Megtörténhet velük is

- Átvette a felmentéséről szóló államelnöki határozatot?

– Miért ne vettem volna át? Nem ezen múlt a sorsom.

- Azért kérdezem, mert kolléganője, dr. Kálmán Mária nem vette át, két okból: az Alkotmánybíróság döntése után szerinte Áder János felmentésének nincs „joghatálya”, másrészt elírták a nevét, ő Mária Rózsa.

– Az én nevemet helyesen írták, de nem ez a döntő, hanem az, hogy én jóval az Alkotmánybíróság döntése előtt kaptam meg a felmentésemet.

- Akkor tehát rendben van?

– Azért ezt nem mondtam. Az Alkotmánybíróság gondosan ügyelt arra, hogy június 30. után döntsön, amikor a bírák nagy részének felmentése életbe lépett. Sokan úgy döntöttünk, hogy ezt előzőleg nem kértük.

- Mit nem kértek?

– Saját felmentésünket. Az a szabály, hogy ha betöltjük a hetvenet, akkor januárban kérni kell, hogy kiadhassák a szabadságot, felmentési időt. Én nem kértem, azt mondtam, járjanak el a törvény szerint.

- Eljártak. Kirúgták. Na jó, nyugdíjazták.

– Igen.

- Ha valami megsemmisül, akkor az nem létezik. Volt – nincs. Január 1-től nem létezik a nyugdíjazásukról szóló jogszabály, maguknak újra dolgozniuk kellene. Ezt megírták néhányan a köztársasági elnöknek, de hivatala és a bírák legfőbb igazgatója, Handó Tünde azt üzente: van, ami nincs. Föladom.
–

_ Meggyőződésem, hogy Handó Tünde is tudja, szó sincs jogi nonszenszről, amikor megírtuk Áder Jánosnak: tegye a dolgát, és vonja vissza a felmentéseket. Kiváló munkajogászként pontos ismeretei vannak arról, hogy az eredeti állapotot vissza kellene állítaniuk, de az ő szemében ez nem jogi kérdés, hanem politikai.

- Persze nagy segítség ehhez a félreértelmezéshez az Alkotmánybíróság határozata, amely megsemmisíti ugyan a törvényt, ugyanakkor kimondja, hogy ez nem érinti a bírák munkaviszonyát. A kormány tehát azt tehet, amit jónak lát. A tizenötök furmányos politizálása, nem?

– Miért, akkor nem politizáltak, amikor februárban vagy márciusban megsemmisítették ugyan a közhivatalnokok indokolás nélküli felmentését, de csak májusi hatállyal?

- Kérdezhetünk ketten is: szóval időt adtak a kormánynak, hogy megszabaduljon még azoktól, akiktől akar.

– Pontosan. Az Alkotmánybíróságnak – bár korrekt döntést hozott – nem kötelező kimondania, hogy mit tegyen a jogalkotó, az ő feladata az, hogy megsemmisítse az alkotmánysértő törvényt. De az sem lett volna kötelessége, hogy beleírja a határozatába: a döntés nem érinti a bírák munkaviszonyát. Mivel beleírta, ötletet adott a köztársasági elnöknek, hogy ne kelljen azonnal visszaállítania az eredeti állapotot. Különös tekintettel arra, hogy azóta sem történt semmi, pedig Orbán Viktor kijelentette, hogy egy hét alatt megoldják a nyugdíjfeladványt.

- Kinek jó az időhúzás?

– Nekünk semmiképpen, mert Strasbourg azt mondhatja, hogy meg kell várni a hazai munkaügyi perek végét. A kormány talán arra számít, hogy sokan nem visszahelyezést, hanem kártérítést kérnek. Handó Tünde, az OBH elnöke újólag előre nyilatkozott: nem garantálja, hogy mindenki visszakapja korábbi munkakörét, íróasztalát. Ez jogellenes, mert ha megnyerem a peremet, akkor engem ugyanarra a bíróságra, képletesen a II. emelet 25.-be, büntető tanácselnöknek kell visszahelyezni.

- Makai úr azt mondta, hogy a nyugdíjazások a bírói karnak csupán tíz százalékát érintik, és az egyesületnek a többiek érdekeit is képviselnie kell. Ez evidens, a kérdés az: hogyan? Mit gondol erről?

– Nézze, amikor a kormány egy önkényes, súlyosan diszkriminatív és semmivel sem indokolható döntéssel gyakorlatilag lefejezi a bíróságokat, akkor elfogadhatatlan aránypárokat felállítani. Ilyenkor erőteljes ellenállásra van szükség. Sokkal többre, mint elismerni az állam jogát a nyugdíjkorhatár megállapításához. Akik most nem álltak ki egységesen a kirúgottak mellett, nem érzékelik, hogy ugyanez bármikor megtörténhet velük is. Ráadásul a bírák maguk is megsínylették, mert a mi megkezdett ügyeinket is át kellett venniük, nagy részüket elölről kell kezdeni, így sokkal több lett a munkájuk.

- Ha nem is hősies ellenállásként, de Makai a hatvanöt éves korhatárt tartotta elfogadhatónak egy kerekasztal-beszélgetésen...

– ... de nem tiltakozott a hatvankettő ellen, sem akkor, sem máskor. A Magyar Bírói Egyesület nem csatlakozott – bár erre Makai úr hivatkozott a HVG-ben –, amikor 2011 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése Baka Andrással az élen – a táblabírák és a megyei elnökök nagy része – megfogalmazta kemény bírálatát a kormánynak. Viszont tavaly „stratégiai partnerségi” megállapodást kötött az igazságügyi tárcával. Ami érthetetlen és elképesztő, hiszen a jogszabályok előkészítése, észrevételezése nem az egyesület dolga, hanem a közigazgatás, illetve a bíróságok szakmai feladata. Így már érthető, hogy Makai úr nem a bírói függetlenség csorbítását látja a nyugdíjazásokban, hanem a szociális biztonsághoz való jog sérelmét. Igen, ez az egyik következménye, de nem a lényege.

- Szerinte a bíró „személyi függetlensége ott végződik, amikor kilép a tárgyalóteremből”. Bent kettős minőségben ül? Munkavállaló, mint egy szövőnő, meg egy taláros állami ember, aki egy hatalmi ágat képvisel a címer alatt?

– A bíró független, mert senki nem szólhat bele a döntéseibe, és egy önálló hatalmi ág képviselőjeként jár el. Személyében testesíti meg a függetlenséget. Ezt érte sérelem egy százötven éve jogfolytonos hagyomány felrúgásával, a hetvenéves korig tartó függetlenség elfogadhatatlan és kétszeresen is diszkriminatív áthágásával. Egyesek ugyanis hatvankettő, mások meg hatvanhárom-hatvanöt évesen kénytelenek abbahagyni az ítélkezést, méghozzá kötelezően, más hivatásoktól eltérően.

- Addig viszont jól függetlenek maradnak, mert az elnök úr az elmozdíthatatlanságot csak a szolgálati viszony tartama alatt tudja értelmezni.

– Ez fából vaskarika. Az elmozdíthatatlanság hetvenéves korig él. Az a szolgálati viszony tartama. Az más kérdés, hogy a parlament szavazhat úgy: ezután nem hetven, hanem hatvanöt év ez a határ, de ehhez kellő felkészülési, kifutási idő jár, ahogyan az Alkotmánybíróság is kimondta.

- Az Európai Bíróság gyorsított eljárást rendelt el az Európai Bizottság és Magyarország között folyó vitában. Mit vár ettől?

– Adóemelést.

- Nem a korábbi munkáját?

– Azt legfeljebb Strasbourgtól várhatom. A luxemburgi bíróság országok felelősségéről dönt, megállapítja, ha egy jogszabály nem EU-konform, és bírságot szab ki. Ezt aztán mi fizetjük, közösen.

- És arra mekkora esélyt lát, hogy a képviselők ötöde törvénysértés miatt vádemelési (impeachment) eljárást kezdeményez Áder János ellen, ha nem vonja vissza a felmentéseket?

– Viccel?

- Lehet.

– Még ha kevesen vannak is hozzá az ellenzékiek, már régen szóba kellett volna hozniuk. Az ugyanis nem elfogadható érv, hogy sem illetékessége, sem alkotmányos lehetősége nincs a határozatok megváltoztatására. Ha akarná, lenne.