Nádas Péter: Saját szemétdombjukon kukorékolhatnak a magyar nagytőkések
– Ellenzék nélkül igen nehéz elképzelni egy kormányváltást, ellenzéki pártok nélkül egyenesen képtelenség – nyilatkozta a 168 Órának Nádas Péter.
Az írót nemcsak az új sikerkönyvéről, hanem a hazai közállapotokról is kérdezte Buják Attila. Az íróval annak apropóján készítettünk interjút, hogy áprilisban megjelent memoárkötete, a Világló részletek az Év könyve elismerésben részesült. A beszélgetésben szó esik arról, hogy a Világló részletek egyszerre történeti mű és irodalmi szöveg, generációk fél évszázadon átívelő rajza. Felvetettük Nádasnak, hogy korábbi műveiben távolodni akart saját életétől, most épp ellenkezőleg, a személyeshez közelítve a fikciót igyekszik száműzni. Mintha rendet akarna tenni az emlékei között. Az író azonban azt mondta: „Minden írásom központjában mindig is a személyesség állt, legfeljebb nem a szentimentális, nem az öngyűlölő, hanem a reflektált személyesség. És abban sem hiszek, hogy bármiféle rendet tudnék tenni. Nem él bennem ilyen szándék. Éppen a káosz érdekel, az emberi káosz, amelybe beleszületik az ember, és amelyet a tévesztéseivel maga is létrehoz.”
A magyar közállapotok 2010 utáni változásairól szólva Nádas kifejtette, az izolációs, bezárkózó politika gyökerei korábbra nyúlnak vissza. „Az a mély modernizációs igény, ami a magyar társadalmat a 19. század óta jellemzi, polgárság híján soha nem volt kielégíthető, és főleg egyetlen modernizációs folyamat sem volt befejezhető. Az új évezred első éveiben ismét, immár harmadszor szenvedett hajótörést a modernizáció” – értékelt.
Nádas szerint jó oka volt annak, hogy Magyarországon elakadt a legújabb modernizációs törekvés is, ugyanis nem csak a progressziónak, a regressziónak is vannak hívei. Sőt, a jövőben is létezni fognak a progresszió és a regresszió ciklusváltásai, mert a nemzeti bezárkózásnak és a nemzeti nyitottságnak megvannak a maguk elkötelezettjei, és hol az egyik, hol a másik kerül fölénybe. Szerinte a modernizációhoz elsősorban tőke kell és nagy befektetési tapasztalat. Ezeket birtokló polgárok híján „alig hiszem, hogy életképes liberális demokráciát lehessen bárhol csinálni. Ha pedig demokraták sincsenek, vagy kisebbségben vannak, a demokrácia jogrendje össze fog omlani.”
Az író fontosnak tartja a nemzeti burzsoázia létrejöttét, de azt szerinte protekcionista alapon nem lehet megteremteni. „Nem is politikai elhatározáson múlik, hanem a városi polgárság öntörvényű működésén, tőkeerején, tudásán, szolidaritási hajlamán.” Nádas még egy akadályt említ: a globális reálgazdaságot és pénzgazdaságot. „A tőke, ami a magyar nagytőkések kezén felhalmozódott – bármiként jutottak is hozzá –, a nagyvilágban jelentéktelen, nem versenyképes. Kukorékolhatnak a saját szemétdombjukon. Ezért is kerestek maguknak új menedéket az állami protekcionizmus régi rendszerében. Ez olyan, mintha önként és dalolva állnának nyaktiló alá. Az izoláció egyenlő a kapitalista gazdálkodás halálos ítéletével.”
Az interjút a 168 Óra csütörtökön megjelenő karácsonyi dupla számában lehet elolvasni.
