Nemzeti
Magyar Hunor, becsületes magyar állampolgár, kedden reggel 6 órakor izzadva riadt fel álmából. Eszébe jutott, hogy aznap be kell mennie a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba rendezni egy félreértést. Nem szeretett volna elkésni, ezért azonnal tárcsázta a magát Nagy-Magyarország-térképpel reklámozó Nemzeti Taxi céget, és időre rendelt magának egy kocsit. A keresztlevelét felmutatva beszállt az autóba. Útközben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez beadott pályázatán töprengett, amelyre 62 nap elteltével sem kapott még nemzeti választ. Ahogy belépett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba, elolvasta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. Fél óra múlva már kint is volt az utcán dolgavégezetlenül, mivel otthon felejtette a KXLP/23-as űrlapot.
Idegességét levezetendő, be akart menni egy Nemzeti Dohányboltba, de mint kiderült, az csak jövőre nyílik meg, így kénytelen volt egy ósdi trafikban cigarettát venni magának. A kis bolt padlóját vékony homokréteg borította, amelyet a nemrég rendezett Nemzeti Vágta idején fújt be a szél. Míg elszívta a cigarettát, felhívta a fiát, Magyar Örsöt, aki idén kezdett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Örsnek jól indult a tanév. Nem ájult el az évnyitón, mesélte. Hunor megnyugodott. Zsebéből elővette a felesége, Emese által összeírt vásárlási listát. Előző este gyorsan átfutotta a Nemzeti Fogyasztói Kosár honlapját a helyes vásárlás érdekében, így tudta, mit hol kell megvennie. A villamoson elolvasta a Nemzeti Sportot. Kezében a magyar árukat tartalmazó szatyorral, megilletődött tisztelettel haladt el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság előtt, amelyről hirtelen eszébe jutott: azt ígérte a lányának, Csengének, segít neki a devizahitele ügyében. Ezért úgy döntött, mielőtt hazamegy, beugrik a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-hez érdeklődni. Sajnos a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság előírásai miatt nem kaphatott túl sok felvilágosítást.
Épp indult volna hazafelé, amikor megszólalt a külföldi, de nélkülözhetetlen mobiltelefonja a zsebében. A bátyja, Zsombor hívta dühösen vidékről, mivel földpályázatára elutasító levelet kapott a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől. Hunor igyekezett csitítani a testvérét, és azt tanácsolta neki, próbálkozzon inkább a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél.
Hazaérve kinyitotta a postaládáját, ahonnan kihullott a miniszterelnök nemzeti konzultációs levele. Felesége – mivel csak két gyermekkel ajándékozta meg – nem akart bajt magának, ezért finom ebéddel várta urát. Annak ellenére, hogy férje korkedvezményes nyugdíját alaposan megcsapolta és az ő rokkantsegélyét harmadolta a Nemzeti Együttműködés Rendszere, olyan jól gazdálkodott a kosztpénzzel, hogy még egy üveg Magyar Ászokkal is kedveskedhetett hitvesének. Hunor délután leült a konyhaasztalhoz megválaszolni a nemzeti konzultációs levelet. Hittanóra után átjött az unokája, Zselyke, akinek segített a Nemzeti Tankönyvkiadóban nyomtatott könyvéből megírni a Nemzeti alaptanterv szerint előírt leckéjét.
Este a szomszéd moziba hívta, mert az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutattak egy új magyar filmet, de Hunor ebben a hónapban már nem engedhetett meg magának holmi mozizást, amit persze nem vallott be a szomszédjának. Ehelyett megnézte a televízióban a híradót a nemzeti főadón, ahol beszámoltak a Nemzetgazdasági Minisztérium új tervéről, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium levezénylésével hajtanának végre: a terület szerinti új rendszámtáblák kötelező bevezetését. Hunort megnyugvással töltötte el, hogy az autóját már másfél éve kénytelen volt eladni a jelentősen megnövekedett fenntartási költségek miatt. Fizessenek a gazdagok! – gondolta magában némi kárörömmel. Egyetértően bólogatott a Nemzeti Választási Bizottság megalakulásáról szóló hírre, ám a Nemzeti Kulturális Alap cserbenhagyása miatt csődbe menő art mozikról szóló riport alatt már lankadt a figyelme, és elaludt a készülék előtt. Emese nem ébresztette fel, mert tudta, hogy másnap korán reggel be kell mennie a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba...
