Mellár igaza

A magyar történelem utolsó 100-150 évének általános és ezen belül a szociáldemokrácia és a baloldal történetének kutatójaként tudom: „magyar nemzeti sajátosság”, hogy az uralkodó osztályoknak, a hatalom gyakorlóinak tevékenységében a „leggyengébb pont” az ország gazdasági élete és politikája.

A Mellár Tamással készített interjút olvasva – és sok más polgári és baloldali közgazdász véleményét is ismerve – úgy tűnik, az Orbán fémjelezte csapatnak sem erőssége a gazdasági reálpolitika, amely az igazi nemzeti érdekek mentén határozná meg a tennivalókat, és nem valami Istentől sugallt, István királytól örökölt küldetéstudattal celebrálja az ország gazdaság politikáját.

Amúgy meg mindannyiszor mosolygásra fakaszt az, amikor kiderül: a Professzorok Batthyány Körébe tömörült, a polgári morálra, tudásra, műveltségre oly büszke tagok ugyanolyan politikai elfogultsággal szemlélik a nagyvilágot és mindenekelőtt Orbánt és kormányának politikáját, mint a tudatlanok, a csőlátók, a félművelt és műveletlen, hozzá nem értő tömegek. Míg azonban ez utóbbiak esetében ezt nem lehet hibájukként felróni, szemükre vetni, addig a Batthyány körös polgári professzorok elfogultsága a nemzet sorsára káros orbáni politika iránt megbocsáthatatlan elvtelenség, „nem bűn, hanem hiba”. És az külön megdöbbentő, hogy aki a körön belül nem igazodik hozzájuk, arra meghozzák a „halálos ítéletet”.

Így zárták ki Solymosi Frigyes akadémikust a körből, aki csokorba gyűjtötte és a Népszavában publikálta (bizonyára a jobboldali lapok visszautasították) azokat a gyűlölködő, rágalmazó, baloldalt ócsároló kifejezéseket, amelyeket a Fidesz–KDNP-s politikusok mindennapi beszédeikben használtak, és amelyek Solymosi akadémikus polgári erkölcsi felfogásával, műveltségével, jó ízlésével nem voltak összeegyeztethetők. Mellár Tamás nem várta meg azt, hogy kizárják: maga lépett ki, mert így tudta presztízsét, igazát megvédeni...

Strassenreiter Erzsébet
E-mail