Menekültek és bevándorlók
Mindenhonnan ömlik ránk a bevándorlási témák sokasága. Elhibázott és elkésett döntések, az emberi szolidaritás megejtő apró tettei, politikusok bugyuta és túldimenzionált összeesküvés-elméletei, a másra mutogatás magyaros specialitása. Folyik a kapkodás, az ötletelés, jogi machinációk, törvények gyártása, de semmi, ami oldaná a feszültséget.
Kérdem kellő tisztelettel: ha valahol véletlenül majd eldurran valami (például egy zacskó), és valaki lövésnek véli, akkor előkerülnek az erőszakra alkalmas eszközök? Gumilövedék, vízágyú, netán éles lőszer? A jóisten mentsen meg ettől, mert ez a menekültáradat már semmit nem veszthet. Lehet hivatkozni mindenkire, EU-ra, szerbekre, németekre, de végül a mi országunk lesz földúlva. Mire gondol vajon a miniszterelnökünk, aki szereti a feszült helyzeteket, ott, a Czinege utcában, a TEK védelmében? Őhozzá nem jut el ennek a szele?
Néha egyszerű emberként elgondolkodom, mit tennék én, a kis senki. Először is a „betegséget” annak forrásánál igyekeznék lokalizálni. Hogyan lehet, hogy a nagyhatalmak a tengeri menekülésnél használt lélekvesztőkről nem az anyaországba viszik a menekülőket, ha szerintük nincs ok a menekülésre? Ha van, hogy lehet, hogy minden emberi és anyagi erőforrást nem a kritikus helyekre összpontosítanak? Hogyan lehet, hogy a másik ország elnökét lehallgatni képes hírszerzések nem ismerik a csempészeket, az útvonalakat, nem gyűjtik be a képbe került bűnözőket? Hogyan lehet, hogy képtelenek vagyunk megszervezni a menekültek kulturált, zárt rendszerű mozgatását, a regisztráció határon történő gyors elintézését?
Valamit meg teljesen elfelejtettünk a történelmi emlékezetben aláhúzni! Mi, magyarok, 1956 végén bizony többségükben gazdasági bevándorlókat engedtünk rá a világra. Nehogy azt állítsa valaki, hogy a kitántorgott negyedmillió ember mind forradalmár volt! Ha így lett volna, talán az ellenállás sem bukik el ilyen gyorsan. Most, hogy EU-tag lettünk, „csak” félmillió gazdasági menekültünk lepte el Európát...
Végvári József, e-mail
