Orbán: Ezzel a vezetéssel csak napról napra nő a baj

2010: "Egy évünk van, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait"

A nemzet igent mondott arra, hogy országunkban mindennek meg kell változnia. Az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak és az értékeknek. A médiának és a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes, mindennek, ami észellenes és erkölcsellenes. Mindennek, ami életellenes.

Mi olyan országot látunk magunk előtt, ahol a mi időszámításunk és a mi közös mércénk szerint történnek a dolgok. Ahol erős állam védi a közérdeket, levágja a polipkarokat, széttépi az álca- és csapdahálókat. Olyan országot látunk, ahol értelmetlen parancsok és buta szabályok nem gátolják azokat, akik dolgoznak és vállalkoznak. Ahol a külföldi vállalatok ugyanúgy adóznak, mint a magyarok. Ahol garantálják a nyugdíjasok biztonságát, a nyugdíjak értékét, és nem engedik, hogy eltőzsdézzék az emberek befizetéseit. Ahol azok jutnak előre, akik becsülettel dolgoznak és nem azok, akik ügyeskednek és spekulálnak. Olyan országunk lesz, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahol megéri a gyermeket vállalni és felnevelni.

Egy évünk van arra, hogy felvegyük a tempót, végbevigyük a döntő változásokat, átalakítsuk Magyarországot. Egy évünk van, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait. Egy évünk van, hogy a hanyatlás züllésbe fordult korszakát visszafordítsuk, és ismét emelkedő pályára állítsuk hazánkat. Kapkodás nélkül, megfontoltan, de szapora léptekkel.

2009: "Győzni indulunk. Nem rombolni, nem bosszút állni"

Akadtak Magyarországon jó néhányan, akik azt hitték, lehet a nép, lehet a nemzet ellenében, lehet az embereket semmibe véve kormányozni Magyarországot, de az ilyen kormányokat eléri a végzet. Eléri őket a végzet, mert az elnyomó kormányok nemcsak megrövidítik az embereket, de le is nézik őket. Azt gondolván, ha valaki kívül van a gazdagok és a hatalmasok körén, akkor jelentéktelen is.

Azt gondolják, ha nélkülöznie kell, akkor beéri, sőt örül a napi betevőnek, se vágya, se akarata, se értelme nem lesz olyan nagy dolgokhoz, mint a szabadság vagy éppen az igazság. Tévednek, nagyot tévednek, amikor nem adják meg azt a tiszteletet és elismerést, ami mindenkinek kijár.

Mi most győzni indulunk. Nem rombolni, nem bosszút állni, hanem építeni.

A józan ész képes összefogást, képes egységet teremteni, és képes akkora erőt felszabadítani, amekkora a győzelemhez, a mélyreható változáshoz, az előttünk álló, nagy és nehéz feladatokhoz nélkülözhetetlen. Mi, magyarok tudjuk, hogy a józan ész erős, a szélsőség pedig erőtlen: építeni nincs elég ereje, ezért inkább rombol. Rombol, amikor a diktatúra ruhájába bújik. Rombol, amikor pénzügyi diktátumok alá veti az életünket. Rombol, amikor kormányoz, és rombol, amikor költségvetést eszkábál az Országgyűlésben.

2008: "A válság elhárítására a kormány képtelen"

Magyarországot mélyebben és súlyosabban érinti ez a válság, mint a többi európai országot. Ez azért van így, mert Magyarország legyengített ország. Ma nyakig eladósított, sereghajtó, megbecsülését vesztett és lesajnált ország vagyunk. De mondjuk ki: nem az emberek tehetnek erről! Nem azok, akik becsülettel végzik a dolgukat, nem azok, akik értéket teremtenek, nem azok, akik nevelik a gyermekeiket, gondoskodnak a családjukról, és akik a munkájukkal viszik hátukon az országot. Magyarországot a politikai vezetők sodorták bajba, az ő felelőtlen politikájuk juttatta ide a magyarok közösségét. Építhettek volna erős gazdaságot, de legyengítették azt.

Ki kell mondanunk, hogy a válság elhárítására a kormány képtelen. Minden lépésük rossz ütemű, kapkodó és csak tovább súlyosbítja a bajt. Bizalmi válság és vezetési válság gyötri Magyarországot, amelynek súlyos árát a magyar családok fizetik meg. Ezzel a vezetéssel csak napról napra nő a baj. Ráadásul a javasolt terápia még nagyobb veszélyt jelent, mint a baj, amit orvosolni kívánunk. A megszorítások ugyanis csak tovább növelnék a már ma is alig bírható terheket. Ahelyett, hogy a politika és a kormányzat lápvilágát, mocsarát csapolnák le, az emberekkel akarják megfizettetni hibáik, tévedéseik és bűneik árát. Élve boncolnának egy országot, amely nem beteg, csak gyenge. A hatalom a beteg, és az ő betegsége gyengíti le az országot.

2007: "Hazugságok ipari méretű termelése, intézményesített korrupció, maffiamódszerek"

Akik lépre mentek, ma már tudják, ugyanazt kapták szavazatuk jutalmául, mint az ország másik fele büntetésből; súlyosbodó gondokat, növekvő terheket, apadó nyugdíjat és égbe szökő árakat.

Most arról van szó, hogy a kisemberek gyerekeit akarják kirekeszteni a felemelkedés lehetőségéből. Azt akarják elvenni, hogy minden gyerek legalább egy kicsivel többre vihesse a szüleinél. Most az a kérdés, csak a milliárdos klikk gyerekei előtt tárul szélesre az élet kapuja, vagy a legkisebb faluból is ki lehet jutni a napra, sőt fel lehet kapaszkodni a csúcsra. Most összetartásra, szolidáris fejlődésre volna szükség, ehelyett a társadalmi különbségek olyan ütemben nőnek, mint korábban soha.

Hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország. A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk. Adókkal megfojtott kisvállalkozások, sorsukból kilábalni képtelen, máról-holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó, süllyedő polgárság. Nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek felszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket.

Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket. A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz. Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat.