Meghalt Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász

Csollány Szilveszter tavaly decemberben került lélegeztetőgépre, miután lapinformációk szerint elkapta a koronavírust, és az állapota folyamatosan romlott.

Mint arról beszámoltunk, Csollány Szilveszter november elején kapta el a koronavírust. Az oltásellenes volt olimpikon állapota két héttel később fordult igazán súlyosra, ekkor szállították kórházba. A sportolóról azóta kiderült, egy Janssen oltást felvett a koronavírus ellen.

Csollány 53 napig volt lélegeztetőgépen. Múlt héten Zacher Gábor még nagyon bízott abban, hogy felépül. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben kezelt Csollány állapotáról viszonylag keveset lehet tudni, de Zacher Gábor, a hatvani kórház főorvosa szerint van reménye arra, hogy túléli a súlyos betegséget. 

„Maga az a hír is alapvetően meglepett, hogy a szervezete, az immunrendszere nem állt ellen a vírusnak. Heti egyszer rendszeresen elbeszélgettem vele telefonon, és nemrég tudatta, hogy újabban félmaratonikat teljesít. Ez jó erőnlétre vall, viszont újdonság, mert a tornászok nem arról híresek, hogy rajonganak a hosszútávfutásért” – mesélte kórházba kerülési után egykori edzője, Vereckei István.

Az 1970. április 13-án, Sopronban született Csollány Győrben kezdte tornász pályafutását, de már az Újpest sportolója volt, amikor az 1988-as ifjúsági Európa-bajnokságon az első komolyabb sikereit és érmeit elérte: lólengésben harmadik, gyűrűn második lett. Egy év múlva az Ifjúsági Barátság Versenyen gyűrűn már aranyérmes, és bekerült a felnőtt válogatott keretbe is. Már ekkor a gyűrű volt a legerősebb szere, később erre még inkább specializálódott, de mind a hat szeren megbízható teljesítményt nyújtott.

Első világbajnoki érmét is gyűrűn érte el, az 1992-es világbajnokságon második lett. Ugyanebben az évben a barcelonai olimpián hatodik helyezett, az egyéni összetettben pedig a kilencedik helyen zárt. Pályafutásának nagy fordulópontja volt, amikor 1995. augusztusában Amerikába szerződött, és egy St. Louis-i magánklubban kapott állást, gyerekekkel foglalkozott. Ekkoriban arról beszélt, hogy soha olyan nyugalomban nem edzett itthon, mint kint, noha még csak edzője sem volt, és önszorgalomból gyakorolta az elemeket.

Az 1996-os világbajnokságon ismét második lett, de abban az éremben egy kicsit közrejátszott a dacossága is, mert itthon már úgy könyvelték el, hogy elhízott, elveszítette az ambícióját. Ez a vb-ezüstje már nem kifutott eredmény volt, mint négy évvel korábban, hanem a valós tudását tükrözte. Az atlantai olimpián 1996-ban második lett az olasz Yuri Chechi mögött, az 1997-es vb-n újra, 1999-ben pedig a kínai Tong mögött csípte el az ezüstöt.

A sydney-i olimpián aztán eljött Csollány ideje, mert egyik nagy riválisa sem indult: az olasz nem épült fel sérüléséből, a kínai pedig elvérzett hazája válogatóversenyén. Mégsem lehetett az akkor már Dunaújvárosban versenyző magyart abszolút favoritnak nevezni, mert az olimpiát megelőző Eb-n a görög Tambakosz megelőzte.

Az olimpián a legmagasabb pontszámmal került a döntőbe, ahol és utolsónak, nyolcadiknak mutatta be a gyakorlatát. Mivel a görög 9,762 pontot kapott a bíróktól, Csollány tudta, ha hibátlanul bemutatja a gyakorlatát, akkor ő az olimpiai bajnok. Nem is hibázott, az ausztrál közönség az eleganciáját, az erejét látva többször bele is tapsolt a gyakorlatba. 9,85-ös pontszámot kapott, és ezzel lett olimpiai bajnok. A gyakorlatában egyébként olyan nehéz elemek voltak, hogy a jelenlegi magyar élversenyzők sem tudják végrehajtani.

Pályafutására 32 évesen, Debrecenben tette fel a koronát, amikor hazai közönség előtt világbajnok lett. 2003-ban fejezte be a pályafutását, de a civil életben nem találta meg a számítását. Amíg sportolt, burokban élt, saját állítása szerint alkalmatlan volt arra, hogy a sport mellett komolyabban tanuljon. Vagy száz százalékosan csinálja a tornát, vagy sehogy, és ő a sportra tette fel az életét – mondta.

A reflektorfényből azért nem tűnt el, 2006-ban például a Sztárok a jégen című tévés showműsorban szerepelt, de 2010 környékén már a budapesti bulinegyedben csapolt sört a vendégeknek. Olimpiai bajoki életjáradékát elvitte a megugró svájcifrank-hitel, és ha nem is nélkülözött, nem élt jó körülmények közt. 2013-ban Izlandon vállalt munkát, két év után hazatért, később Ausztriában, Svájcban dolgozott.

Itthon edzőként nem találta meg a számítását, a szombathelyi főiskolán adhatta át tudását, illetve egy táncegyesületnél tanított akrobatikát.

(Kiemelt kép: Csollány Szilveszter a gyűrűkön a XI. francia nemzetközi tornászbajnokság selejtező versenyén, 2002. október 19-én. Fotó: Damien Meyer / AFP)