Nincs bocsánat!

Daróczi Ágnes újságíró a férjével, Bársony Jánossal szerkesztette a Pharrajimos – Romák sorsa a holocaust idején című kötetet. Daróczi lapunknak elmondta, az egész hazai cigány közösséget megdöbbentette Balog Zoltán rádiós megnyilatkozása, miszerint „Magyarországról semmiféle roma-, cigánydeportálás nem történt, a magyar cigányokat Ausztriából vitték el”.

– Roma deportáltak leszármazottjai írták meg az internetes közösségi oldalakon, hogyan hurcolták el szüleiket koncentrációs táborba. Követelik, a miniszter kérjen bocsánatot, amiért meggyalázta az áldozatok emlékét – kezdi Daróczi Ágnes.

A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban jelenleg is látható az az állandó kiállítás, amely a romák üldöztetésével és deportálásukkal külön foglalkozik. A tárlat fő szervezője, Molnár Judit történész ugyancsak élesen bírálja a „humánügyi miniszter” nyilatkozatát.

– Amit Balog Zoltán állít, az így, ebben a formában, nem igaz. Tény, Ausztriából, Burgenland területéről 1939-ben több ezer cigányt – köztük magyar állampolgárokat is – koncentrációs táborokba vittek. Ugyanakkor Magyarországról is deportáltak romákat, csak nem a Sztójay-kormány idején. Az itteni hatóságok ugyanis a „cigányügyet” nem úgy kezelték, mint a „zsidóügyet”.

A történész említi: nálunk inkább lenézték a romákat, és talán épp ezért nem gyűlölték őket annyira, mint a zsidókat. A két világháború között mintegy kétszázezer cigány élhetett itt. Akadtak köztük, akik vándoréletmódot folytattak, többségük a mezőgazdaságban dolgozott, idénymunkát végeztek. Rendkívül szegények voltak, tőlük már nem volt mit elvenni. Ezért sem születtek például 1938–39-ben a zsidótörvényekhez hasonló cigánytörvények. Lényegében nem volt olyan cigány vagyon, amit az állam kisajátíthatott volna.

Daróczi Ágnes ugyanakkor hozzáteszi, a romák diszkriminációja már jóval előbb elkezdődött, őket nem is tekintették teljes jogú állampolgároknak itthon. A „romaügyet” közbiztonsági kérdésnek tekintették, s rendeletekkel korlátozták főleg a „kóbor cigányokat”.

– De mivel a cigányok kilencven százaléka nem tudott tulajdont igazolni, a hatóságok azt minősítettek „kóbor cigánynak”, akit akartak – jegyzi meg Daróczi.

Évente kétszer országos „cigányrazziát” tartottak 1928-tól, és az összegyűjtött vándorcigányokat kitoloncolták az országból, vagy szigorított dologházakba zárták őket. Később megnehezítették számukra az iparengedélyhez jutást; 1938-ban pedig arra utasították a rendőrséget: a cigányokat „gyanús elemekként” kezeljék, külön figyeljenek rájuk.

A zsidókéhoz hasonló, direkt faji diszkrimináció is erősödött a Horthy-rendszerben. A zsidók deportálását államtitkárként végrehajtó Endre László már a harmincas években hangoztatta: a „bűnöző oláhcigányokat” zárják koncentrációs táborokba, a férfiakat sterilizálják. Ravasz László református püspök arról prédikált 1942-ben: „Azt már világosan látjuk, hogy a magyar–cigány-keveredés ártalmas, ennek megfelelő intézkedés viszont még nincs.”

Aztán a Sztójay-kormány idején katonai munkajeggyel behívtak mezőgazdasági munkára cigányokat, majd munkaszolgálatos századokat akartak belőlük létrehozni. Úgy tervezték, tíz-tizenkétezer romát sikerül majd összeszedniük, de ez nem ment.

– Ők ugyanis nem vonultak be munkaszolgálatra olyan engedelmesen. Akadt, akiket sikerült besorozni, másokat nem – jegyzi meg Molnár Judit.

Amikor 1944 tavaszán megkezdődött a zsidók deportálása, a transzportokba cigányok is kerültek. Ám tény, a nácik számára ők kevésbé voltak fontosak.

A romák tömeges üldözése a nyilas hatalomátvétel után kezdődött el. Vidéken nyilasok, csendőrök mészárolták a cigányokat, és – elsősorban a Dunántúlról – gettókba hajtották őket. A komáromi Csillagerődben több ezer foglyot tartottak bezárva borzalmas körülmények között. Sokan éhen, szomjan haltak. Mivel a nácik „csak” a munkaképes cigányokra tartottak igényt, a kisgyerekeket, öregeket, betegeket végül elengedték a komáromi gettóból. Akiket munkaképesnek ítéltek – 13-14 éves roma kislányokat is –, azokat bevagonírozták és koncentrációs táborba hurcolták.

Lázadás

A vonat azonban nem Auschwitzba indult. Ahogyan Daróczi Ágnestől megtudtuk: az auschwitzi romatábort már 1944. május 16-án fel akarták számolni. Csakhogy a foglyok megtudták, mire készülnek a németek, és a szétszedett priccsekből, kövekből fegyvereket csináltak, nekirontottak az őröknek. Sok fogoly elpusztult, ám a tábor megsemmisítését meg tudták akadályozni. Még aznap megérkeztek Magyarországról az első zsidóvagonok. A nagyüzemi gyilkolás lekötötte a halálgyár „kapacitását”. A nácik nem akartak közben a romákkal is „bajlódni.”

– A cigányok családi táborban voltak. A németek attól tartottak, ha a szülőktől elveszik gyerekeiket, újabb felkelés törne ki – magyarázza Daróczi.

Aztán 1944. augusztus 2-án a romatáborból elszállították azokat, akik még képesek voltak dolgozni. Akik ott maradtak, azokat hajnalra virradóra gázkamrákba hajtották. Köztük is voltak magyar romák. De amikor a tömeges deportálásuk októberben, novemberben megindult Magyarországról, német koncentrációs táborokba, Dachauba, Bergen-Belsenbe, Buchenwaldba, Ravensbrückbe vitték őket. A több ezerből csak kevesen jöttek haza.

Helyesbítés

A magyarországi roma holokausztról ma már egy kattintással lehet informálódni a neten. A deportálásokat eddig soha nem is tagadta senki. Elképesztő és szégyenletes, hogy a történelmi tényeket épp a roma integrációért is felelős miniszter kérdőjelezte meg, s épp a holokauszt 70. évfordulóján. A lelkészből lett politikus kegyeletsértőbb nem is lehetett volna.

Balog Zoltán korábban romák lelki gondozását is végezte. Nehéz elhinni, hogy sohasem hallott a cigány vészkorszak szörnyűségeiről. Furcsa egybeesés, hogy a Szabadság téren felállított német megszállási emlékművön is elfelejtettek cigány nyelven említést tenni a cigány áldozatokról. Mintha politikai amnéziával próbálnák kitörölni a romák tragédiáját a magyar múltból.

Mindenesetre civil szervezetek, a baloldali pártok a miniszter lemondását követelik. A DK holokauszttagadás miatt feljelentést tett Balog ellen, aki viszont nem kért bocsánatot a megsértett romáktól. Sőt! A botrány kirobbanását követően kioktatóan nyilatkozta: nem neki kell magyarázkodnia romaügyben, hanem annak a baloldalnak, amelynek kormányzása idején, 2009-ben romagyilkosságokat követtek el. Annyit mégis elismert Balog, hogy nem fogalmazott elég pontosan: „Valójában arra gondoltam, hogy az a fajta szervezett deportálás, direkt módon koncentrációs táborokba, ami a magyarországi zsidósággal történt, a cigányokkal nem történt meg. A magyar állam ebben az ügyben más szerepet játszott.”

A miniszter „helyesbítése” még inkább egyértelművé teszi: őt nem a tények érdeklik, hanem a politikailag átírt múlt.