Nem tolonganak az ukránok a magyarországi munkáért

Lengyelországnak és Csehországnak bejött, hát Magyarország is megpróbálja. Ukrán vendégmunkásokat hívunk, és akkor azt tudjuk mondani Brüsszelben, mi már kivettük a részünket a menekültek befogadásából, így köszönettel, de kimaradnánk az uniós betelepítési kvóták szétosztásából.

Lengyelországban mintegy egymillió ukrán él, Csehország pedig gőzerővel dolgozik azon, hogy minél több munkavállalási engedélyt adjon ki a harcokkal sújtott Ukrajnából érkező embereknek. A magyar kormány is intézkedik, az Index összeállítása szerint a többi között lehetővé tette, hogy ukrán állampolgárok közmunkások lehessenek Magyarországon, tavaly február óta otthonteremtési támogatást igényelhetnek azok az ukránok, akik tartósan itt dolgoznak, idén nyár óta mindössze 10-15 nap a munkavállalási engedélyek ügyintézése, sőt a hiányszakmába érkezőknek engedélyt sem kell kérniük. Július óta pedig lett egy új, „szomszédos ország állampolgára” kategória, ami minden más menekülttel szemben kedvezőbb helyzetbe hozza az ukránokat.

Van azonban egy probléma. Az ukránok nem igazán akarnak tömegesen Magyarországra jönni. De miért is jönnének, ha mehetnek Nyugat-Európába, vagy, ha közelebb akarnak maradni a hazájukhoz, akkor Lengyelországba vagy Csehországba?

Fotó: MTI

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) nemrégiben letett egy javaslatcsomagot a kormányzat elé a kritikussá váló munkaerőhiány kezelésére. Ebben levezetik, hogy évente 50-60 ezer emberrel kevesebb lép be a munkaerőpiacra, mint ahányan elhagyják. Egyre több fiatal próbálja megvetni a lábát külföldön, jelenleg több százezren dolgoznak más országokban. A munkaerő kivándorlása erőteljesen érinti a szakképzetteket és az egyetemi végzettségűeket. Miközben tehát csökken a potenciális dolgozók száma, a válságból kilábalásban lévő gazdaságban megindult a bővítés, ám a beruházások munkaerő-igényesek, nem hatékonyak, nemzetközileg nem versenyképesek. Tetézi a bajt, hogy a hazai munkaerő nem mobilis, az álláskeresők 40 százalékának nincs képzettsége, nehezen foglalkoztatható. A rendelkezésre álló munkaerő romló tendenciát mutat, az iskolákból kikerülőknél a tanulás és a teljesítmény nem elsődleges szempont.

Az első fecskék

Nemrég az Index írt arról, hogy Jászfényszarun, a városszéli Samsung gyárban megjelentek az első ukrán vendégmunkások. Egy hazai munkaerő-kölcsönző cég által – zömmel Kárpátalján – toborzott szakképzetlen ukránok a határon túli, ötvenezer forintos átlagbért cserélik fel a magyar vendégszállásra és a 125 ezer forintos munkabérre. A Samsung összeszerelő-üzeme foglalkoztat bosnyák, szerb, román munkásokat is, de az újabb csoportok már Ukrajnából jönnek. A Jászságba érkezett száz-százötven ukrán szalag mellett dolgozik, tévé-összeszereléssel foglalkozik és a közeli Tóalmáson és Jászberényben, a gyár által bérelt lakóparkban, a használaton kívüli kemping téglaépületében él. Nyolcan-tízen osztoznak egy közepes méretű szobán, mindegyikhez egy mosógép jár. Szintén a cég fedezi a havi egyszeri hétvégi hazautazást. A vendégmunkások néhány szót magyarul is beszélnek, de általában nem céljuk, hogy hosszabb időt nálunk töltsenek: a félretett pénz (havi 80-90 ezer forint) alap lenne a továbblépésre, házvásárlásra vagy a nyugati letelepedésre. A Samsungon kívül már a helyi Jász Plasztik is foglalkoztat ukrán vendégmunkásokat.

A magasan képzett, harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatására kiadott kék kártyák száma évente nem éri el a tízet.

Rolek Ferenc

– Magyarország nem célországa a harmadik államból érkező munkavállalási célú migrációnak – mondta lapunknak Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke. A szövetség javaslata szerint célzott kormányzati program szükséges a kulturálisan beilleszthető, szakképzett munkaerő bevonására. (Ha Lengyelországot követjük, ahol egymillió ukrán dolgozik, akkor népességarányosan 250 ezer ukrán munkavállalónak kellene Magyarországon dolgoznia.) Rolek Ferenc szerint a szóba jöhető ukránok inkább választják Csehországot, mint bennünket, már csak azért is, mert nyelvileg és kulturálisan közelebb állnak hozzájuk, vagyis könnyebben tudnak integrálódni.

Arra a kérdésünkre, hogy az MGYOSZ tagvállalatai próbálkoznak-e Ukrajnában munkaerőt keresni, igennel válaszolt. Mint mondta, vagy megbíznak odaát egy toborzócéget, vagy kiküldenek valakit, aki intézkedik. Szerinte összességében néhány tízezer külföldről érkező munkavállalóra lenne szükség jelenleg.

– A gazdasági világválság előtt Nyugat-Európa két fő munkaerőforrása az idősek foglalkoztatása és a bevándorlás volt, de főleg az utóbbi – magyarázza Köllő János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. – A válságot megelőző évtizedben leggyorsabban növekvő munkaerőpiacokat vizsgálva azt látjuk, hogy Finnországban a bevándorlás adta a foglalkoztatásnövekedés 20 százalékát, Spanyolországban, Olaszországban, Írországban és Hollandiában pedig a 40-60 százalékát. Utóbbiak foglalkoztatási rátája és iskolai végzettsége – Hollandiát kivéve – magasabb, mint a helyieké. Ha a magyar kormány nem akar migránsokat látni a munkaerőpiacon, azt a gazdaság egésze bánja majd.

Van-e realitása annak, hogy ukrán vendégmunkások tömege érkezzen az országba? Köllő János szerint tény, hogy a környező államokból már lezajlott a bevándorlás. Ha pedig Szlovénia, Lengyelország és Magyarország között kell választania egy ukránnak, akkor előny a magasabb szlovén bér és a lengyel kulturális hasonlóság.

A Nemzetgazdasági Minisztérium, annak ellenére hogy számos újságcikk jelent meg az elmúlt időszakban arról, hogy a kormányzat külföldi vendégmunkások tömegeit szeretné Magyarországra csábítani, azt mondja, elsősorban hazai forrásból szeretné megoldani a problémát. Ám amíg a hazai munkaerő-tartalék – munkanélküliek, közmunkások, romák – alkalmassá válik a versenyszférában való foglalkoztatásra, addig olyan munkakörökben, amelyekben sem magyar, sem uniós állampolgár nem áll rendelkezésre, továbbra is lehetősége van a cégeknek harmadik országból érkezett állampolgárok foglalkoztatására, ezt piaci kérdésnek tekintjük – írják. Hozzátették, 2004 óta 65 000 ilyen munkavállalási engedélyt adtak ki Magyarországon, az elmúlt évben ötezret.

Köllő János 

Jelenleg mintegy ötvenezer betöltetlen állás van az országban, de az NGM szerint ebből még nem következik egyenesen ugyanekkora munkaerőhiány. Hasonlóan látja Köllő János is. Mint mondja, a cégek panaszaira és a tervezett létszámbővítésekre vonatkozó adatok szerint a munkaerőhiány nem súlyosabb, mint 2008-ban volt. A látszólag tomboló mun­­ka­­erő­­hiány­­nak a háttérben számos összetevője van. Az elmúlt tíz évben alig voltak olyan termelő nagyberuházások, amelyek munkaerőt takarítottak volna meg, a piac nem érzékeli, hogy a humánerőforrás véges. A pénztárgépek bevezetése miatt nehezebb zsebbe fizetni az embereknek, nem halmozódik fel ugyanis annyi készpénz, amiből ezt meg lehetne oldani, vagyis sok helyen megint nem munkaerő-, hanem bérprobléma van. Némi elszívó hatást jelent a közmunka is, a kutatások szerint a közmunkások kétharmada legalább egyszer már dolgozott piaci körülmények között, azaz nem teljesen lehetetlen foglalkoztatni. Ráadásul – teszi hozzá – a hiánypanaszok sokszor torzak. Egy panasznak számít az is, ha egy vállalkozásnál egy ember hiányzik, meg az is, ha egy másiknál ötven. Ha igaz lenne, hogy kritikus szintű pék­­hiány van, sok helyen nem lehetne kenyeret kapni, ám ennek nem látjuk jelét.

Ugyanakkor Köllő János szerint van egy beszédes adat. A jól működő gazdaságokban a munkanélküliség és a betöltetlen állások száma ellentétesen mozog. Nálunk a válságból való kilábalás időszakában egyszerre nőtt a kettő, ami a piac működéséről mutat csúnya képet.

Az továbbra is kérdés, valójában mit akar a kormányzat az ukránokkal. Egyre inkább az a verzió látszik igaznak, hogy a migrációs kvótakérdést és nem a hazai munkaerő-piaci problémákat akarják velük megoldani. Ezt támasztja alá Lázár János miniszter nyilatkozata is: „Hiába mondja a gyáriparosok szövetsége, hogy hozzunk be vendégmunkásokat, ennek egyelőre nincs aktualitása, majd ha elfogytak a munkanélküliek Magyarországon. Egyetlen magyar emberről sem mondhatunk le azok javára, akik külföldről jönnek ide.”

Nincsenek sokan

A háborús helyzet ellenére sem tülekedtek az elmúlt években az ukránok azért, hogy Magyarországon élhessenek. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal lapunknak küldött adatai szerint menedékkérelmet 2014-ben 37, 2015-ben 32 és 2016. szeptember 30-ig 21 ukrán állampolgár nyújtott be. Nemzetközi védelem valamely formájában (menekült, oltalmazott, befogadott) 2014-ben három, 2015-ben négy, 2016-ban öt ukrán állampolgárt részesített a menekültügyi hatóság. 2014-ben 2438, 2015-ben 3096 és 2016. szeptember 30-ig 2855 ukrán állampolgár nyújtott be kérelmet a tartózkodási jogosultság valamely formájára (tartózkodási engedély, letelepedési engedély).

A 2016. szeptember 30-i állapot szerint 7090 ukrán állampolgár kapta meg a tartózkodási engedély valamely formáját.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján Magyarországon tavaly 5245 harmadik országból, vagyis nem uniós tagállamból érkezett állampolgárnak adtak ki munkavállalási engedélyt és 11 279 szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező munkavállalót jelentettek be a munkáltatók. Az engedélyköteles munkavállalók között a kínaiak, az ukránok és a szerbek száma magas, tavaly 1145 ukrán állampolgár kapott ideiglenes munkavállalási engedélyt – tudtuk meg a Nemzetgazdasági Minisztériumtól. A harmadik országbelieket főleg a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a gépjárműjavításban, valamint az információs, kommunikációs ágazatban alkalmazták.