Mesterházy: Orbán „Bolseviktor”

- Megmutattuk Magyarországnak, hogy ez egy erős, egységes párt, 13 ezren vagyunk itt. Erre büszkék lehetünk – mondja Veres Gábor, az MSZP szóvivője a budapesti Arénában. Néhány órája a közeli Syma csarnokban a párt rendkívüli kongresszust tartott, ahol titkos szavazáson 99,7 százalékkal megválasztotta az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjének, Mesterházy Attilát. A kongresszus egyhangúlag szavazta meg az összefogásról szóló, korábban meghirdetett szövetségkötést. Aztán jött a kultúrprogram.

Piros lufikkal tapsol a nép. Veres Mesterházyt és feleségét konferálja fel, aztán jönnek a szövetségesek: Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Szabó Tímea, Fodor Gábor. Dübörög a zene, bevonulás, integetés, kípszmájling. Felállva tapsol a közönség.

Egy irányba húzni

– Újra nyílt a verseny, a remény él, az Orbán-rendszer legyőzhető – mondja Lukács Zoltán elnökségi tag. Kezében piros mappa, Harangozó Tamással (szintén az elnökségben politizál) fel-alá sétál. Felettük drótokon kamera úszik. Élő a tévéközvetés.

– A mi hajónk nem motoros, egyszerre kell húzni egy irányba és akkor elérjük a kikötőt – szónokol. Szerinte valaki fél az összefogástól. Orbánra utal, aztán legyávázza a Fideszt, mert – mint mondja – a jobboldali párt álcivilekkel gyártat mocskolódó plakátokat.

– Ők gyűlöletre és stadionokra bármennyi pénzt képesek elkölteni – magyarázza.
– Meg a Hír TV-re – kiabál be valaki.
– Ennek a szabad rablásnak véget fogunk vetni!

Kitör a taps. Aztán kapnak az aláírók, akik Mesterházy és Gyurcsány ellen lépnek fel, és a Békemenet tagjai, akik Amerika ellen, az oroszok mellett akarnak tüntetni.

– Szégyelljék magukat – mondja. – De ha ezt megmerik tenni, vegyék fel az úttörőnyakkendőt és énekeljék el a szovjet himnuszt!
– Újra reményt látunk az emberek szemében – veszi át a szót Harangozó. Szerinte olyan világot épít a Fidesz, ahol „Rózsikák és Arankák irányítják a közoktatást”.

– Államosítás, szétverés – sorolja Horváth Csaba, a párt főpolgármester-jelöltje, hogy szerinte milyen módszerekkel él a Fidesz.

– A mi Budapestünk nyitott mindenki előtt – magyarázza. Szolidáris, biztonságos fővárost akar. Üzen Orbánnak, Tarlósnak:
– Ez a város nem az övék, hanem a budapestieké. Úgy, ahogy Magyarország a magyaroké, mindannyiunké – mondja.

– Mesterházy Attilának minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó miniszterelnöke legyen az országnak – mondja Zoran Milanovics, horvát miniszterelnök. Elmeséli, hogy őt drámai módon választották meg a pártja élére, és néhány hónapon belül meg is kellett méretnie magát, mert jöttek a parlamenti választások. Hosszabbítás után, leshelyzetből veszített.

– Te jobb helyzetben vagy – mondja az MSZP elnökének. Azt tanácsolja Mesterházynak, hogy ne értékelje alul vetélytársát. Milanovics az idegengyűlölet elleni harcot nevezi fontosnak.

Milyen a jó hazafi?

– Összefogva egyek vagyunk – szónokol Botka László, a párt választmányi elnöke. Csíkos ing, bordó nyakkendő. Lassan beszél, kimérten, halkan.

– Ókori hajósok is tudták, hogy a sokféle szállal kötött kötél sokkal erősebb, mint az egyféle láncból álló rablánc – mondja. Helyeslően csattognak a lufik.

– Nem attól vagy jó hazafi, ha minél erősebben lengeted a zászlót, hanem attól, ha úgy tartod, hogy alá minden magyar odaférjen – folytatja Botka, aki arra biztat mindenkit, hogy a voksoláson kergesse el a Fideszt, és olyan országot építsenek, ahol nincsenek hazaárulók és hazafiak, csak magyarok.

Az MSZP gerince

Harangozó Tamás lép fel. Nem hangos ő sem.

– Orbán lövette Brüsszelt, lövette Moszkvát. De utóbbival szemben mintha feltétel nélkül letette volna a fegyvert. Orbán mindenkivel szabadságharcot vív, de a háborújának megvannak a civil áldozatai, félmillió gyermek éhezik, több millió ember nyomorog – mondja.

– Sokan megpróbálták, de senkinek sem sikerült megtörnie az MSZP gerincét. Innen üzenjük, hogy nem is fog sikerülni – tart szünetet. Taps, lufizörgés. Aztán megint üzen, értelmiségieknek, a kultúra embereinek:
– Újra nagy szükség van rátok! Letérítették az országot a szabadság pályájáról – mondja, és arra kéri az értelmiséget, segítse vissza az országot a rendszerváltáskor megkezdett pályára.

Hosszú videóriport dübörög a hatalmas kivetítőkön.

Mesterházy családja nyilatkozik. Szülei azt mondják, gyerekük megszületésekor majdnem meghalt, cselédszobában laktak, a csecsemő éjjel ébren volt, nappal aludt. Apja orvostudományi egyetemre járt, család nagyszülőknél lakott. Közben kampányfilmek peregnek, retro videók a bányász nagypapáról, a szánkózó Mesterházyról, akinek állítólag az iskolában túlságosan fejlett volt az igazságérzete. Sőt, mi több: amikor óvodáskorában megkérdezték tőle: „Na, mond meg, Attika, mi leszel, ha nagy leszel?” Ő azt válaszolta, hogy diplomata.

Heroizálás, beszédrészletek, könnyek, nevetés a kivetítőn. Gyérül a taps az Arénában.

Végül Mesterházy piros, szocdem-nyakkendőben, élőben jön:
– Orbánnak mennie kell! A kormány bűnszervezet. Ha valami megtetszik neki, odaszalad és megszerzi.
– Letartóztatni őket – kiabálja valaki.
– Érdekes ötlet – reagál Mesterházy. Szóba kerül a szoci kampány összes témája: a trafikmutyi, a földmutyi, a bankmutyi, a Közgép-mutyi.
– Hogyan mondjam, hogy ne sértsem meg jobban... – tanakodik a pártelnök, mielőtt Mészáros Lőrincet, a felcsúti gazdag embert hozná szóba.
– Mondd csak! – biztatja valaki.

Mesterházy ironizál, szerinte katedrát kéne adni a felcsúti vállalkozónak a Közgázon.

Orbán Bolseviktor

Paksmutyival egészül ki a kép, az Orbán-Putyin paktummal. A vitát hiányolja, a sok hitelt nehezményezi, magas áramárat jósol.

– Nesze neked, rezsicsökkentés! – poénkodik.

Orbán pálfordulásain viccelődik, a Fidesz elnökét Bolseviktornak csúfolja, és a saját szövegét fordítja ellene, mert szerinte most ő az, aki „puccsot hajtott végre a magyar nép ellen”.
A Békemenet „Nem leszünk gyarmat!” transzparensén szerinte biztosan ott lehetett apró betűkkel az is, „kivéve jó pénzért, orosz gyarmat”.

Azt ígéri, vitát indítanak a paksi szerződésről és a nép fog dönteni róla.

A Fidesz a köztévébe és a kultúrába hozzájuk lojális embereket ültetett – mint fogalmaz –, elvették a tévé szabadságát és a kultúra szárnyalását.

Horn Gyula szelleme

A szegénység, a korrupció, az elvándorlás, a nemzetrombolás, a 345 forintos euró, Orbán Viktor „perverz- és gyilkos társadalompolitikája” kerül szóba, illetve a stadionépítés kontra gyermekéhezés.

– Akinek a stadionok fontosabbak, mint a gyermekek léte, az elárulja a saját hazáját – mondja. Azt ígéri, nullára csökkentik a ciklus végére az éhező gyermekek számát.

– Ha Orbán marad, a tandíj is marad – fogalmaz, aztán úgy folytatja: marad a vidék kilátástalansága, csőd a kisvállalkozóknak, nehéz sors a nyugdíjasoknak.

Horn Gyulát, a párt egykori kormányfőjét idézi, aki olyan országot akar, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni és érdemes.

Az emberek elvárásait idézi: jólét, esélyteremtés, munka, fedél a fej felett, tisztességes orvosi ellátás, törvény előtti tényleges egyenlőség, a politika ne terjeszkedjen túl önmagán, ne kelljen félni, béke és nyugalom legyen Magyarországon.

Nem hagyjuk!

Mesterházy jelzi, előrehaladt az idő, így távirati stílus jön: kiszámítható gazdaságpolitikát, a korrupció felszámolását, igazságos társadalompolitikát akarnak, szerintük csökkenteni kell a jövedelem- és a regionális különbségeket, növelni a versenyképességet, visszaállítani a jogállamot, függetlenné tenni a közmédiát, elindítani a valós társadalmi párbeszédet, és így tovább, és így tovább.

– De jogállami igazságtétel is lesz – figyelmeztet.
– Meg köztársaság is – kontráz egy idős hang.
– A törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ez igaz Simicska Lajosra, Orbán Viktorra és Lázár Jánosra is.
– A következő választásokon nem Orbán és Mesterházy közül kell választani, hanem két értékrend áll szemben egymással: az Európa-ellenesség és az uniópártiság, a nacionalizmus kontra hazaszeretet, a háborúskodás vagy a kooperáció.

Szerinte az embereknek választania kell, változást akarnak, vagy jónak tartják, ahogy most mennek a dolgok.
– Tényszerűen állítható, hogy nem az LMP, vagy a Jobbik válthatja le a kormányt, hanem az Összefogás jelöltjei tudják ezt megtenni. A választás egyszerű: modern európai köztársaság, vagy a Horthy-korszak restaurációja? Mi az elsőben hiszünk – mondja, aztán megköszöni az ellenzéki összefogásban végzett munkát Gyurcsánynak, Bajnainak, és a többieknek. Látványosnak szánt kézfogás, integetés és végül Orbánnak egy üzenet:
– Nem hagyjuk magunkat! Nem fogják megbontani az együttműködést!
– Nem hagyjuk – kezd bele néhány néző a skandálásba, de elhal a hang.

Mesterházy felkéri a szövetségeseit és az MSZP elnökségét álljanak mellé. Taps, feláll a nép, kiabálás, alig hallani Mesterházy utolsó mondatát:
– Új korszakot fogunk nyitni Magyarország történetében.

Április 6-a után kiderül, hogy így lesz-e.