Milliárdos perselypénz Lőrincen

Bár a statisztikák semmilyen kiugró eredményt nem rögzítettek az elmúlt időszakban a hitélet növekedését mutatva a fővárosban, annál jelentősebb mértékben ugrott meg az egyház(ak) irányába juttatott kedvezmények mértéke. Mint például Pestszentlőrincen, ahol két önkormányzati oktatási intézmény is az evangélikus egyház fennhatósága alá került még a testület döntése előtt, de az evangélikus Ughly Attila polgármester döntése alapján egy jelképes forint kifizetése nélkül, 99 évre, közel milliárdos összértékben, felújítással együtt. Láss csodát: Lőrinc legszebb ősparkjában a gimnázium és a templom véletlenül még szomszédok is.

2012. május 11., 11:18

Mindezt pályázat és fenntartási koncepció nélkül, de mint tudjuk, a hit csodákra képes. A lőrinci polgármester is tartotta magát a választási ígéretek utáni macskajajhoz és felborította kissé a helyi oktatási kultúra addig megszokott békéjét. 2011 februárjában hatalmi szóval felmentette a Hunyadi Gimnázium igazgatóját, Kabdebó Ferencet.
-Váratlanul ért a felmentés, hiszen semmi sem indokolta szakmailag az iskola megszüntetését – válaszolt az eltávolítása okait kereső kérdésre az igazgató, aki három éve állt a gimnázium élén. – 35 fős átlag osztálylétszámmal működtünk, az intézmény felmenő ágban volt az előző évekhez képeset, egy év alatt 60 helyet ugrott felfele a 2010-es kompetenciamérés alapján.
Arra a kérdésre, hogy általános gyakorlat-e, hogy jogutód nélkül szűnik meg egy oktatási intézmény, tanácstalanul csak annyit mondott: - Eléggé rendhagyó módszer, hogy semmilyen kötelezettséget nem vállal az utódintézmény az önkormányzat döntésének köszönhetően

Áldás, békesség nélkül

A villámgyors és meghökkentő átszervezés nehéz helyzetbe hozza a szülőket és elsősorban a diákokat, akik közül sokan a művészeti és természettudományos tagozatokért jelentkeztek az iskolába. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy nem a vallási erények szorgos gyakorlásáért kezdték meg a tanulmányaikat. Amennyiben nem vállalják a kialakult zsarolási pozíciót, amit az egyházi fennhatóság rájuk kényszerít, mehetnek isten hírével, de a kerületben nem találnak másik hasonló szellemiségű terepet a tanulmányaik zökkenőmentes folytatásához.
A polgármester sajátos és kézivezérlésű döntése felvetheti akár a hűtlen kezelés gyanúját is, hiszen a testület felhatalmazása nélkül döntött az önkormányzati közvagyont képező ingatlanok sorsáról. A testület természetesen idővel utolérte a kerület első emberét és május negyedikén reggel, egy éjszakába nyúló és indulatoktól fűtött közmeghallgatást követően áldását adta a rapid döntésre.

Isten fizesse meg vagy az önkormányzat?

Kákay István evangélikus irodaigazgató az egyház honlapján így vélekedett az iskolaátadásokról:
-Meg kell vizsgálni azt is, hogy az intézményben a dolgozók megfelelő szakmai tudással rendelkeznek-e, illetve van-e közöttük evangélikus. Ha kevesen vannak, akkor van-e remény arra, hogy arányukat növelni lehessen, ami különösen evangélikus oktatási intézmények esetén fontos, ahol az iskolalelkész mellett az evangélikus tanárok tudják képviselni az evangélikus szellemiséget. Ahol nincsenek evangélikusok, értelemszerűen nincsen evangélikus szellemiség sem – ott egy oktatási intézmény sem tud evangélikus lenni, hiszen a személyi feltételek hiánya megakadályozza ezt.
Ezzel összefüggésben felmerült a kérdés, hogy tudomása van-e az előterjesztőnek vagy az egyháznak arról, hogy elegendő evangélikus szellemiségű oktató marad-e az intézményekben? Mert ha nem, akkor bizony teljesen indokolatlan az átadás.

Amint a leendő fenntartó utalt rá, az egyház anyagi forrásokkal nem rendelkezik. A hosszú távú iskolafenntartásra csak az állami 100%-os apanázsában bízhat - ellentétben az önkormányzattal, mely (eddig) mindig számíthat(ott) saját bevételekre is. Az önkormányzatnak nagyobb finanszírozási szabadsága van, mint egy egyháznak, magyarán feltehetően a kerületi lakosok pénzéből, ám megkérdezésük nélkül finanszírozzák az immár hites iskola működését.

Vakrepülés

Erős volt a gyanú, hogy az az egyház, amely nem képez intézményesített keretek között tanítókat és tanárokat, nem lesz képes megfelelő szakembergárdával feltölteni az új intézményeit. Így viszont a máshol megtapasztalt és az indítványban is elvárásként megjelenő magasabb színvonalnak semmiféle valós háttere nincs. Az evangélikusok országszerte most több intézményt is átvesznek - és még több átvételét utasították vissza -, s bizony a kellő számú evangélikus szellemiségű oktató hiánya miatt kénytelenek az állásukat féltő helyi gárdára építeni. Különös egymásra utaltság ez, mindkét fél részéről kényszer – ebből nehezen születhet áldásos tevékenység.
A kerületben ráadásul nagyon alacsony, pár ezerre tehető az evangélikusok aránya (a legutóbbi népszámláláson 2175-en vallották magukat evangélikusnak, de az egyházi nyilvántartásban mindössze cca. 1300 lélek szerepel). Az ő gyermekeik nem fogják feltölteni ezeket az intézményeket - ennek az evangélikus egyház is tudatában van; úgy is számolnak, hogy a környező kerületekből és az agglomerációból is érkeznek majd ide tanulók - ezek a diákok azonban a kerületben élők gyermekeitől veszik el a helyet, mert a középiskolai férőhelyek száma ezzel az intézkedéssel nem növekszik.