdeküket is szolgálja. Még akkor is így van, ha nem biztos, hogy ettől ránk szavaznak.

- A több tízezres békemenet azt bizonyítja, a jobboldalon sokan rendületlenül hisznek a kormányban. Ha ön külföldön fasizálódásról beszél, még jobban elidegeníti őket a baloldali politikától.

– Ön is félreértelmezi?

- Nem ezt mondta?

– Nem. Fasiszta sodródásról beszéltem, arról, hogy a kormány több területen a Jobbik politikáját valósítja meg. Orbán gesztusokat tesz a szélsőjobboldalnak, mivel máshonnan nem tud, onnan próbál meg szavazatokat szerezni. Nem szabad alulértékelni a békemenetet. Nemcsak logisztikáról, kormányzati pénzből megszervezett tüntetésről volt szó, hanem arról: valóban létezik Magyarországon több tízezer ember, aki olyannyira meggyőződéssel hisz a mai jobboldali politikában, hogy bármikor képes akár az utcára is kivonulni hitének védelmében. De fontos azt is rögzíteni, hogy amikor fasiszta sodródásról beszélek, nem a Fidesz-szavazók szélsőségességére gondolok, hanem arra az életveszélyes orbáni politikára, amely a szavazatszerzés érdekében bármire képes, még a szélsőséges eszmék képviseletére is.

- Konkrétan?

– Azokra, akik irányítják a Fidesz politikáját. Orbán Viktorra és Simicska Lajosra. Amíg ez a két ember dönti el, mi történik a Fideszben, addig nincs kiegyezés.

- Politikusok és elemzők is egyetértenek abban, hogy a változás lehetőségéhez kétharmad kell. Ellenkező esetben „béna kacsa” lesz az új kormány.

– Nem gondolom így. Ha kétharmadot érünk el, akkor sem szabad kapkodva, gyorsan átírni mindent. Ha így tennénk, ugyanúgy járnánk el, mint a Fidesz: a párbeszéd, a társadalmi részvétel lehetősége nélkül cselekednénk. Mi is játsszuk el a jobboldali értékrendet vallókkal azt, amit Orbánék tettek a baloldaliakkal? Mi se legyünk kíváncsiak arra, hogy ők mit gondolnak az alkotmányról, a Munka törvénykönyvéről, a választójogi rendszerről, vagy a médiaszabályozásról? Ez hiba lenne. Egyeztetésekre lesz szükség. De ha nem lesz kétharmad, akkor sem kell világvégét kiáltani. Már most kreatív ötleteink vannak arra, hogyan lehet a gordiuszi csomókat átvágni.

- Esetleg népszavazással?

– Nem szeretnénk a Fidesznek ötleteket adni, milyen kiskapukat zárjanak be. Tudom, hogy kétharmad nélkül sem lesz „béna kacsa” az új kormány. Csak nehezebb lesz a feladat, de semmiképpen nem lehetetlen.

- Karácsony Gergely LMP-s képviselő azt írta a blogjában, hogy az aránytalan egyfordulós rendszert a Fidesz azért vezette be, mert az ellenzék megosztottságából indult ki. Ha túl korán összetartanak az Orbán-ellenes erők, a Fidesz gyorsan megváltoztathatja a választási törvényt, és akkor zéró esélye lesz a rendszerdöntésnek. Karácsony szerint taktikusnak kell lenni, nem szabad gyorsan összebútorozni.

– Szerintem meg a taktikázás ideje lejárt. Vagy azt akarjuk, hogy Orbán menjen, vagy nem. Vagy akarunk az ország gondjaira megoldást adó programot készíteni, vagy nem.

- Vagyis úgy gondolja, hogy legutóbbi kongresszusán túltaktikázta magát az LMP?

– Nem minősítem másik párt kongresszusának döntését. De az biztos: az MSZP két éve arról beszél, hogy nyitott minden demokratikus párttal és civil szervezettel való egyeztetésre. Mi kemény politikai árat fizettünk azért, mert korábban a kormányzásunk idején elszakadtunk a választóktól, a civil közösségektől, az értelmiségtől, és úgy gondoltuk, hogy egyedül, partnerek nélkül is képesek vagyunk alapvető változásokat véghezvinni. A választások után azonnal változtattunk, és civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, értelmiségiek különféle köreivel beszéltünk arról, mi volt rossz, mit rontottunk el a szocialista kormányzás idején. Ezen vélemények alapján is írtam meg újraválasztásomkor elmondott, összegzésnek szánt kongresszusi beszédemet, amelyben pontokba szedve soroltam fel, mik voltak a legfőbb hibák. Ennek az őszinte, nyílt és önkritikus folyamatnak az eredményeként ma már a jövőről is tudunk beszélgetni, közösen gondolkodni.

- Ezzel azt mondja, nem kell Orbánék esetleges lépéseit számolgatni, akár már most összefoghat az ellenzék?

– Oda kell figyelni, milyen játékszabályokat írnak, de közben a tartalmi munkát el kell végezni. Ki kell dolgozni, mit teszünk 2014 után, hogyan építjük újra a Magyar Köztársaságot. Fel kell készülni a regisztrációs kampányra, illetve a Fidesz trükkjeire, sőt, esetleges választási csalásaira is. De akármilyen szabályokat vezet is be Orbán pártja, nem kell megijedni: amíg titkos a szavazás, addig le lehet váltani bármilyen kormányt.

- Feltűnt a színen a Bajnai-féle Együtt 2014 mozgalom. Az MSZP velük kapcsolatban mintha kivárna.

– Miért tűnik így?

- Nem szorgalmazzák a tárgyalásokat.

– Én kezdeményeztem először párbeszédet azzal, hogy elküldtem a gazdasági programunkat mind a három szervezetnek. Az azóta megtett nyilatkozataim is magukért beszélnek.

- Nem írták alá az aláírásgyűjtő íveiket.

– Tisztázzunk valamit: a szocialista pártnak most 1,3-1,4 millió szavazója van, országos lefedettséggel, erős logisztikával és több tízezer aktivistával rendelkezik. Világos szociáldemokrata értékrendet képviselünk, és már most rendelkezünk a társadalmi problémákra progresszív megoldásokat kínáló programmal a gazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás, a közjog területein. És az sem elhanyagolható, hogy a Fidesz által elfogadott szabályok alapján indulhatunk a választásokon, valamint erőforrásaink is adottak ahhoz, hogy menedzselni tudjunk több országos kampányt. Itt tartunk most, ez a jelenlegi helyzet.

- A többi szervezet meg szürke ló?

– Szó sincs róla. Ám ők még csak most kezdték el az építkezést. Ezért türelmesen meg kell várni, hogy eldöntsék, milyen formában és hogyan kívánnak részt venni Orbán Viktor leváltásában. De az biztos, minél többen dolgozunk együtt az Orbán-rendszer leváltásáért és az új Magyar Köztársaság felépítéséért, annál biztosabb a győzelem.

- Az MSZP József Attila Alapítványának dolgozata szerint sok a közös pont az ellenzéki erők programjában: valamennyien csökkentenék a járulékterheket, erősítenék a munkavállalók jogait, rendeznék az egészségügyiek bérét, progresszív adózást vezetnének be.

– Egyetértek. Ezért szorgalmazom a programról szóló tárgyalásokat, hogy még a vitás pontokban is meg tudjunk egyezni. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel a választási győzelemhez. Mivel a 2014-es választás történelmi jelentősége csak az 1990-eshez hasonlítható, minden állampolgárnak önállóan is van dolga és felelőssége, hiszen ha a demokratikus erők hívei nem mennek el kellő számban regisztrálni, aztán szavazni, a világ legjobb programjával, jelöltjeivel sem lehet győzni. Tehát nincsenek messiások és csodák, csak szisztematikus és kemény munka.