Nem jött be a „nem közösködünk” stratégia

- Ertsey Katalin szerint a baloldali összefogás és Gyurcsány bevétele azt jelenti: „egykori LMP-s párttársaival felmosták a padlót”. Emellett úgy véli: bebizonyosodott, hogy az LMP Schiffer által képviselt, „senkivel nem közösködünk” irányvonala jött be.

– Saját bevallásuk szerint a párt létalapját az adja, hogy felülírják a magyar belpolitika kétosztatúságát, és azt, hogy a két oldal egymással zsarolja a választókat, akik pedig mindig újra megszavazzák őket. Az LMP-nek épp az a tragédiája, hogy a felmérések szerint a pártnak ez a célkitűzése nem igazán sikerült. Persze ős-LMP-s szempontból mondhatják, hogy a PM-mel feltörölték a padlót, csak közben utóbbi szinte biztosan bejut a parlamentbe, míg az LMP-nek erre most nagyon kevés esélye van. Egyszóval úgy tűnik, a nem közösködünk stratégia eddig nem jött be. Inkább az látszik, a választókat továbbra is az érdekli a legjobban, Orbán Viktornak hívják-e a miniszterelnököt vagy sem.

– A pártszakadáskor az LMP-t elhagyók – Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea – szerint épp ez indokolta az LMP eredeti stratégiájának módosítását: mivel az Orbán-rendszer nem egy a sok rossz kormányzás közül, hanem a demokratikus alapértékeket kérdőjelezi meg. Ezért olyan korábbi politikusokkal – akár még Gyurcsány Ferenccel – is össze kell fogni, akinek a tevékenységét amúgy komolyan kritizálták.

– A PM identitása valóban vészforgatókönyvre épült. De azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor a Fidesz átalakította a választási rendszert és sokkal inkább többségivé tette, akkor pont az olyan kis réteg-, zöldpártokat hozta rossz helyzetbe, mint amilyen az LMP. Nem csak arról van szó, hogy a PM adott esetben a demokrácia felszámolását érzékeli, ebben nincs is vitájuk az LMP-vel. Jávorék szerint viszont majd akkor lehet más politika és akkor lehet az eredeti terveken dolgozni, ha visszaállították a korábbi versenyszabályokat.

– Az LMP függetlenségi stratégiája tehát ezért nem működik?

– Olyan értelemben működött, hogy annak idején új pártként elsőre bejutottak a parlamentbe, ami tényleg jelentős teljesítmény. Ma viszont úgy tűnik, ez a terv nem áll nyerésre. Bár ha az LMP ügyes, kihasználhatja, hogy a PM baloldali csatlakozásával nem marad már alternatíva a bal- és jobboldalon, illetve a Jobbikon kívül. Tehát arra lehet esély, hogy a bizonytalanok táborából felmarkoljanak valamennyit. Csakhogy a kampány valószínűleg Orbánról fog szólni, ezért nem hiszem, hogy bármilyen ügyes vagy figyelemfelkeltő kampány mellett is a pártnak jók lennének az esélyei.

– Úgy tűnt, a párt kettészakadásával letisztulnak az ideológiai irányvonalak, megszűnnek a belső személyi ellentétek és így új lappal indulhatnak. Ehhez képest a régi arcok egymás után hagyják el a pártot: Ertsey Katalin után Vágó Gábor, a minap Osztolykán Ágnes.

– Azoknak a politikusoknak, akik tényleg úgy gondolják, hogy lehet más a politika, és szólhat csak szakpolitikáról, a párton belül működő, „schifferi” hatalmi politizálás taszító lehet. Pont ugyanolyan, mint amit a többi politikus művel. Ami megint csak azért nagy tragédia az LMP számára, mert így a kampányra szinte csak Schiffer marad egyedül azok közül az arcok közül, akiket az LMP négy év alatt nagy energia-befektetéssel igyekezett felépíteni.

– Vágó Gábor a pártszakadáskor Schifferrel és az LMP-ben maradt. Azt javasolta: a párt működjön együtt olyan szervezetekkel, mint a 4K! vagy az Élőlánc, így jóval nagyobb erőt képviselhetnek. Ez az ötlet sem jött be.

– Maga a szövetség létrehozása akár még elképzelhető is lett volna. Talán azért nem lett belőle semmi, mert nem lett volna túl nagy jelentősége. Ezek a szervezetek nem rendelkeznek országos infrastruktúrával, és nagyobb tömegeket sem tudnak mozgósítani. Ráadásul onnantól kezdve az amúgy is nagyon sokszínű párt vezetésének újabb erőtényezőket kellett volna figyelembe vennie, amit nyilván nem szerettek volna. Ez az egész történet mégiscsak arról szól, hogy a politika az politika, még akkor is, ha jó lenne másképp csinálni.

– A párt megalakulása után nem sokkal ketté is szakadt, a folyamat a tagok kilépésével pedig azóta is tart. Mennyire egyedi ez az eset?

– Az ilyen típusú, alulról szerveződő, mozgalmi pártoknál ez könnyen előfordul. Láthattunk nagyon hasonlót Németországban, a Jobbik is ezen ment keresztül: a legidealistább magnak ellenszenvesek a parlamenti politizálással járó kompromisszumok, taktikázások, ami a szervezeten belül nyilván elégedetlenséget kelt. Ez nem az LMP sajátos története. Persze lehetett volna jobban menedzselni az ügyeket, mert így még az is előfordulhat, hogy a harmadik pólus kialakításának célkitűzését végül épp saját maguk fogják megszüntetni.

– Bejutnak?

– Még előttünk a kampány. De az, hogy a célegyenes előtt az utolsó ismert arcok is kiléptek, nem a bejutás felé billenti a mérleget. A biztos szavazók körében jelenleg három százalékon állnak, az összes szavazó esetében két százalékon. Ezt persze fel lehet tornászni, de a kampány most egész biztosan nem olyan lesz, hogy a két nagy tömb mellé az alternatív erők érvényesülését elősegítse.

– A Fidesznek érdeke, hogy az LMP ott legyen a parlamentben, mert úgy a velük elégedetlenek nem a baloldali blokkra szavaznak majd.

– Ez egyértelmű. És az sem mindegy, hogy az LMP potenciális szavazótábora inkább a baloldalé, illetve kismértékben a Jobbiké. Így a Fidesz az LMP bejutásával nem veszíthet semmit. Ha viszont két-három százalék a baloldal számára elvész, az nagyon sokat számít, ha a kampányban sikerül megszorongatniuk a Fideszt.