„Normális államokban ez pont fordítva van” – keményen bírálta az Orbán-kormányt Vekerdy Tamás
Vekerdy Tamás a Mandinernek adott hosszú interjúban firtatja ezt.
„Annyi hülyeségre költünk rengeteg pénzt. Mi a túrónak rendezünk vizes világbajnokságot? Minek? Ahelyett, hogy benyomnánk a pénzt az oktatásba, az egészségügybe, a szociális életbe, ami tényleg a nemzet elemi érdeke lenne”
– fakad ki. Szerinte az oktatást „felfelé ki kellene nyitni”, vagyis az államnak beletennie, és nem kivennie kellene belőle a pénzt, nem is túlságosan sokat. Ami az oktatás színvonalát, a pedagógusképzést illeti, azt állítja, hogy nincs miről beszélni, hiszen amíg más EU-tagországokban oda a leginkább nehéz bekerülni, Magyarországon játszi könnyedséggel be lehet. „A legjobban működő iskolarendszereknél a tanári pályára kerülni nagyon nehéz. A legjobb öt százalékból tudnak válogatni. Óriási a túljelentkezés a tanárképzésre. Nálunk oda a legkönnyebb bekerülni. Ott a legalacsonyabb a ponthatár. Normális államokban, mint például Finnországban ez pont fordítva van" – fejti ki, hozzátéve, gazdaságilag is megéri az oktatásba fektetni, Finnország mellett dél-Korea és Szingapúr is szegény volt, amíg úgy nem döntött, hogy szán pénzt az oktatásra. Mindegyikük fel is jött, Magyarország „nemzeti tragédiája” viszont az, hogy ellenzékben minden párt tudja, hogy az oktatásra pénzt kell fordítani, csak hogy kormányra kerülve azonnal onnan kezdjen el elvonni forrásokat.
Fotó: 168 Óra-archív/Riskó Gáspár
Vekerdy Tamás az interjúban beszél arról is, hogy szörnyűnek tartja az iskolák állami kézbe vételét, mert az az oktatás lehetőségét szünteti meg. „A nagyszerű önkormányzatoktól miért kellett elvenni az iskolákat? Ahol sokat áldoztak az oktatásért, miért államosították azt? Csakis azért, hogy a központból lehessen irányítani. Ez ma egy mánia: központi erőtér. A lényeg, hogy egy asztalon legyen a piros gomb. Ezzel megszüntetik az oktatás lehetőségét. Autonómia nélkül nincs szellemi élet” – mondja erről. Szerinte a tehetséggondozás a jelenlegi formájában humbug, és amíg Magyarországon még etalonnak számít az értelmi intelligenciát favorizáló porosz szemlélet, Nyugat-Európában már tudják, hogy a jövő iskolájában a kreatív gondolkodásnak és a kritikai érzéknek lesz jelentősége.
„Mi gyűlöljük mind a kettőt. A magyar iskolákban a kreativitást hadoválásnak, a kritikai érzéket pedig szemtelenségnek hívják”
– vonja le a lesújtó következtetést.
