Mégsem doktor

– A Facebookon június 26-án posztolt arról: lelkiismereti okokból nem tette le a doktori esküjét. Három nap múlva a Hírhatár online portálon megjelent egy cikk Kende Judit hazudik és hiszterizál címmel. Szerzője állította: ön nem is pszichológus, hanem szociális munkás végzettséggel bitorolja a pszichológus címet, ami bűncselekmény.

– Megdöbbentett az írás. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem 2006-ban, pszichológusdiplomát szereztem. Nem ismerem a Hírhatár szerzőjét. Gondolkodtam, válaszoljak-e neki, de nem volt hozzá kedvem. Ha az illetőnek annyira fontos, milyen végzettségem van, kérdezzen meg ő. Szívesen megmutatom a diplomámat. Eddig nem keresett meg.

– A cikk szerzője azt is felrótta önnek, hogy tagja volt a Millának, amely – szerinte – a baloldal tönkretételéért felelős. Hozzátette: ön most „külföldről veri szét továbbra is az ellenzéket”.

– Soha nem voltam a Milla tagja. Amikor 2011-ben a Nem tetszik a rendszer videósorozatát forgatták, az ELTE-n tanítottam, velem is készítettek egy felvételt, amelyben a Fidesz-kormány felsőoktatási törvényét bíráltam. Korábban az Amnesty Internationalnek is dolgoztam. Négy éve Gyöngyöspatán felvonult a Magyar Gárda és több más szélsőjobboldali csoport. Jogvédő kollégáimmal lementünk a településre, hogy a jelenlétünkkel támogassuk a helyi romákat, és szolidaritást vállaljunk velük. Más civileket is hívtunk segíteni. Felhívásunkat a Milla is közzétette. Ennyi közös ügyünk volt.

– Visszatérve a Hírhatár cikkéhez: önt nagy nyilvánosság előtt bűncselekménnyel vádolták meg. Bírósághoz fordul?

– Nincs időm, energiám perlekedni. Annak viszont örülök, hogy legalább önök megkérdeztek, és most válaszolhatok a vádakra. Egyébként a Gépnarancs.hu-n is megjelent rólam egy cikk nemrég...

– A címe is sértő: Kérdőjeles gráciaavatás.

– Szerzője úgy véli: én az egész doktori képzést azért csináltam, hogy a végén „egy jól irányzottnak szánt oldalvágással” nemet mondjak az eskütételre. Hogy hősnek tüntessem fel magam. Nem vagyok hős. Diplomamunkámat 2006-ban kezdtem el, amikor még a ’89-es alkotmány volt hatályban. Hunyadi György doktori iskolájába jártam.

– Mi volt a doktori témája?

– Azt kutattam, miként jelenik meg az előítéletesség már az óvodások körében is. Találkoztam például olyan roma szülőkkel, akik még nem beszéltek gyerekeikkel a származásukról. A kicsik nem tudták, hogy ők is romák, és a felmérésnél azt hangoztatták: a cigányok lopnak és bűnözők. Ezt tanulták el óvodástársaiktól. Sokkoló volt.

– Hosszú éveket fektetett a doktorijába, már csak az esküt kellett volna letenni. Végül is miért tagadta meg?

– Az Alaptörvény egyoldalú politikai akaratból született, nem fejezi ki a közös értékeinket. Diszkriminatív a melegekkel, a fogyatékosokkal, kriminalizálja a hajléktalanokat. Nem akarok hűséget esküdni olyan törvényre, amely abszolút ellentétes a nézeteimmel s mindazzal, amit a munkámban képviselek. Egyébként az esküszöveggel nagyon sokaknak problémájuk van.

– Mégis ön az első, aki ezt nyilvánosan kifejezte.

– Nem szeretném, ha ez kérkedésnek tűnne. Teljesen megértem azokat, akik – lelkiismereti aggályaik ellenére – mégis leteszik az esküt. Ezen múlik a jövőjük, hogy elismerik-e a tudományos munkájukat. Ráadásul az eskü szimbolikus gesztus: soha senkin nem fogják ezt később számon kérni. Ha a karrierem a magyar államtól függne, óvatosabb lennék magam is. Nekem viszont megadatott a függetlenség szerencséje: két és fél éve Brüsszelben élek, a leuveni egyetemen szociálpszichológusként kutatok és tanítok, ott készülök a második doktorimra. Megvan a szabadságom ahhoz, hogy eldönthessem itthon: mire akarok felesküdni, mire nem.

– Úgy tudom, többen mégis le akarták beszélni az elhatározásáról.

– Az ELTE dékánja is behívatott, próbált meggyőzni, hogy a demonstrációmmal senki nem nyer, én ráadásul veszíthetek. Azt feleltem: számomra ez fontos ügy. Végül nem kaptam meg a doktori oklevelemet. A dékán közölte: közjogi értelemben nem vagyok doktor, nem pályázhatok Magyarországon olyan állásra, amelyhez ilyen cím kell. Nem lehetek például hazai egyetemeken adjunktus.

– Édesapja, Kende Péter, a neves ügyvéd, közíró mit szólt a döntéséhez?

– Kíváncsi voltam a tanácsára, de csak SMS-t tudtam küldeni neki. Nem vette észre az üzenetemet. Amikor végre beszélni tudtunk, azt mondta: nagyon büszke rám.

– Ha itthon nem kaphat a végzettségének megfelelő állást, gondolom, nem is kíván hazatérni.

– A kinti szerződésem még másfél évig tart. Hogy utána mi lesz, nem tudom. De a visszajövetelem valóban függ a hazai politikai helyzettől, s attól is, Magyarországon milyen szakmai feladatokat végezhetnék.

– Azért ment ki Belgiumba, mert úgy érezte, itthon hiába küzd a szabadságjogokért? Esetleg atrocitások érték?

– Amikor Gyöngyöspatán tiltakoztunk a szélsőjobb ellen, a Kurucinfó.hu cikkezett rólunk. Rengeteg mocskolódó névtelen e-mailt kaptam, akadt, aki nemi erőszakkal fenyegetett meg. Elég félelmetes időszak volt, aztán az is véget ért. De nem ezért mentem külföldre. Kezdettől kutatni akartam, s úgy gondoltam, Nyugat-Európában sokat tanulhatnék.

– A magyar társadalom bajait azonban nem orvosolhatja pszichológusdoktorként. Beletörődött?

– Nem: a TASZ vállalta a jogi képviseletemet. Szeretnénk elérni, hogy megváltozzon az eskü szövege vagy eskü nélkül is elismerjék a doktorit. Kiderítették, a hazai felsőoktatási törvényben nincs benne, hogy csak az lehet doktor, aki az Alaptörvényre esküszik. Az egyes egyetemek vezetői döntenek arról, mi kerüljön az esküszövegbe. Az ELTE-n ez a szenátus jogköre. Levelet írunk majd nekik, amelyben azt kérjük: adják meg a doktori címemet, hiszen minden szakmai vizsgán megfeleltem. Másrészt az eskü szövegében ne szerepeljen az Alaptörvény. Mivel nem társadalmi közakarattal született, nem kötelezhető mindenki arra, hogy hű legyen hozzá.