Nyissa már kend fel azt a sorompót!

Gaskó István a megbeszélés után kifejtette továbbá, hogy a VDSZSZ követelése, melyek egyébként a MÁV szerint „jogilag és gazdaságilag megalapozatlan, nonszensz elvárások” változatlanul ugyanaz: kapjon minden vasutas 250 ezer forintot a MÁV Cargo privatizációs bevételéből, illetve a kiszervezett leányvállalatok dolgozói részesüljenek 10 százalék kiszervezési pótlékban.
Gaskó István mindezek ismertetése közben egyes szemtanúk szerint huncutul, kópésan elmosolyodott, mire az UV-lámpákon túlról érkező, vakító, mennyei fény vette körül.

Koszos, műbőr ülésen

A vasárnap este hat óta zajló munkabeszüntetés során gyakorlatilag országszerte megszűnt a vonatközlekedés, az állomásokról alig indul mozdony, ha indul, az sem biztos, hogy célba ér. Nagyjából mindenki fortyog: felmérések szerint tíz emberből alig kettő ért egyet a vasutasokkal, hét elítéli a megmozdulatlanságot, egy pedig már nagyon vágyik haza. Mindeközben a VDSZSZ bejelentette, hogy amennyiben teljesülnének az igényeik, akkor sem szüntetnék be a sztrájkot, hanem csatlakoznának a Ferihegyen bérükért-megmaradásukért tüntető dolgozókhoz.
Csak néhány a vastagbor.blog.hu vasúti sztrájkot elemző cikkének kommentjei közül:

„Sajnálok minden MÁV-Start dolgozót, aki rendesen dolgozna, és akiket leszólnak a többi hibájából.
Azért szeretném megemlíteni, hogy ha nettó 80-90 ezer pénzt keres egy pályabejáró stb., az több, mint egy kezdő tanáré, aki ezért legalább három évet húzott le egy főiskolán.
Valamint igenis minden dolgozó egyéni felelőssége is, hogy a cége jól menjen. Nem lehet mindig másra kenni, csak ha ő személy szerint mindeni megtett. Utána lehet mutogatni, meg fizetésemelést kérni.”

„Hát én részben azért lettem része az istenverte autós társadalomnak, mert nem szeretek 2,5 órát koszos műbőr ülésen hugyszagban (és a dohányzórészből átszivárgó füstben), fűtetlen kocsiban utazni, hanem inkább megjárom ugyanazt az utat 1 óra alatt, kényelmesen. :)”

„Ma reggel csodák csodája kimentem az állomásra, jött a vonat és még ülőhelyem is volt. 5 éve utazom vonaton, az elmúlt 2-3 évben a szolgáltatás egyre szarabb lett, gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy vagy befele, vagy hazafele ne raknák félre a vonatot, ne érkeznék késve a célállomáshoz. Sokszor fel sem tűnik, hogy munkabeszünetés van.
Ma állítólag sztrájk van, de ma időben beértem a Nyugatiba.
Fura egy világ, fura egy ország.”

Azért mi megnéztük magunknak – kedden reggel két budapesti állomásra látogattunk el.

Ismeri azt a viccet?

A Keleti-pályaudvarnál a napokban annyi változott, hogy a metróból a mindenféle hátizsákos emberek nem felfelé, hanem lefelé rohannak lélekszakadva. A felújított állomáson egyébként nyoma sincs a szokásos tömegnek, a népsűrűség maximum – és talán sokat mondunk - egy Astoriányi. Odafenn egy utcazenész épp a „Hamvadó cigarettavéget” énekli, a szinti kísér, egy asszony pamutzoknit árul (200-ért), a négyesmetró gödre épül (serényen). Csak vonatfüstöt nem akar az istennek sem felénk dobni a nyálkás, késő őszi szél.
Az állomáson már rég szétfújta az emberboglyát az idő, néhány szál, magányosan ácsorgó, láthatóan blazírt utason kívül csak a sztrájkba lépett, égkékbe borult kijelző áll kinn, magáért. Ő legalább kommunikál, a lent bóklászók megértését kéri - szinte érezni a szagát a megbocsátásnak – nem úgy, mint a frakkban-glancban feszítő Samsung-mozdony, melynek kijelzőjén fenn héjáz a mondat: „sztrájk miatt várakozik”. Utazók híján a hangzatos Korcsma névre keresztelt vendéglátóipari-egység forgalma is jelentősen megcsappant, ottjártunkkor csak egy öregúr lesi meredve, a kisfröccsén keresztül, miként nől az arcán épp befelé a szőr.
A 3 fiatalember, akik „idénymunkásként” mutatkoztak be, Arad felé menne. Nem tudni, mikor indul vonat, de a pályaudvarról elsétálni sem mernek:
- És így van ez lassan két napja. De pálinkánk még éppen akad.
- Csak türelmünk, az nincs.
Legalább nevetnek.
Két öregúr anekdotázik, szintúgy vidáman a peronon, kezükben dobozos sörbe temetett búbánat:
- Nem tudom, melyik Fekete István regényben volt, tudod, talán a Téli Berekben, amikor a két gyerek – no, akkor csak abban volt – szóval amikor a két gyerek utazik a vonaton, és melléjük ül egy idősebb manus, és az elmeséli, hogy régen egy ilyen úriember felrakta a lábát az ülésre, mire a kalauz rászólt, hogy tisztelettel, de vegye le onnan. Az az úr meg levette, de még utána szólt a kalauznak, hogy „Barom!”, mire a kalauz mosolyogva visszafordult: „Uram, a Vasút nem alkalmaz barmokat. Csupáncsak szállít.”
- Hogy változnak az idők, mi?
Közben befut a hír, hogy coki, nincs ám megegyezés, a sztrájk folyik tovább. A galambok ellenben, örömmel jelentjük: felvették a munkát.
Minden más le van szarva.

Borzalmas közjáték, véres részletek

Szentesről egy sztrájktörő repülőbrigád érkezett Szegedre, hogy a Budapest-Nyugati pályaudvarra, illetve Békéscsaba felé közlekedő vonatokat elvigye a sztrájkoló jegyvizsgálók helyett. – olvasható a VDSZSZ honlapján. A sztrájktörő repülőbrigád az AblakZsiráf meghatározása szerint a gerincesek altörzsébe tartozó madárféle, tollazata javarészt sárga. Az év minden szakában fellelhető, ahol baj van, segít. Magfélékkel táplálkozik, viselkedésére pedig jellemző, hogy hevesen, konokul rázza a fejét.
Pörköltnek a kissé sovány testalkata miatt nemigen alkalmas, ellenben - amennyiben sikerül elkapni - kitűnő húsleves készíthető belőle

Ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad

A Nyugati pályaudvarhoz képest a Keleti egy nyüzsgő, utascentrikus, pulzáló metropolis. A Nyugati: kihalt, mint az ivó egy jó westernfilmben. A jegyvizsgálók sehol, a frissiben, alig egy éve felépített elválasztó rácsok magányosan nyekeregnek. A kijelző üres, az idő morc, ember, vonat sehol, illetve alig.
Szinte félünk.
Aki masinisztát szembe jön, az nem hajlandó szót váltani velünk. Az utazóközönség, az a kettő, magába temetkezve ül a táskáján, egyikük rántotthúsos szendvicset majszol, másik pletykaújságot olvas. Nemigen van mit mondaniuk, a rántotthússal végül sikeresen megküzdő fiatalember Sopronba menne, és már „rohadtul unja a banánt”. Hozzáteszi még, hogy „mindenki kapja be.”
Most jövünk rá, mi hiányzik. Szalóczi Pál hangja, a „vágány mellett tessék vigyázni.” Bár most éppen nemigen kell tartani semmi veszélyestől. Akár táncolhatnánk is a síneken.
Innen próbáljuk meg egyébként elérni a MÁV-Direktet, a vasút telefonos ügyfélszolgálatát. Mikor már azt gondolnánk, hogy nyilván ők is durcásan a sarokba vágták a baktersapkát, egy kedves női hang válaszol. Mentesítő buszokat említ. Hogy honnan, hová, nem tudja.
Várjunk. Lessük. Hátha.

Nem állapodtak meg, a piát sem tudni, ki fizette

Az MTI szerda reggeli jelentése szerint a sztrájk folyik tovább, az álláspontok centivel nem kerültek közelebb, az egyeztetést szerdán délután fél ötkor folytatják.
Bárány Balázs, a VDSZSZ szóvivője elmondta: a MÁV nem törődik azzal, hogy a vonatok nem közlekednek. A véleménye az, hogy a MÁV-ot ért kár már jórészt elég lett volna a vasutasok követeléseinek teljesítésére
Szemtanúk szerint – ámbátor erre az MTI nem tért ki – a szóvivő feje felett mindeközben maga Gaskó István egyensúlyozott hófehér tollal vastagon bélelt angyalszárnyán, aki elsőképp zselés szaloncukorral dobálta meg, majd az „Az én rózsám vasutas” című nóta jól felismerhető fütyölése közepette megáldotta az alant egybegyűlteket.
Azóta jó.