Menni vagy maradni?

Noha az utóbbi hetekben olyan hír is elterjedt, hogy „listára” kerül az, aki nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe, és az adóhivataltól állandó vegzálásra számíthat, múlt hét végéig mégis több mint harmincezren nyilatkoztak arról: nem viszik át privát megtakarításukat a központi kasszába. Sőt: közeledvén a január végi határidőhöz, ugrásszerűen emelkedett a maradók száma. Például a múlt héten csak egyetlen nap alatt, pénteken hatezren jelezték ezt írásban.

Bába Julianna, a Stabilitás Pénztárszövetség – a magánnyugdíjpénztárakat tömörítő szervezet – elnöke a 168 Órának elmondta: még nincs pontos adatuk, de a pénztárak úgy számolnak, hogy nagyjából hatvanezer tagjuk marad majd.

Egyéni szempontok

Ismeretes: az marad a magánkasszáknál, aki erről hivatalosan nyilatkozik. Szakemberek szerint a törvényalkotók – a fideszes kétharmad – éppen arra építettek: a pénztártagok akár közönyösségből, akár időhiányból, leginkább pedig félelemből és óvatosságból nem tesznek írásos nyilatkozatot.

Mindenesetre a magánnyugdíj-pénztárak vezetői azt javasolták: mindenki egyéni szempontok – életkor, jövedelem, eddigi tagság – alapján mérlegeljen. Bába Julianna többször is kifejtette: maradásra ösztönöznék azt, akinek a számláján nagyobb összeg gyűlt össze, s már csak néhány éve van a nyugdíjig. Más szakértők azt gondolják: a magán-nyugdíjpénztári tagság akkor éri meg, ha a számla még legalább tíz évig folyamatosan gyarapodik.

Persze a kormány intenzív kampányt folytat a magánnyugdíjpénztárak ellen. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság propaganda-körlevelében azzal „nyugtatta” az ügyfeleket: ellátásukat a jövőben nem csökkentik azért, mert korábban magán-nyugdíjpénztári tagok voltak. Ám azt is írták: „felhívják a figyelmüket”, ha mégis a maradás mellett döntenének, kizárják magukat az állami nyugdíjrendszerből.

Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter lapunkban fejtette ki: meglehetősen rossz kommunikáció az átlépésről győzködni az embereket, amikor a világválság egyértelmű tanulsága, hogy a megtakarítás az előrelátó megoldás. Ráadásul a törvényben az szerepel, hogy aki visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, minden eddigi megtakarítását az államnak adja.

Több pillér

Az állami rendszert választók ugyanakkor azt mondják: épp a magánnyugdíjpénztárak sorsa bizonytalan, hiszen a kormány mindent bevet avégett, hogy elriassza onnan az ügyfeleket. Bába Julianna azonban állítja: a pénztáraknak eddig sem voltak kifizetési problémáik, nemrég pedig közös konferenciájukon az is kiderült, hogy nem vonulnak ki a magyar piacról, ha legalább kétezer tagjuk megmarad.

Kétségtelen: a döntéskényszer miatt nincs könnyű helyzetben a pénztári tag.

Egy, a negyvenes évei elején járó kutató biológus – anonimitását megőrizve csak T. S.-ként említjük – lapunknak arról beszélt: hozzá is eljutott a nyugdíjigazgatóság körlevele.

– Számomra fenyegetésnek, zsarolásnak tetszett. A győzködés pedig visszásnak. Képletesen szólva: mintha amikor az ember egy elefánt előtt áll az állatkertben, a gondozó pedig mindenáron arról próbálná meggyőzni, hogy az elefánt márpedig ló. A központi levél dacreakciót váltott ki belőlem. Mégsem indulatból döntöttem, és kapásból, hanem szakértők segítségét kértem. Minden szempontot mérlegelve határoztam úgy: maradok a magánnyugdíjpénztárnál.

T. S. amúgy nagycsaládos, még körülbelül tizenöt éve van a nyugdíjig, számláján már most több millió forint gyűlt össze. Azt mondja: a magánnyugdíjpénztárban nyomon tudja követni ennek az összegnek a sorsát, amely – reméli – még bőven gyarapodni fog az elkövetkező években.

– Erre lehet életstratégiát építeni – amely a családom jövőjét is jelenti –, ám a „ki tudja, milyen” kormány majdani állami nyugdíjára nem tudok alapozni. Nem szabad elfelejtenünk azt sem: a Fidesz a magánpénztárak befagyasztott pénzeit csak részben fordítja az állami nyugdíjra, másik része az államadósság fedezésére megy. Nyilván ha utóbbira fordítanak arányaiban nagyobb összeget, a járandóság lesz kisebb.

T. S. azt is említi: csak egy többpillérű nyugdíjrendszer lehet igazán jó. Hiszen bárkivel megeshet, hogy keresőképtelenné válik, és állami ellátásra szorul. Ő egyébként a döntésekor a nem túl biztató demográfiai adatokat is figyelembe vette: tíz-tizenöt év múlva – sajnos – kevesebb lesz az aktív munkavállalók száma, akiknek így még több passzívat kell eltartaniuk.

A negyvenes kutatódoktor magánérvelését Bába Julianna is megerősíti:
– Egyetértek: az új törvény legnagyobb hibája, hogy az eddigi két pillérből egy elvész. Ezt a rendszert ugyanis annak idején úgy találták ki: a magán-nyugdíjpénztári számlán összegyűjtött pénz az állami nyugdíjat egészíti ki. Egyik rendszer sem tökéletes a másik nélkül. Másrészt valóban kérdéses: hány aktív dolgozó jut majd néhány esztendő vagy évtized múlva az eltartottakra. Viszont a magánnyugdíjpénztár-rendszer kiszámítható: a tagok egy összegben vehetik fel a megtakarításukat, pontosan nyomon követhető, ki hol tart a kifizetésekkel. Ezzel szemben az állami szisztémát az aktuálisan aktív dolgozók tartják fenn. Azaz: az államkasszába befolyt járulékokat osztják szét a nyugdíjasok között, s ezt pótolja ki esetleg az állam.
Nem mellesleg: ebben is ellentmondásos a kormányzati kommunikáció. Mert miközben kormányhatározat szól arról, hogy annyi lesz a kifizetés, amennyi járulék befolyik, Orbán Viktor nyugdíjvédelmi megbízottja, Selmeczi Gabriella azt hangoztatja: garantálják a nyugdíjak értékállóságát. Márpedig a két állítás egyszerre nem lehet igaz.

G. K. grafikus szintén úgy határozott: marad magánnyugdíjpénztár-tag.

– Idáig körülbelül 2,5 millió forint gyűlt össze a számlámon. Korábban jobban kerestem, most a kisebb jövedelem mellett biztonságot ad, hogy már megvan az alap. A karrierem közepén járva nem tudhatom, mi lesz tíz-tizenöt év múlva és azután. Kik fogják eltartani a társadalmat, hogy nekem a nyugdíjas éveimre is biztosítva legyen a havi bevételem?
G. K. lapunknak azt is megjegyezte: ő is igyekezett teljes körűen tájékozódni, de döntése egyben ellenvéleményét is kifejezi a kormány zsaroló intézkedésével szemben. Szerinte a többség azért választotta az állami rendszert, mert fél az esetleges retorzióktól.

Diszkrimináció!

Bába Julianna úgy véli: azért még korántsem lefutott a meccs. Egyrészt március 1-jéig pénztári tag marad az is, aki nem nyilatkozott. Másrészt a Stabilitás Pénztárszövetség az Alkotmánybírósághoz fordult. A törvény ugyanis úgy rendelkezik: aki nem lépett át az állami rendszerbe, annak a 2011. november 30. után szerzett jövedelme nem számít bele az állami nyugdíjába. Magyarán: kizárják a rendszerből, miközben tovább fizeti a járulékokat. Ez pedig súlyos diszkrimináció.

Szlovákiában, ahol a Fideszéhez hasonló vehemenciával alakították át a nyugdíjrendszert, ma azt fontolgatják: ismét kötelezővé tennék a magán-nyugdíjpénztári tagságot a pályakezdőknek. Amúgy az ottani kormányvárakozásokat nem igazolta a törvény: jóval kevesebben léptek át az állami nyugdíjrendszerbe. Igaz, ott nem zsarolták az ügyfeleket.