Megint jönnek, kopogtatnak
November 4-én csengett a telefon. Felvettem, és egy korosodónak tűnő férfihang – köszönés nélkül – közölte, hogy valamiféle szervezet megbízásából beszél. Amikor megpróbáltam visszakérdezni, hogy kinek-minek a megbízottja, és nem kaptam választ, akkor jöttem rá, hogy magnóról beszél.
Bevezetésül a BKV végkielégítési ügyeit említette, utalt Hagyó Miklós személyére, majd egy váratlan fordulattal a kormány galád intézkedéseit kezdte ecsetelni, amely – többek között – súlyos elvonásokkal károsítja meg a védtelen nyugdíjasokat. Ezen a ponton letettem a telefont.
Magam is nyugdíjas vagyok, de még nem szenvedek agyér-elmeszesedésben! Úgy érzem, kellően tájékozott vagyok, és képesnek érzem magam önálló vélemény kialakítására. Semmi szükségem nincs rá, hogy mások rágják a számba, miről mit gondoljak.
Ezen túlmenően a heccelő szándékú telefonkampány időzítését is mérhetetlenül gusztustalannak tartom. Közvetlenül halottak napja után, nem sokkal az egyik legszebb vallási és családi ünnep, a szeretet ünnepe előtt ilyen dolgokkal háborgatni az embert, módfelett ízléstelen. Kikérem magamnak.
Már most borzongva gondolok arra, mi lesz itt, ha hivatalosan is megkezdődik a választási kampány!
F. Kiss Ágnes
Budapest
