Műköröm és ekeszarv

Amikor telefonon hívjuk, Turi Kovács Béla is diplomatikusabb.

– Nem szeretném magamat ismételni, ezért kérem, szóról szóra rögzítse mondandómat. Többször is leszögeztem, bár álláspontom változatlan, amíg a kormány végleges döntést nem hoz, nem akarok az üggyel foglalkozni. Úgy látnám célszerűnek, ha olyan megoldás születne, amely több irányban biztosítaná az állami föld hasznosítását. Ennek csak egyik része a magántulajdonba adás. Az állami földnek egyaránt szolgálnia kellene a minőségi mezőgazdaság kialakítását, de szociális célra az önkormányzatoknak is juttatnánk állami földeket. Ahol a privatizációra külön indok nincs, a hosszabb távú haszonbérbe adás lenne a jó megoldás. Meg kell találni a közös nevezőt, mert csak e mellé állíthatunk erőt. Kiváló alkalom lesz a kihelyezett frakcióülés. Javaslom, addig ne szülessen döntés. Még egyszer hangsúlyozom: az állami földeket az alkotmány kiemelten védi. Ez közös örökségünk, közös vagyonunk.

Az előénekes most Jakab gazda volt. A Magosz nevű kormányközeli pufferszervezet elnöke, az Országgyűlés alelnöke valamikor nyáridőben értekezett először arról, mennyivel megnövelné a hazai gazdatársadalom jogi és termelési biztonságát, önbizalmát, ha az eddig bérleményként funkcionáló állami földek „igazi” tulajdonosaikhoz kerülnének. Az aggodalom érthető. A külföldiek tulajdonszerzését akadályozó földtörvény ellen két uniós eljárás is folyik, győzelmünk kétes. Addig kell tulajdonhoz jutni, amíg a nyugati külgazdák tőkeereje el nem söpri a hazaiak lehetőségeit.

„A föld azé legyen, aki megműveli” – szőtte tovább a mese fonalát Lázár János. Na de kié? Azé a négy-ötezeré, aki állami segédlettel került birtokon belülre, vagy azé a kétszázezeré, aki még mindig a földből próbál kitartó makacssággal megélni? Sallai R. Benedek, az LMP agrárpolitikusa a Facebookon fakadt ki: „Gazemberek, tolvajok vagytok (...) a magyar társadalom (...) megérdemli a sorsát, ha hagyja, hogy ezt a pofátlan lenyúlást megcsináljátok. Senkiházi banda.” Sallai temperamentumos biogazda, lapunknak is szívesen kifejti, mire gondol az adrenalinhullám levonulása után.

– Nem csoda, hogy dühös lettem. Ez ugyanis nem kis falat. Hatalmas érték, és korántsem csak pénzben. Filozófiai, szociológiai, történelmi értelmezésben is. Nem véletlen, hogy a fideszes alkotmány külön védi a földet, s általában az ország természeti kincseit, édesvízkészleteit. Ezek ma Magyarország erőforrásai. Gondoljunk bele: a Bokros-csomag iszonyú botrányt okozott, 170 milliárdos nagyságrendet jelentett. A legnagyobb magyar privatizációs tételek 200 milliárdos ügyletek. Az állami föld átjátszása lecsúszhat-e a torkunkon?!

Egyelőre a legkülönbözőbb becslések forognak a várható állami haszonról. A leggyakrabban említett előirányzat 250 milliárd. Most legalább már tudjuk, mi állhat amögött, hogy a kormány sokáig titkolta, miféle vagyoneladással számolt a 2015-ös költségvetésben az Egyéb értékesítési és hasznosítási bevételek fejezetcím alatt.

Ángyán József korábbi államtitkár szerint a 250 milliárd önmagában is nonszensz. A vagyon összértéke ugyanis ennek a sokszorosa.

– Ez nem eladás. Vagyonkiosztás – mondja keserűen. – Ha bejön is a tervezett 250 milliárd, az csupán péterfillér a reális értékhez képest.

Ismerjük a professzor elkötelezettségét: ha földről van szó, tombol benne a szenvedély.

A bizonytalanság, az összevisszaság mégiscsak szembetűnő. Fazekas Sándor miniszter, a tervezet előterjesztője 350, más szereplő 400, ismét más 380 ezer kiárusítandó hektárt említ. Az eladandó terület nem befolyásolná lényegesen a magyar mezőgazdaság arculatát: a megművelt (támogatás alá eső) földterület 6 százalékát teszi ki. Egyhektárnyi föld átlagos ára Gőgös Zoltán, a szocialisták agrárpolitikusa szerint – aranykoronaértéktől függően – 800 ezer és másfél millió között ingadozhat. A piaci árat persze lenyomja, hogy bérleti joggal is terhelt, nem szabad rendelkezésű területről van szó. Bizonyos bérbeadási ügyleteknél 20, de extrém esetben 36 évről is szó lehet. Az úgynevezett „piszkos tizenkettő” bérleti szerződései (2001) – mint Gőgös emlékeztet – eleve 50 évre szóltak. Abból csak 14 év telt el.

Az előkészítő hadjárat a megszokott földvédelmi szólamok mellett (így a szent magyar föld, úgy a nyugati imperialisták) számos eszközt bevetne a spekuláció ellen. Ilyen lenne a 20 éves elidegenítési tilalom. A bérlőket részesítené előnyben a tervezett „elővételi jog”. Ez annyit jelent, hogy a licit lepörgetése után a birtokon belül lévő bérlő – ha számára még kedvező az ár – besétálhat, és azt mondhatja: ennyire én is jó vagyok. Ám ha nincs elég hitele vagy pénze, elbukott.

Mert hiába minden kedvezmény, elővételi jog, ha a vetélytárs tőkeereje lesöpri a mezőnyt.

– Képzeljük el szegény Váradi juhászt, ha még élne és indulna. Milyen pozícióból vetélkedne mumusával, Mészáros Lőrinccel és „a jóistennel”, aki, mint tudjuk, Lőrincet támogatja? – teszi fel a költői kérdést Ángyán.

A nyilvános földárveréseket huszonhárom megyei jogú városban a kormányhivatalok és a járási hivatalok bevonásával akarják lebonyolítani. A folyamat ősztől az év végéig befejeződhet. A liciten nem indulhatnak gazdasági társaságok, csak természetes személyek. Ángyán ezen mosolyog. A földjelentések szerkesztése közben alaposan megismerte a fortélyokat.

– Magáncég nem szerezhet földtulajdont – mondja. – De a cég tulajdonosa magánemberként már igen. Mészáros Lőrinc Búzakalász 66 Kft.-je nem vásárolhat földet. De Mészáros gázszerelő már igen. Felesége is vehet 300 hektárt (ennyi a vételi maximum), a testvére is, a gyereke szintén. 300 hektáronként megveszik a földet, aztán bérbe adják – a saját cégüknek.
És valóban feltűnő a mozgolódás. Városi egzisztenciák (ügyvédek, pénzemberek) tucatszám szereznek képesítést az Aranykalászos gazda-tanfolyamokon. Manapság ez (és a húsz kilométeres körzeten belül lakás) a „földművessé” (és birtokossá) válás feltétele. A mezőgazdaság iránt érdeklődő emberek sorra fedik fel paraszti gyökereiket.

„Megjegyzem, a műkörmös, akin épp ironizálnak, aranykalászos gazda, aki azért foglalkozott körömápolással, mert föld nélkül nem boldogult a mezőgazdasággal” – mondja ujját fölemelve a kormányzati főmufti egy stúdióvitában. Hát, úgy tényleg nehéz.

Az elővételi jog és a húszéves elidegenítési tilalom mellé persze pénz is jár. A kormány ezért megbízta a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB), hogy dolgozza ki a legkedvezőbb hitelkonstrukciót a gazdálkodóknak, akik húszéves futamidővel, 2,5 (!) százalékos kamat mellett jutnak forráshoz. Ez nem rossz. Ahogy az egész príma üzlet lesz annak, akit kellő időben beavatnak.

– Attól a perctől, ahogy a föld magántulajdonba kerül, nincs szerződés vagy előírás, amely kötelezővé tenné, hogy x hektáron y számú embert alkalmazzanak, állatokat is tartsanak, öntözéses technikát működtessenek – magyarázza Sallai R. Benedek.
A sokat emlegetett műkörmös legalizálta magát és státusát, miközben szépen gyarapította vagyonát. Az állam nem ellenőrzi többé, tud-e kecskét fejni, sőt ő maga kaphat bérleti díjat. Ebből fedezheti a kedvező törlesztőrészletet. Gyakorlatilag tehát ingyen jutott földhöz. Az elidegenítési tilalom húsz évének lejárta után pedig tízszeres áron értékesítheti azt.

– Merthogy az akkor már nem annyit fog érni – jegyzi meg maliciózusan Gőgös, aki „politikusaggyal” nem mulasztja el megjegyezni: kormányváltás esetén a bérleti jogviszony is „meginog”. Egy váltókormány apparátusa bármikor rászállhat a Fidesz törzsbérlőire, csupán a szerződéses vállalásokat kell majd ellenőriznie. (A mostani minisztériumnak egyszerűen kevés rá az energiája.)

Ezt a „megingást” kell a magánosítással megelőzni, a birtokot bebiztosítani.

A föld a legkiválóbb konzervatív befektetési forma. Hamarosan drágább lesz az aranynál. Az értékkülönbözet a hazai és a nyugati földárak között rohamosan csökken. Az arány ma nagyjából egy a héthez, egy hektár Ausztriában ennyivel többet ér. De a két vonal nemsokára összeér. Nem véletlen, hogy a földeladásról szóló kormánybejelentés bizonyos körökben komoly izgalmat keltett: érdekcsoportok mozdultak meg, hogy megszervezzék felvásárlóhálózataikat.

A kormánytervezet fideszes berkekben sem keltett túl nagy szimpátiát. A parlamenti kisgazdák utolsó mohikánja, Turi Kovács Béla fel is fortyant. Körlevélben figyelmeztette híveit: kövessék az eseményeket. Rosszalló megjegyzése szerint a kormányzat–kisgazda-kapcsolat sajnos egyre formálisabb. Béla bátyánkat hanyagolják.

Turi Kovács leglényegesebb kifogása az volt, hogy parlamenti felhatalmazás nélkül a földeladást nem lehet lebonyolítani. A földet az Alaptörvény is védi.

A kormány, sajna, ezt is másképp látja. A jelenlegi minisztériumi vezetés úgy tudja, a Nemzeti Földalapról szóló törvény (NFA-törvény) felhatalmazza őket az állami föld eladására.

Sallai R. Benedek szerint ezzel csak az a baj, hogy az NFA-törvény sarkalatos kitételeket tartalmaz, vagyis a kétharmad itt valóban kellene. De már nincs meg.

– Mivel pedig tudják, hogy nem jön össze, megpróbálják az egészet jogi úton megkerülni – mondja Sallai.

Természetesen most már mindörökre nyitott a kérdés, eleve nem az eladás volt-e a végcél. (Mint például a kaszinóknál.) Hogy az egész politikai hercehurca, öldöklő vita, Ángyán kétségbeesett távozása, Kishantos lerohanása és szétdúlása nem pusztán álca volt-e, a közvélemény becsapása.

– Kezdettől erre tippeltem – mondja Ángyán. – Végig benne volt a levegőben.

De láthatjuk: valóban így gondolták, és a zsákmányt most elragadták.